Gyetvai László (kor)elnökletével

Ezt a kérdést vond vissza! – mondta sokkal inkább kedélyesen, mint erélyesen Grosics Gyula „kollégájának”, Disztl Péternek, pedig a Videoton egykori kiváló hálóőre, mai kapusedzője csak az Aranycsapat legendás egyesének hogyléte felől érdeklődött. Tegnap a Hotel Arenában találkoztak, ahol hatesztendei szünet után újra együtt zárták az évet a hajdani és mai válogatott labdarúgók, Király Gábortól a 92 éves Gyetvai Lászlóig. Körülbelül százhúszan jöttek össze, és első útjuk a Puskás-stadion főépülete elé vezetett, ahol elhunyt társaikra gondolva megkoszorúzták a válogatott-emlékművet, és utána sétáltak át a közeli szállodába.
Itt aztán Grosics Gyula nekünk kevésbé élcelődve, viszont hoszszabban mesélt a hogylétéről: „Gyenge vagyok, megviseltek az infarktusok és az, hogy a tüdőm többször kilyukadt. Mégis örömmel jöttem erre az eseményre, igaz, nem várom meg a végét, az már sok lenne.” Érdeklődésünkre, mit szól a Magyar Nemzet sportrovatából elindult, s politikai támogatást is kapott ötlethez, amely szerint a Nemzet Sportolói közé egyszerre mindkét élő Aranycsapat-tagot, őt és Buzánszky Jenőt be kellene választani, így reagált: „Tudom, hogy már más idők járnak, mégis azt mondom, nyugtával dicsérjük a napot, elvégre engem már háromszor kirostáltak. Természetesen ha megvalósulna, óriási megtiszteltetés és elégtétel lenne a számomra.”
S mondhatjuk, az egész magyar labdarúgás számára, amelynek krémje 2004 után újra egymásra talált az ünnepek közeledtével. A főszervező Magyar Zoltán, az FTC és a válogatott egykori technikai vezetője volt, aki először 1999-ben álmodta meg az összejövetelt a sportág legjobbjai számára, s 2004-ig minden évben meg is szervezte. Aztán egy ideig nem, ám az MLSZ élén történt nyári változás hatására Magyar azonnal felvette a kapcsolatot Berzi Sándor alelnökkel, így tegnap jöhetett a folytatás. Jó volt nézni a generációk találkozását, Rudas Ferenc, a Ferencváros 89 évesen is kiváló karban lévő legendája például többeknek elsütötte a poént: „Amilyen könnyen felejtek, olyan nehéz a felfogásom…” Ezek után természetesen csak irigyelni lehet szellemi-fizikai állapotáért.
Mégsem ő számított a korelnöknek, hanem egykori csapattársa, Gyetvai László, aki december 11-én betöltötte 92. életévét. Az 1918-ban, Zólyomban született balszélső, aki tizenhétszer viselte a nemzeti mezt, a 2008 végén elhunyt Kalocsai Géza örökét vette át, ő a jelenlegi legidősebb magyar válogatott futballista. Grosics Gyula meghatottan, könnyes szemmel méltatta: „A Ferencváros és a magyar labdarúgás egyik legszebb korszakának megtestesítője. Nem tegnap ismerkedtünk meg, rengeteget játszottunk egymás ellen annak idején. Azt kívánom neki, hogy még sokáig éljen közöttünk, hogy emlékeztessen minket azokra a csodálatos időkre.”
Gyetvai, miután megkapta a korelnöki díjat, így reagált: „Nagy családba születtem, hiszen nyolcan voltunk testvérek, de 1933-ban egy másik nagy családba kerültem: a magyar labdarúgásba. A Fradi kölyöktoborzója után négy évvel már profiszerződést kaptam. Azt mondhatom, akkoriban is a munka és a szorgalom hozta meg a sikert. Külön örülök annak, hogy foglalkozhattam utódommal, Fenyvesi Mátéval, aki aztán előrevitte a Ferencváros és a hazai futball ügyét.” Majd Laci bácsi azonnal dalra fakadt, egy régen nem hallott fradista nótát énekelt olyan átéléssel, hogy még a más klubbeliek is meghatódtak rajta.
Gyetvaiéhoz közelítő tapsot már csak a szálloda séfje kapott, amikor elsorolta a menüt, de előtte még étvágygerjesztőnek a jelenlévők végignézték a mai nemzeti tizenegy idei góljait. Mivel ezek zöme az Európa-bajnoki selejtezőkön esett, az étvágy nemcsak tegnapra, hanem 2011-re és az eredményekre is vonatkozik.