Nem nekem kell ebben a történetben megszólalnom először. A Nemzeti Színház ügye alapvető kérdés, amire megoldást kell találni – nyilatkozta lapunknak a személye körüli találgatásokkal kapcsolatban Vidnyánszky Attila, aki korábban egyébként úgy nyilatkozott: szívesen elvállalná a feladatot, és lennének is elképzelései arról, hogyan kellene vezetni a Nemzetit.
A Vidnyánszky által vezetett Magyar Teátrumi Társaság (MTT) együtt gondolkodásának eredményeként – a Nemzeti direktori posztja körüli találgatásokat megelőzően – korábban olyan, a szakmát érzékenyen érintő törvényjavaslat született, amely a hatályban lévő előadó-művészeti törvényt módosítaná. Ismeretes, a jelenlegi törvény szerint az önkormányzati színházakra fordított állami támogatások legalább tíz százalékát juttatják a függetleneknek. Az MTT által elkészített módosító tervezet szerint a jövőben a kultúráért felelős nemzeti erőforrás miniszter összegszerűen meg nem határozott támogatásban részesíthetné a VI. kategória alkotóit. A függetlenek azonban úgy érzik, a javaslat kidolgozásánál egyáltalán nem vették figyelembe az ő érveiket.
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium augusztusban felkérte a társulatokat, hogy nyújtsák be a minisztériumnak a módosítással kapcsolatos észrevételeiket, de Magács László, a Merlin Színház igazgatója szerint még mindig nem keresték meg őket ezzel kapcsolatban. Magács szerint a legnagyobb probléma éppen az, hogy a szakmán belüli kommunikáció nem működik, a módosítások kidolgozásánál egyáltalán nem veszik figyelembe az érveiket.
– Megpróbáltunk gondolatokat cserélni, feszes, ideges hangulatban bizonyos kérdéseket tisztáztunk, de nem kerültünk közelebb egymáshoz – mondta Vidnyánszky, hozzátéve: – Magács László szerint a VI. kategóriába sorolt csoportok között 30-35 „blöffszínház” létezik, ezt én sem tudom cáfolni, ugyanakkor Horváth Csaba, a Fortedanse Társulat vezetője 50-55-re teszi ezek számát, ami nagyjából a kategóriába tartozók felét jelenti. És akkor miért is kellene blöffszínházakat támogatnia az államnak? Függetlennek nevezik magukat, mégis az államtól várják a fennmaradásukhoz szükséges pénzt, de közfeladatot nem akarnak ellátni. Míg a kőszínházaknál a közszolgálat alapvetés, addig ők ezt deklaráltan nem tekintik feladatuknak. Pedig pont az egyre fokozódó erkölcsi és morális válság idején van a legnagyobb szükség a köz szolgálatára – fejtegette a direktor.
Vidnyánszky hangsúlyozta: sohasem állította, hogy a függetleneknek nem kellene pénzt kapniuk, de azt mindenki láthatja, hogy a hatályos törvényben erőteljes hangsúlyeltolódás van az ő javukra, és ez erősen veszélyezteti a magyar színházi élet legnagyobb értékét, a kőszínházi struktúrát, amit a rendszerváltozás zavaros időszaka alatt is sikerült megőrizni.
A törvény fő skrupulusa a szakmában gyakran elhangzó vélemények szerint nem a függetlenek problematikája, hanem hogy hazug helyzetbe kényszeríti a társulatokat a nézőszám, az előadásszám a műfaji meghatározások tekintetében, és nem a minőségi munka elősegítésére összpontosít. Az igazgató úgy véli, torz annak a törvénynek a logikája, amely igazságtalanságokhoz vezet; a Bárka Színháztól például jelentős összeget vesznek el, miközben a várpalotai Pannon Várszínháznak többet adnak, mint azelőtt. Vidnyánszky elfogadhatatlannak tartja azt is, hogy a profitorientált musical műfaj kiemelt állami támogatásban részesüljön.
– Az általunk benyújtott módosítást nem végcélnak, hanem a jelen helyzet kezelésére szolgáló átmeneti eszköznek tekintjük. Ezáltal olyan feltételek megteremtésére törekszünk, amelyek egy-két év múlva lehetőséget adnak egy igazságos és minőségi, szakmai kritériumokon alapuló kamarai törvény létrehozására – emelte ki az igazgató.
origo.hu
Kéri László műsort indít Magyar Péterék portálján
