Karácsonyi üzenet Mesterházytól

Még egy tanulsága van a Mesterházy-szózatnak. Az örök fiatalság hímporát soha levetni nem akaró pártelnök nem csak úgy néz ki, mintha mélységesen önimádó és hiú lenne. Talán tényleg az. Nem kevesebb, mint háromszor írja le a kommünikében: „mi”

Kevesek figyelmét keltette föl a szocialisták elnökének, Mesterházy Attilának karácsonyi szívhez szóló levele. Ebből is látszik, hogy a kormány máris rettegésben tartja a médiát, amely nem meri közzétenni az ellenzék üzeneteit. Kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt! – olvasható az MSZP honlapján, az érdeklődést fölcsigázandó, hogy a lövészárok-betemetés jegyében most tényleg olyan gondolatokat olvashatunk, amelyekkel legalább egy időre elásnák a csatabárdot. Végigböngészve az írást, kiderül: nincsen szó ilyen könnyelmű humánus kilengésről. A szeretet ünnepén nemcsak a gyűlölt kormányszövetségnek nem nyújt még ideiglenes békejobbot sem az utódpárt – a választóknak sem. Kirekesztő, diszkriminatív módon kizárólag – feltételezett – támogatóiknak köszönik meg eddigi munkájukat. Ennyi? – kérdezheti az orrba vert polgár. Se puszi, se pacsi, még karácsonykor sincsen megbocsátás a nem rájuk szavazóknak? Bizony nincsen. Hogyisne! Még a végén úgy éreznék az emberek: elgyengült a párt, és már nem fenyegeti kiközösítéssel, antidemokratikus szélsőségességgel azt, aki nem őt támogatja tűzön-vízen, nokiás dobozokon keresztül, megszorítástól megszorításig. Mondhatnánk minderre, bizonyára hirtelen felindulásból választósértegetést követett csak el az illusztris személy. Ám az álbaloldaliak rájöhettek volna idei csúfos választási kudarcaikból: az ilyen sértegetések okozta sebek az emberek lelkében nyolc éven túl sem gyógyulnak. Így bízvást leszögezhetjük: jelen állás szerint a MSZP még a karácsonyi áhítat pillanatait sem akarja megragadni szűkös bázisának bővítésére. Sőt, szinte expressis verbis kijelenti: nem kér azokból, akik nem bennük bíznak eleitől fogva.
A burkolt fenyegetések azoknak is szólnak, akik a hatalom uszályába keveredtek. A fasiszta és szélsőjobboldali, valamint a reakciós, imperialista szavak egyelőre nincsenek leírva, ám egy Rákosi–Kádár-kori kapitalizmus- és Nyugat-ellenes kiáltvánnyal minden további nélkül összekeverhető lenne. Ezek az asszociációk már csak azért is rohanhatnak meg minket, mivel egy helyütt imigyen ír a párt bölcs vezére: „Hosszú menetelés előtt állunk. A következő év sok tekintetben sorsfordító lesz pártunk és az egész magyar társadalom életében. Látjuk és tapasztaljuk, hogy a hatalom – mint a történelem során annyiszor – olyan rendszert épít, amelyben a kisemberek, a munkájukból élő milliók viselik a terheket, de éppen ők részesülnek legkevésbé a lehetőségekből. Ha pedig valaki szót emel, azt minden hatalmi eszközzel igyekeznek elhallgattatni.”
Az idézet magáért beszél. Megtudhatjuk: a kisemberek pártja búcsúzott a szocik személyében a kormányrúdtól nyolc év után, akik az ő érdekeiket képviselték a BKV-tól, a sokmilliós végkielégítésektől a Szemlőhegyi úti vityillókig és a sukorói kaszinóváros-botrányig. Figyelték a nüansznyi finomságokat? Például azt, hogy előbb a párt, csak aztán a társadalom élete van emlegetve. A fontossági sorrend sok mindent elárul – mint ahogy az általuk lenézett, csupán munkaerőnek tartott pórnép megtapasztalhatta az utóbbi nyolc szűk esztendőben. És a „hosszú menetelés”? Ugye, milyen több évtizedes pártállami zamata van a kifejezésnek? Egyáltalán tudja-e Mesterházy elvtárs, hogy a kínai kommunista párt történetének egyik szakrális jelentőségű toposzát használta, amikor az 1934–35-ben egyik leghősibb harci cselekedetüket hajtották végre Mao Ce-tung és elvtársai a polgári reakció ellenében? Vagy ez már irányváltást tükröz?
A történelmi ismeretekkel, illetve azok hiányával amúgy is meggyűlik a baja a posztkommunista társulatnak. Kissé homályos, miként értik a Jókai utca géniuszai, hogy „a hatalom – mint a történelem során annyiszor – olyan rendszert épít, amelyben” (stb., lásd fentebb)? Aki nem tudja, hogy nem sci-fi horrort olvas, azt hihetné, holmi időutazással vádoltatik meg a polgári kormány és minden történelmi keservért, kudarcért őket tartják bűnösnek. A szocialista legendáriumban már a Rákosi- és Kádár-rezsim terrorjáért, kisember-üldözéséért is a mostani Fidesz-adminisztráció a felelős?
Még egy tanulsága van a Mesterházy-szózatnak. Az örök fiatalság hímporát soha levetni nem akaró pártelnök nem csak úgy néz ki, mintha mélységesen önimádó és hiú lenne. Talán tényleg az. Nem kevesebb, mint háromszor írja le a kommünikében: „mi”. De nem ám csak úgy véletlenül, hanem hangsúlyosan. „A mi dolgunk” … „A mi következetes kiállásunk és küzdelmünk fog hitet adni” … A legjobb mégis az a rész, amikor nagybetűvel írja a – királyi? – többes szám első személyt. Imigyen szól: „Az önkormányzati választások egyértelművé tették, hogy a Mi (sic!) pártunk az egyetlen politikai erő, melynek esélye van erős ellenzékké szervezni mindazokat, akik nem kérnek a Fidesz és a Jobbik világából.” Bár nem tudni, miként kerül a Jobbik csizmája az asztalra, anynyi megállapítható: az MSZP belenyugodott tábora összetörpülésébe. Hiszen a „Fidesz világából” a voksolások tanulsága szerint azért meglehetősen sokan, bő hétharmados többségre elegendően „kértek”.
Ezekről a bűnös eltévelyedettekről a jelek szerint a sértett MSZP le is mond. Mi mással lenne magyarázható, hogy – egy másik idézet szerint – csak azoknak nyújtanak baráti kezet, akik velük tartanak a küzdelemben? Ha valakinek ez sem elég a választóelriasztásból, egyéb rosszallásokat is megfogalmaz. Az ország lassan ébred a „2/3-os forradalom” mámorából, de a csalódás be fog következni – írja kissé fenyegető tónusban. Vagyis még le is vannak szúrva az emberek, mert lassan ébrednek és továbbra is a kétharmados forradalom mámorában fetrengenek. Ők viszont könnyen megkaphatják a választóktól: ez a ti harcotok, nem a miénk.
Ez a levélke az MSZP-től a szocialista ész trónfosztása volt. Olyan szintre süllyedtek le, mint Csintalan Sándor Hír tv-s műsorának egyik betelefonálója, aki boldog ünnepet kívánt mindazoknak, akik nem párttagok. Mesterházy üzenetének célja a megfélemlítés. Hogy vigyázzon magára mindenki, aki szembemegy a párttal. Ez az a szint, amit nehéz alulmúlni. A szocialisták ugyanis sosem szeretik, ha a „dolgozók” túl jól érzik magukat, mert akkor önállókká válnak. Az a szerencsétlenségük, hogy ezt mára az emberek is felismerték, mint a választási eredmények és a közvélemény-kutatási adatok bizonyítják. Mesterházy kinyilatkoztatta pár napja, hogy szerinte készülniük kell egy esetleges 2012-es választásra. Arról nem szólt, melyik országra gondolt. Magyarországon mindenesetre csak 2014-ben lesznek választások. Amennyiben nem akarnak ismét lemaradni, mint a borravaló, nem ártana már most készülniük rá. Például azzal, hogy belegondolnak: ha csak századannyit tettek volna a szegényekért, mint a spekulánsokért és a hajbókoló offshore-holdudvar érdekeiért, nem buktak volna ekkorát.