Mennyiben búcsú ez a koncert a színpadtól? Hiszen hosszú ideje ritkaságnak számít, ha énekel, különösen szólóban.
– Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Ami „A búcsú” címmel hangzott el egykor a Sportcsarnokban, az volt az egyetlen búcsú az életemben. Búcsú a rendszeres koncertezéstől, a turnézástól és nem kevésbé a Fonográf együttestől. Ez most nem az, ez csak a lehetőség lezárása, hogy még valaha nagyszínpadra álljak. Azt természetesen nem zárom ki, hogy valamelyik Illés-nosztalgiaklubban két-három számot jókedvemből elénekeljek, ahhoz még beskálázni sem kell igazán. A Hattyúdal cím arra utal, hogy utoljára megpróbálom előadói mivoltom tőlem telhető legjobb formáját nyújtani saját magam és a közönség szórakoztatására. Utána nem akarok ezzel többet foglalkozni. Elfáradtam ebben. Annyi sikerem volt már eddig is, hogy nem hiányzik.
– Amíg korábban állandó zenekarokkal dolgozott, most alkalmi formáció kíséri. Könnyebb vagy nehezebb így a munka?
– Nagyon jó! Ezzel azonban nem mondtam semmiféle ítéletet a múltról. Örs kivételével mindenki sessionzenész. Kiváló muzsikusok, rendkívül alkalmazkodók a hangzás kialakításában, jó velük dolgozni. Egyedül Örs jelenti a szálat a múlt felé, ezért is ragaszkodtam hozzá, nemcsak azért, mert nagyon jól debütált szegény Pásztory Zoli halála után a csíkszeredai koncerten és a Sziget-fesztiválon, ahol egyértelműen bebizonyította, hogy képes arra, hogy együtt játszunk az Illésben. Megemlíteném, hogy a kisstandionbeli Fonográf-emlékkoncertet is végigdobolta.
– A Hattyúdal a teljes életpályát áttekinti, beleértve az Illés-korszakot is. Most mégsem a zenekar tagjaival lép színpadra.
– Bármennyire is szeretné a közönség, Illés nincs. Ugyanakkor természetes, hogy a szólókoncertem repertoárja átfedésben van az Illéssel és a Fonográffal. Amit az Illésnek írtam, azt általában én énekeltem, hát engedtessék meg, hogy az utolsó koncertemen felidézzem ezeket a számokat. Az első részben a három szólólemez anyagából énekelek, az Utazás, a Hazatérés és a Végtelen úton című albumokról. Az Utazás hozta végül is össze a Fonográf együttest. Ez persze csak utólag érdekes. Amikor a zenekar létrejött, sosem néztük, hova készült ez, vagy az a szám, egyszerűen csak játszottuk. Ilyen például az Utazás, a Vidéki kislány, a Dal az ártatlanságról, A lány, akit szerettem. Egyetlenegy lemeznél hívtam vendégművészeket. Ez a Hazatérés, és nem is véletlenül, mert erősen népzenei ihletésű, s nem csak a címében az. A country jellegű Utazás-album után a Hazatérés felvállalja azt az örökséget, ami korábban már az Illésben is megjelent, és miután a lemezen játszott Halmos Béla, Sebő Ferenc, Kozák József és Gryllus Dániel, most is színpadra kértem őket.
– Mellettük a Kesselyák Gergely vezette Óbudai Danubia Zenekar kíséri végig a dalokat, amelyek ezúttal szimfonikus hangszerelésben szólalnak meg.
– Ez lesz a különlegesség, az újdonság. Még a Little Richard is csellóosztinátóval megy majd. Aki pedig az eredeti Illést kéri számon rajtam, az tegye fel otthon a régi lemezeket.
– A szimfonikus zenekari hangzás nem újdonság az életművében, hiszen az István, a király óta alkalmazza.
– Valóban. Eddig a műsor középső részéről nem beszéltünk még, ezek pedig a színpadi művek. Nem lehet playbackről játszani a rockoperák zenei kíséretét, ha pedig már ott van a színpadon a zenekar, úgy döntöttünk, hogy játsszanak végig. Annál is inkább, mert – talán nem árulok el nagy titkot – a koncert az Utazás-lemez anyagával indul, konkrétan az Életrajz című számmal, ami nem véletlenül ugyanabban a tempóban és hangnemben van, mint az Imigyen szó- la Zarathustra. Ezzel a Richard Strauss-művel kezdődik majd a koncert, és erre kapcsolódik rá az Életrajz. A második rész az István, a király előadásaiból ismert Beethoven-művel kezdődik, a harmadik rész elején pedig Liszt Ferenc Les Preludes-jének azon részlete szól majd, amelyre az utolsó Illés-koncerteken színpadra vonultunk.
– A világ két Szörényi Leventét ismer: az egyik a beatzene sztárja, a másik, aki politikai-közéleti kérdésekben is megnyilatkozik, a magyarság sorskérdéseivel foglalkozik, a Holdvilág-ároknál ásatásba kezd, Árpád-pajzs díjat alapít. Hogy segíti egymást a kettő?
– Akkor már nem csak két Szörényi Levente van, hanem több. Mint látható, ezek rendkívüli szimbiózisban élnek egymással. A magyar őstörténet, a magyar sorskérdések iránti érdeklődés nem saját találmány. Családi hátterű, apám és barátai köreiből származik. Persze nem kellett volna, hogy kifejlődjön. Igazság szerint ezt is az István, a király okozta. Egymást követik az események, 2000-ben megalapítottam a Holdvilágárok Alapítványt, amikor éreztem – nem tudtam, éreztem –, hogy elérkezett az idő, amikor elő lehet jönni ezzel az egyébként korábban elég kényes témával. Amikor nem szaladok bele betonfalakba, hanem pecsétek és engedélyek sora kíséri a munkámat. Azért mondtam, hogy szimbiózisban élnek ezek a tevékenységek, mert a hivatalos tudomány emberei pontosan tudják, hogy az apám ott dolgozott a várban a kutatócsoportnál, és inkább csak rácsodálkoznak, hogy ez a Little Richard-os, „fájfájfáj”-os Szörényi az apja nyomdokaiba lépett. És itt már rég nem arról szól a dolog, hogy mit énekeltem egykor. Inkább csak egy érdekes színfolt, hogy ez az ember más okból nagyon népszerű.
origo.hu
Óriási fordulat jön az időjárásban
