Emberkonzerv

k ö n y v f e s z t i v á l

Az Őskor nevű falu lakóinak életében gyakoribb vendég a tragédia és a bánat, mint a boldogság. Még a holtakból kiszállt lelkek, amelyek a legnagyobb természetességgel forognak az élők közt, sem igen találnak megnyugvást. Az első világháború még alig, a második fenekestül forgatja fel az itt élők magába záródó, koherens világát. A háború utáni bornírt, szürke idők hosszan, iszamósan elnyúlva tesznek tönkre minden működőt, amely esetleg korábbról maradt. Olga Tokarczuk Őskor és más idők című regénye történelemkönyvként is megállja a helyét, amely az évszámok és események bemutatása helyett a változások szeszélyének kitett tehetetlen emberi életek fordulatain keresztül ad képet egy szelet európai históriáról.
„Őskor egy hely a világmindenség közepén” – kezdi 1996-ban írt művét Tokarczuk, nemzedéke egyik, ha nem a legsikeresebb lengyel írónője. A képzeletbeli, de szereplőivel, szokásaival, történéseivel nagyon is azonosíthatóan kelet-európai település, amelyet négy arkangyal vigyáz, hétköznapi események, lelki folyamatok és álmok helyszíne. Zajlik az élet, emberek születnek, meghalnak, boldogok vagy boldogtalanok lesznek, meggyógyulnak, megőrülnek. A könyv lehet az életünk, de lehet az édenkert allegóriája is. A velünk vég nélkül történő dolgok számbavétele az első világháború és a rendszerváltást megelőző évek közti időszakban.
Voltaképpen semmi különös.
Mégis lebilincselő, mégis magával ragad. A szerző, miközben néhol meseszerű jelenetekkel, tömör, tökéletesen eltalált életbölcsességekkel és főként mesterien megalkotott képekkel (például a háborús időkről: „az égbolt olyan volt, mint egy konzervdoboz fedele, amelybe az embereket zárta Isten”) traktálja olvasóját, máshol már-már közhelyessé válik. Ezt azonban nem vethetjük a szemére: amiről ír, a maga nagyszerűségében is sablonos. A regény ereje nem is elsősorban az egyébként nagy műgonddal leírt jelenetekben rejlik, hanem az azok mögött húzódó egy-két-három vagy még több rétegben. Az Istenhez fűződő viszonyunk vizsgálatában. Az emberi lélek működésének boncolgatásában. A remény és a reménytelenség harcáról való tudósításban.
Az 1962-ben született Tokarczuk eredeti végzettsége szerint pszichológus, terapeutaként praktizált is. Nyilván ennek is köszönhető, hogy szinte mindent tud az emberi lélekről és természetről. E művéről így nyilatkozott egy interjúban: „Mindig is ilyen könyvet szerettem volna írni. Olyat, amely megteremt és leír egy világot. Olyan világról szól ez a történet, amely – mint minden élő dolog – megszületik, fejlődik és elpusztul.” Hogy vállalkozása sikerült, azt az Őskor és más idők rendkívül kedvező lengyelországi fogadtatásán túl az is jelzi, hogy már húsz nyelvre fordították le. Magyarra Körner Gábor friss József Attila-díjas műfordítónk ültette át kiválóan. A maradéktalan irodalmi élményt a kiadó Valahol Európában címmel indított, fontos európai regényeket felsorakoztató sorozatához tartozó kötet feltűnően karakteres és ízléses külseje biztosítja.
(Olga Tokarczuk: Őskor és más idők. Ford.: Körner Gábor. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2011. Ára: 2900 forint)