Nem foglalkozik kellő súllyal sem Magyarország, sem az Európai Unió az ázsiai országokkal, ami nagy hiba. Mélyebb kutatásokra lenne szükség, pénzt kellene áldozni a távol-keleti mentalitás és gazdaságpolitika megismerésére. A világ sorsa ugyanis ebben az évezredben Kína, Japán, Oroszország és az USA egyezkedésében, a Csendes-óceán térségében dől el – hangsúlyozta a Magyar Nemzetnek Móczár József, a Corvinus egyetem professzora.
Az egyetemi oktató, aki nemrég tért vissza egy hosszabb tanulmányútról Japánból, elmondta, a szigetország komoly kísérletet folytat a monetáris és a fiskális politika összehangolására, s ennek Magyarország számára is lehetnek tanulságai. Hazánkban, akárcsak az EU többi országában és az Egyesült Államokban is a központi pénzintézet a gazdaságpolitikától függetlenül működik, erre hivatkozva kifogásolta Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is a fizetésének kétmillió forintra történő csökkentését. A deklarált függetlenség szemléletével szembehelyezkedve Tokióban jelenleg azon dolgoznak, hogy együtt vizsgálják a reálgazdaság helyzetét a pénzügyi folyamatokkal.
– Nem véletlen, hogy Japánban ismerték fel az együttműködés fontosságát, a szigetország ugyanis hagyományosan nagy hangsúlyt fektetett a termelő szektorra, s kevésbé engedett teret a pénzügyi ágazat, a bankok és a brókercégek burjánzásának. Ennek hátterében a japán gondolkodásmód húzódik meg, ott ugyanis tradicionálisan sokkal többre becsülik a rendelkezésre álló tőkét, a likviditást, mint a tőke fialtatását kockázatos pénzügyi ügyleteken keresztül – hangsúlyozta Móczár József. Szerinte egyébként ezt a politikát képviseli a jelenlegi magyar kormány is, amikor a gazdasági és a pénzügyi tárcát egy kalap alá vonta.
Japánban a helyi törvények nem engedték meg az értékpapírok kötvényesítését, illetve korlátozták a kereskedelmi bankokat abban, hogy befektetési tevékenységet is folytassanak. A spekulációmentes mentalitás a szigetország számára a mostani globális pénzügyi válságban hozta meg a gyümölcsét, ugyanis az ottani bankokat – visszafogott befektetési kultúrájuknak köszönhetően – szinte egyáltalán nem érték el az úgynevezett mérgezett értékpapír-piaci termékek, így jó állapotban kerültek ki a krízisből. Ez azonban nem óvta meg a gazdaságot a recessziótól, tavaly például az első negyedévben csaknem 16 százalékot zuhant a bruttó nemzeti termék az egy évvel korábbihoz képest. A világszinten jelentkező vásárlóerő-visszaesés miatt ugyanis teret vesztettek a japán vállalatok, s új piacok után kellett nézzenek. Az export fellendülését korlátozza a rendkívül erős jen, amelyet szeptemberben hiába próbált a jegybank két ízben is gyengíteni, a jen/dollár árfolyam rövid időre elérte a 85-ös szintet, majd visszasétált a 82-83-as korábbi szintre.
A világgazdasági krízis hatásait mostanra kezdi kiheverni Japán. A makrogazdasági mutatók sokat javultak, 2010 harmadik negyedévében 0,9 százalékos volt a bővülés. A gazdaságnak védettséget nyújt az is, hogy bár államadóssága csillagászati mértékű, a GDP kétszáz százaléka körül van, a japán nagyvállalatok képesek finanszírozni azt, így az ország sérülékenysége a külfölddel szemben alacsony. Magyarországon ez a mutató nyolcvan százalékon áll, kitettségünk mégis jóval magasabb, ugyanis belső megtakarítások alig léteznek, a hiteleket a nemzetközi piacról kell felvenni. Japán továbbá óriási tartalékokkal rendelkezik, munkanélkülisége a válság hatására is csak öt százalékig nőtt a korábbi egy-két százalékról. Azonban az a lendületes növekedés, amely a nyolcvanas évek elején jellemezte, kifulladt mára. A professzor szerint felfelé ívelő pályájáról az ázsiai országot részben a nemzetközi szabályok térítették le, például az, hogy tisztességtelen versenynek minősítették a hét végi munkát, s át kellett térniük az ötnapos munkahétre.
Bár az adórendszerük teljesen különbözik a hazaitól (például a személyi jövedelemadózásban sávos adózás van Japánban, öttől negyven százalékig terjedő kulcsokkal), sok tekintetben hasonló nehézségekkel küzd a két ország. Például Japánban is igen magas a strukturális munkanélküliség, sok a diplomás állástalan. A korábban igen stabil alapokon nyugvó társadalmat megbolygatta a válások számának növekedése, a szingli életmód elterjedése és az alacsony születési ráta is. Ugyanakkor versenyképességében segíti a szigetországot, hogy a japán társadalom homogén és egészséges nacionalizmus jellemzi, választópolgáraik képesek felülkerekedni nézetkülönbségeiken a legjobb teljesítmény elérése érdekében. Miközben Magyarország gyakorlatilag állandó választási lázban ég, az ellenzék semmilyen ügyben nem képes felsorakozni a kormány mögé, Tokióban, ahogy kihirdetik az eredményt, egységesen támogatják a győztest. – Jó példa erre a Japán Demokrata Párt őszi elnökválasztása, amikor a jelenlegi (és korábbi) miniszterelnök küzdött meg egy kihívóval – értékelte a választási párharcot és a hajrá utáni történéseket a helyszínről követő szakember.
Bár Japánban nem mentek tömegesen csődbe bankok, amikor egy kisebb pénzintézetnek mégis be kellett zárnia, a helyi média egészen másképpen kezelte az esetet, mint európai társai. A szolidaritás tükröződött a képernyőkről, persze a kedélyeket az is csitította, hogy a betéteseket nem érte kár. Móczár szerint más népekhez képest a japánoknak az is lépéselőnyt jelent, hogy nem élnek álomvilágban, s ez igen fontos tőke a gazdaság számára. Japán soha nem hitt a multikulturalizmusban, bevándorlókat nem fogadott; ma is csak család nélkül és ideiglenesen mehetnek oda munkavállalók, így nem kell szembenéznie olyan nehézségekkel, mint amilyenekkel például Németország kénytelen.
origo.hu
Újra medvét láttak Nógrádban
