Hetven évvel ezelőtt, 1941 tavaszán foglalták vissza a magyar honvédek a Trianonban a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolt Délvidéket. A pár napig tartó bevonulásért, amelyet nem kísért a fél évvel korábbi, Észak-Erdély visszatéréséhez hasonló euforikus ünneplés, nagy árat kellett fizetni. A német csapatok magyarországi átvonulásának napján, 1941. április 3-án Teleki Pál miniszterelnök öngyilkosságot követett el, az április 11–14. között zajló hadjárat pedig egyenértékű volt hazánk második világháborúba való belesodródásával.
Miután a náci Németország és a kommunista Szovjetunió szövetségben megtámadta Lengyelországot, Hitler és Sztálin hozzálátott a Molotov–Ribbentrop-paktum további részeinek végrehajtásához. Nyugat-Európát a német blitzkrieg közeledő veszélye, a közép- és kelet-európai népeket pedig a vörös birodalomba való bekebelezés fenyegette. Már egy éve folyt mindez, amikor Mussolininak is megjött a kedve a hódításokhoz: 1940 októberében megtámadta az olasz fasiszta rezsimhez egyébként meglehetősen hasonló Metakszasz-diktatúra alatt nyögő Görögországot. Az itáliai hadsereg rövid idő alatt kudarcot vallott, ami közvetlen fenyegetést jelentett a már a Szovjetunió megtámadását tervezgető Hitler jövőbeni balkáni hátországára – avat be a délvidéki bevonulás nem túl távoli előzményeibe Babucs Zoltán hadtörténész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum). Az olasz fiaskó miatt igencsak felértékelődött Jugoszlávia stratégiai jelentősége. A balkáni országot a német vezető Belgrádnak a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásával látta biztosítani. 1941 márciusában Jugoszlávia alá is írta a szerződést, amellyel sorsát a tengelyhez kötötte. A hónap végén azonban Szimovics tábornok puccsa megbuktatta a németbarát egyezményt korábban aláíró Cvetkovics-kormányt. Hitler tombolt, és utasítást adott az olaszoknak nyújtandó segítségről szóló „Marita” terv átdolgozására, hogy az egyúttal alkalmassá váljon Jugoszlávia megsemmisítésére is.
Eközben Magyarország sem vesztegette az idejét. A németektől való „rugalmas elszakadáson” dolgozó Teleki politikájával összhangban született meg a magyar–jugoszláv „örök barátsági szerződés” 1940. december 12-én. Miután azonban a belgrádi puccs megtörtént, Budapest körül is megfordult a világ. Telekinek egy sor nehezen feloldható ellentmondással kellett megküzdenie. Horváth J. Csaba hadtörténész (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar) szerint a miniszterelnök leginkább azért került kutyaszorítóba, mert nem akart ugyan német csatlós lenni, de a Jugoszláviával szembeni revíziós célt csak Berlin segítségével lehetett elérni. Ráadásul a mindvégig békés revízióban bízó kormányfő elképzelése egyre tarthatatlanabbá vált, ahogyan a német háborús gépezet az ellen a Jugoszlávia ellen kezdett készülődni, amelytől húsz éven keresztül pereltük vissza Szabadkát és Újvidéket. A lakosság revíziós várakozásának kielégítése és a jugoszlávbarát Nagy-Britannia rokonszenvének megőrzése szintén nem volt összeegyeztethető.
Hitler 1941. március végén hagyta jóvá a Jugoszlávia elleni haditervet, amely Magyarország és Olaszország aktív közreműködésével számolt, Bulgária és Románia viszont csak passzív együttműködőként volt feltüntetve. Horthy 1941. március 28-án fogadta el a német hadműveleti tervet, amely szerint a Délvidékért cserébe Magyarországnak a Wehrmacht területén való átengedésén túl több hadosztállyal, fegyveresen is be kellett kapcsolódnia a délszláv állam megsemmisítésébe. Mindez a decemberi örök barátsági szerződés megszegését jelentette, amelyet abban az esetben lehetett érvénytelennek tekinteni, ha Jugoszlávia szuverenitása megszűnik, vagy az államalakulat szétesik.
Az április 3-ától április 6-áig tartó magyarországi német átvonulás során már elkezdték mozgósítani a magyar hadsereget, ami azonban igencsak lassan haladt. Babucs elmondása szerint az ország összes, szállításra alkalmas gépjárművét és állatállományát behívták, amint a tartalékosokat is. Mivel azonban a SAS-behívókat nem kézbesítette a posta hét végén, ráadásul a szokásos tavaszi mezőgazdasági munkálatok miatt az arra kötelezettek vonakodtak bevonulni, a honvédség állományát nehezen sikerült feltölteni. Az idő pedig sürgetett – mondja Horváth –, hiszen a 6-án kezdődő offenzíva nyomán megszülető gyors német sikerek, az usztasa Horvátország április 10-i kikiáltása és a front aznap Belgrád alá érése sürgette a magyar hadvezetést. Eközben az ország is első kézből értesült róla, hogy Magyarország tulajdonképpen háborúban áll szomszédjával. A német támadás napjaiban több határ menti atrocitás történt, a jugoszláv hadsereg elaknásította a terepet, és felrobbantotta a letenyei hidat; 1941. április 7-én pedig jugoszláviai bombázókötelékek támadták meg Pécset, Szegedet, Siklóst, Kelebiát, Körmendet és Zalaegerszeget.
A sietősen Dél-Magyarországra vont alakulatokat április 11-én vetették először harcba. A honvédség 3. hadseregének négy hadteste és a határvadászok átlépték a határt, és a viszonylag jól gépesített gyorshadtest hamar bevette a szerbek által a húszas évek óta kiépített első határvédelmi erődvonalat. Az április 11-én Szabadkára bevonuló csapatok hamarosan a Duna–Tisza közének egészét birtokba vették, és 14-én már Újvidéken is kitűzték a trikolórt. A magyar hadsereg négy nap alatt visszafoglalta a Muraközt, a Baranyai-háromszöget és Bácskát; a történelmi Délvidék keleti része – a Nyugat-Bánság – azonban közvetlenül német felügyelet alatt maradt. A magyar csapatok bevonulását mindenütt partizántevékenység kísérte, amely nyugtalanítóan hatott a honvédekre – számol be a nehézségekről Babucs. Miközben Szabadkán, Újvidéken és néhány más településen szórványos lövöldözések voltak, Hitler azt követelte – sikertelenül – Horthytól, hogy engedélyezze a magyar csapatok további bevetését. A délvidéki hadművelet ára 226 halott és 241 sebesült volt – von mérleget Horváth –, továbbá az, hogy Magyarország a Szovjetuniónak küldött nyári hadüzenet előtt már hónapokkal belépett a második világháborúba.
A hetven évvel ezelőtti délvidéki bevonulásról szól csütörtökön az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: csütörtök 22.30, szombat 15.30 és szerda 16.05.
origo.hu
Orbán Viktor: A gazdasági semlegesség hozza a fejlődést és a magasabb életszínvonalat
