Amíg zeng a lélek

Immár nemzeti intézménynek számít a Misztrál együttes, amely másfél évtized alatt százötven verset zenésített meg. Muzsikájának jellemzője a műfaji és hangszerelésbeli változatosság, valamint az, hogy a hattagú zenekarban három remek énekes is van. Kettejükkel – Heinczinger Miklóssal és Török Mátéval – beszélgettünk a dalok fogantatásáról és kilencedik CD-jük fogadtatásáról. Szerintük kultúrára fogékony emberek ma is sokan vannak, csak nehezebb őket elérni.
– Az imént valami akkordokról meg Áprily Lajosról beszélgettek egymás között a teájukra várva.
Török Máté: Miklós arról számolt be, hogy „dallama jött” egy Áprily-versre.
Heinczinger Miklós: Mostanában csak Áprily Lajossal foglalkozom…
– Merthogy rímeivel, pontos időmértékével szinte kiált a megzenésítés után?
Heinczinger Miklós: Hogy kiált-e, vagy csak engedi magát… Mindenesetre a Tavaszodik című verset tegnap este olvastam, el is indult valami, de akkor lekapcsoltam a villanyt, és aludtam rá egyet. Ma reggel megérkezett a végleges dallam.
– A nemrég megjelent első gyermeklemezükön (Álomkófic) nemcsak klasszikusok, hanem kortárs költők – például Szepesi Attila, Lackfi János – műveit is feldolgozzák.
Török Máté: Többen megkérdezik, hogy misszió-e, amit csinálunk. Nem az; mi így vagyunk játékfüggők.
– Miként forr össze a zenével egy-egy vers?
Török Máté: Hát régen miért forrt össze? Nem is létezett külön a költészet. Versszerető zenészként úgy gondolkozunk: miért írjunk számainkhoz szöveget, ha egyszer már jó szövegek vannak?
– Sikerülhet-e az élet teljességét visszatükrözni úgy, ha nem szüremkednek be „dalszövegeikbe” a kor sajátos jelenségei, például a trágárság?
Heinczinger Miklós: Kárpáti Tibor költő barátunk mondta nekem egyszer, ő nem hajlandó csatlakozni azokhoz a ma jellemző költői irányzatokhoz, melyek a szakralitást elfelejtik. Szepesi Attila például nem szégyell leírni ilyen – a teremtett világot dicsérő – sorokat: „Szent László füvei, / pimpók, napvirágok, / ezer-csendű szirmok, / kikeleti lángok.”
Török Máté: A nyugati civilizáció ma hajlamos elfelejteni a harmóniát. Pedig természete szerint harmóniára, totalitásra tör minden ember legbelül. Mi is ezt szeretnénk kifejezni a zenénkkel.
– Visszatérve a gyereklemezre: az énekelt Balassi-vers nem volt túl bonyolult a gyerekeknek?
Török Máté: Balassi a velejéig szakrális. A gyerek kiérzi a teremtésből és kiérzi a művészetből is a szentséget, síkja a kozmikus sík, egészében lát mindent.
Heinczinger Miklós: A gyerek benne él a totalitásban, csak mi hajlamosak vagyunk kinevelni belőle. Mondjuk előbb adunk a kezébe okostelefont, mint kultúrát.
– Mégis melyik a legnépszerűbb Misztrál-szám a gyerekek körében?
Heinczinger Miklós: Valószínűleg Máté száma, Szilágyi Domokos Táncol a sárga… címmel. Ez a nóta egybeépült a Hol jártál az éjjel, cinegemadár kezdetű népdallal, hogy aztán művész dobosunk, Pusztai Gábor ütőhangszer-kavalkádjával záruljon a szám.
– Egyetértenek azzal a megállapítással, hogy a Kaláka együttes kitaposta a versmegzenésítés útját?
Török Máté: Nem vagyunk a szó szoros értelmében Gryllus Dánielék követői, különbözünk tőlük annyira, mint mondjuk a dzsesszben Szakcsi Lakatos és Vukán… Mindenesetre a két nemzedék között – a Kaláka-tagok bő harminc évvel idősebbek – nincs más olyan együttes, amelyik versmegzenésítésből él.
– Mikor jelenik meg a tizedik lemez?
Török Máté: Legalább két nem tematikus lemezre való anyagunk van, de egyelőre anyagi okok miatt nem kezdtünk a felvételükbe. Nem igazán tudjuk, hogyan kellene a világtrendnek megfelelően főszponzort találni, ha már a pályázati lehetőségek is egyre szűkülnek.
Heinczinger Miklós: Tegyük hozzá, hogy közben a sárga csekkek nekünk is jönnek, ezért vállalok a Misztrál mellett külön előadóesteket, ahogy a többiek is. De hát ezt akartuk, nem? Tudja, itt nagyon fontos, hogy az embernek olyan párja legyen, aki azt mondja, csináld, bármi van, büszke vagyok rád, és nem kell nekem Ferrari.
– Harmincas éveik közepén járnak, alkotóerejük teljében vannak, de meddig lehet ezt csinálni?
Heinczinger Miklós: Táncházi csujogatással lehetne kifejezni: amíg bennünk zeng a lélek…