Csapdába esnek az üdülési jogot vásárlók

A felhőtlen pihenés reményében megvásárolt üdülési jog – évek múltán – hatalmas gonddá válik, ám nehéz tőle megszabadulni, mert nincs másodlagos kereslete a piacon. Gyakorta előfordul, hogy miközben a tulajdonosok meg akarnak válni „befektetésüktől”, belesétálnak egy újabb kelepcébe.

Hiányos a hazai szabályozás. Az üdülési jogról szóló megállapodások felmondására a jelenlegi jogszabályok semmilyen lehetőséget nem biztosítanak. – Egy ilyen jellegű szerződés csak akkor szüntethető meg, ha a vevő a szerződés megkötésétől számított 15 napon belül indokolás nélkül eláll attól – szögezi le Ruszthi Hunor ügyvéd, majd hozzáteszi, hogy ezen-felül elállásra abban az esetben van még mód, ha kiderül, a fogyasztót a vállalkozás valamely lényeges, jogszabály által előírt körülménnyel kapcsolatban nem tájékoztatta. Ha pedig ez a helyzet, a vállalkozásnak a vételár teljes öszszegét vissza kell fizetnie a szerződéstől elálló félnek. – A helyzetet az bonyolítja, hogy ha az elállás ez idő alatt nem történik meg, akkor az üdülési jogról szóló szerződéstől a későbbiekben gyakorlatilag lehetetlen megszabadulni, azt ugyanis általában nem lehet felmondani. Ennek oka, hogy az ezt szabályozó kormányrendelet nem tartalmaz ilyen lehetőséget, a szerződések pedig a felmondást általában nem teszik lehetővé. Az ügyvéd szerint a szerződés megszüntetésére egyedül akkor van csak esély, ha kiderül, hogy az megtévesztő – mert például az üdülőingatlan nem felel meg a szerződésben megadott feltételeknek vagy tisztességtelen feltételt tartalmazna. Utólag gyakorlatilag már arra sincs lehetőség, hogy a szerződés felmondását annak módosításával – azaz a felmondási lehetőség szerződésbe való foglalásával – tegyék lehetővé. Ennek oka az, hogy ehhez szükség lenne a másik fél beleegyezésére is. (Sz. E.)

Mivel az üdülési jogokat szinte lehetetlen másodlagos forgalomban eladni, ezért az óvatlan ügyfelek nem ritkán bedőlnek értékesítőiknek, akik a meglévő jog eladását ígérik, ha az érintettek másikat vesznek helyette. De nem árt az óvatosság, mert a végén könnyen kiderülhet: a régi befektetés mégsem ment el, viszont jött mellé egy újabb. E termékkel kapcsolatos anomáliák egyébként nemcsak Magyarországon, de az Európai Unióban is foglalkoztatják a fogyasztók érdekvédelmét ellátó szervezeteket. A beszervezés módszere ott is hasonló, mint nálunk: kellemes környezetben megrendezett termékbemutató – hathatós, agresszív rábeszéléssel és sietve aláíratott szerződéssel. Az ügylet tárgya adott időre – tíz, harminc esetleg kilencvenkilenc évre –, belföldi vagy külföldi nyaralóhelyre szóló, akár többmillió forint értékű, örökölhető üdülési jog, kiegészítve az ingatlan folyamatosan növekvő, éves fenntartási költségeivel, amit ha nem fizetnek, az üdülési jogok vásárlói minden befizetett pénzüket elveszítik.
Nincs is baj, ha a vevőnek évek múltán is megfelelnek az eredeti kondíciók, és ki tudja gazdálkodni a növekvő rezsiköltséget. Ám ha nem, akkor igyekszik megválni portékájától. Nos, ez az, ami lehetetlen. Középkorú házaspár meséli: kétmillió forintért harminc évre horvátországi apartmanban kötelezték el magukat, azonban számításaik nem jöttek be. A fenntartási költségek egyre magasabbak, az időközben felnőtté vált gyerekek pedig nem a szülők által választott üdülőhelyen képzelik el a nyaralásukat. Most szeretnének túladni e befektetésen, mivel azonban a piacon ez nem megy, így az értékesítő cégnél próbálkoztak. Kiábrándító választ kaptak: meglévő üdülési jogukat akkor próbálják eladni, ha helyette vesznek egy másikat.
Az ilyen ajánlatokat hallva valóban nem árt az óvatosság, ugyanis a forgalmazó cégnek nem áll érdekében – elővásárlási jogával élve – visszavenni, majd továbbértékesíteni az üdülési jogot. Mint Kriesch Attila, az Európai Fogyasztói Központ (EFK) magyarországi szervezetének igazgatója lapunknak elmondta: a tapasztalatok azt jelzik, hogy gyakorlatilag lehetetlen megszabadulni e sajátos terméktől. Ha csak nem bizonyítható, hogy a teljesítés kifogásolható – mert például az ígérettel ellentétben az apartman nem a vízparton helyezkedik el –, akkor általában a pereskedés sem vezethet eredményre. A problémák elkerülésének egyetlen lehetősége a vevői tudatosság erősítése, s az alapos és mindenre kiterjedő tájékozódás. Érdemes behatóan tanulmányozni az EFK honlapját is, amely mások mellett az üdülési joggal kapcsolatban is sok hasznos információval szolgál. Ugyanakkor a szervezet konkrét segítséget nyújt a rászorulóknak, ha a cég székhelye az EU valamely tagállamában, illetve Izlandon vagy Norvégiában van. Az üdülési joggal kapcsolatban nemrégiben zárult le egy ügyük: a panaszosok nem tudtak Ausztriában üdülni, mert a szerződésben megjelölt címen nem is létezik apartmanszálló.
Az Európai Unióban már több alkalommal terítékre került az üdülési jog értékesítésének szigorítása, és az elfogadott irányelveket Magyarország is beépíti jogrendjébe. Az uniós szabályozást legutóbb két éve finomították, rögzítve, hogy miként kell tájékoztatni az ügyfeleket a szerződés visszamondásának feltételeiről. Erre tizenöt naptári nap áll rendelkezésre, és rendkívül fontos, hogy a vevő tisztában legyen a visszalépés lehetőségével és technikáival. Mivel e tevékenységet megtiltani nem lehet, az unió a részletes tájékoztatási kötelezettséget írhatja elő és az elállási jog érvényesítésének időtartamát hosszabbíthatja meg.
Kriesch Attila úgy véli, a fogyasztónak rendkívül körültekintőnek kell lennie a szerződés aláírásakor. Bár úgy gondoljuk, hogy mindent tudunk a velünk szemben bevetett reklámról, ez azonban tévedés. A meggyőzés olyan új és hatékony módszereit alkalmazzák az értékesítők, hogy nehéz ellenállni a csábítónak tűnő ajánlatoknak. A beszervezendő ügyfeleket megnyugtathatja az üdülési jog cserélésének lehetősége is, ám arra nem gondolnak, hogy e szolgáltatás igénybevételéhez éves tagdíjat kell fizetni, ráadásul nehezen meghatározható például egy zalakarosi és egy tenerifei üdülés ár-érték-aránya. Az a legjobb tehát, ha ezekre az ajánlatokra tudunk nemet mondani. Legfőképpen azzal kell tisztában lenni, hogy bár az üdülési jogot sokszor befektetésként kínálják, de ez nem az. Nem kamatozik, nem hoz profitot, ellenkezőleg: évtizedekig komoly terheket róhat az ügyfélre – és esetleg az örököseire.