Ötvenhatban a budai Széna tér a második legjelentősebb fegyveres ellenálló központ volt a pesti Corvin köz után. Nemcsak a forradalom első napjaiban számított a Széna tér a felkelés emblematikus helyszínének, hiszen az október végén a Margit híd budai hídfőjétől a Déli pályaudvar vonzáskörzetéig kiterjesztett fennhatóságú bázis november 4-én is meg tudta akasztani a szovjet inváziót. Az orosz támadás e gyászos napon két gócponton akadt el: a Corvin közi ellenálláson és a Moszkva, illetve Széna téri csoporton. Utóbbi ellenállásának felszámolása után Pesthidegkútra vonultak a felkelők, a csoport utolsó maradványa november 13-án hagyta el az ideiglenes bázisul szolgáló pesthidegkúti SZOT-üdülőt. 1956 és 1958 között tizenöt Széna téri felkelőt ítéltek halálra, és tizennégy esetben végre is hajtották az ítéletet, többek között Ekrem Kemálon, Mansfeld Péteren, valamint a legendás parancsnokon, Szabó Jánoson. Tizenhat Széna téri felkelőt ítéltek tízévi vagy annál is hoszszabb idejű börtönbüntetésre. Az október 27-én a Széna tér parancsnokhelyettesévé választott, akkor harmincéves Fónay Jenőt kétszer is halálra ítélték, de végül kegyelmet kapott, és 1963-ban szabadult a börtönből. Nála tíz évvel fiatalabb barátja, Németh Bálint a Széna tér egyik alparancsnoka volt, akit több ízben is letartóztattak és 1958-ig internáltak.
Fónay Jenő elmondta: ő nem csatlakozott a forradalomhoz, hanem társaival együtt a kezdeményezője volt. Az Országház előtti tüntetés után spontán módon alakult ki a forradalom, amelyet a páncélosok látványa csak tovább tüzelt. Fónay a III. kerületi rendőrségen jutott fegyverhez, amelyet október 24-én már használt is. Németh Bálint szintén részt vett a Parlamentnél zajló megmozduláson, majd saját szemével látta a Sztálin-szobor ledöntését, amelyre „euforikus pillanatként” emlékszik vissza. Ezt követően elmondása szerint ÁVH-sok osztottak géppisztolyt az utcán, amelyet a rádió ostromakor ki is próbált, miután egy mellette becsapódó lövedék halálosan megsebesített egy férfit.
Október 24-én hídőrséget szerveztek a Margit híd budai hídfőjéhez azok, akik másnap létrehozták a Széna téri központot. A többnyire munkásokból, ipari tanulókból álló mag előbb harc nélkül elfoglalta a metróépítkezés föld alatti munkásszállóját, majd rögtönzött barikádként vonatkocsikat húzott a térre. A felkelők kezdetben a Széna tér házaiban, az építkezés föld alatti épületeiben és a Budavár vendéglő tetején foglaltak állást. Október 26-án csatlakozott a fiatal munkásokhoz egy 59 éves gépkocsivezető, Szabó János, akiből hamarosan parancsnok lett. Két egykori beosztottja ma is elragadtatott hangon beszél a nagy bajuszú, fegyverét esküdözve csókolgató „Szabó bácsiról”, aki amilyen bátor volt a harcokban, olyan vajszívűen viselkedett a „kölykökkel” és az elfogottakkal. Utóbbiakkal kapcsolatban jegyzi meg Fónay, hogy talán túlságosan is „szolidak” voltak a lefegyverzett államvédelmisekkel, akik között akadt olyan, akit ő maga engedett el, majd a forradalom leverése után mint vallatóval találkozott vele újra. Szavait megerősíti Mansfeld Péter sorsa is, aki tizenévesen érkezett a Széna térre egy minisztériumi autóval, amelyet személyesen Szabó bácsinak hozott. A bátor, még csak nem is felnőttkorú fiút végül Kádár vérbírái juttatták akasztófára, akárcsak hatvanéves, ősz hajú egykori parancsnokát.
Október 27-én a Bem laktanya tisztjei rá akarták bírni a felkelőket, hogy tegyék le a fegyvert, aminek a Széna tériek nem tettek eleget. Másnap több mint száz odavezényelt magyar katona és szovjet páncélosok kiszorították a felkelőket a térről, akik szétszéledtek. A hajnali harckocsitámadással szemben ugyanis a Széna tér katonailag tarthatatlan volt, de az állás feladását leginkább az indokolta, hogy magyarokra elvből nem lőttek Szabó bácsi emberei.
A Széna tér azonban nem sokáig volt üres. Az október 29-ei fegyverszünetet követően a Petőfi laktanya katonái elkezdték a felkelők kiképzését. Október végétől a Széna tériek hatásköre kiterjedt a Margit hídig, a Lukács fürdőig és a városmajori templomig, egyik osztaguk felvonult a Várba, a másik pedig megszállta a II. kerületi pártházat. Míg Fónay Szabó megbízásából a főváros felkelőcsoportjaival teremtett összeköttetést, addig Németh Bálint szintén a parancsnok utasítására elfoglalta embereivel a hűvösvölgyi ÁVH-objektumot, amelyet annak vezetője, Tárnoki József államvédelmi ezredes (a szerv egykori alapítóinak egyike) ajánlott a forradalmárok védőőrizetébe.
Október 30. és november 4. között 800–1200 felkelő tartózkodott a Széna téren. Németh Bálint emlékei szerint a hűvösvölgyi lehallgatóközpont munkatársai közölték vele, hogy november másodikán mozgósítást rendeltek el a szovjet erőknél. A fiatal alparancsnok továbbította is a rejtjeles üzenetet a nemzeti bizottmánynak, amely a Honvédelmi Minisztériumba küldte a jelentést, ahol azonban érvénytelennek minősítették. Rosszul tették: november 4-én megindult a földkerekség legbrutálisabb hadserege, hogy leverje a világ legtisztább forradalmát. Fónay szerint a téren jelentős ellenállást fejtettek ki, de nem voltak megfelelő katonai eszközeik ahhoz, hogy megállítsák az offenzívát. A Széna tér azonban elbukásában is megmutatta – vallják mindketten –, hogy a szabad és független Magyarország eszméje ötvenhatban az egész nemzetet egyesíteni tudta.
A Széna tér 1956-os hőseinek állít emléket hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Térdig érő nyelvvel köszöngettél előre jobboldali politikusoknak, újságíróknak, Magyar Péter!
