Akár Sopron felől, akár Hegyeshalomnál lépjük át a határt – vagy ha éppenséggel Bécsből indulunk haza egy derűs reggelen –, egynapos, kényelmes autózással végiglátogathatunk fél tucat olyan kisvárost, községet, ahol egyenként is sok érdekes, köztük magyar vonatkozású látnivaló van. Fertőrákosra – még az országhatáron innen – Sopronból a régi pozsonyi úton érkezünk. A település déli oldalán levő domb őstengeri üledékes mészkövét évszázadokon át bányászták, a rómaiak idején és a középkorban ebből építették Scarbantia/Sopron várfalait, templomait, kolostorait és polgárházait. A kőfejtő belseje antik sziklasírokra emlékeztető, hatalmas vágatokat rejt, a háború alatt német repülőgépeket szereltek össze bennük, 1970 óta színházi és opera-előadásokat rendeznek a kitűnő akusztikájú termekben. A magaslatról remek kilátás nyílik a Fertő tó tükrére, nádas partvidékére, a szőlőkkel borított lejtőkre.
Kirándulás Fertőrákosra
és a vármegye túlfelére
Az öreg országút mentén hosszan elnyúló Rákost 1192-ben említi először oklevél, a tekintélyes mezővárossá fejlődött község Mátyás uralkodása alatt Sopronnal vetélkedett és viszálykodott. Itt talált menedéket a győri püspökség a török háborúk idején. A települést kőfal vette körül, középkori várkastélyát is megerősítették az 1500-as években, majd barokk stílusban bővítették a XVIII. században. XIII–XV. századi eredetű, tekintélyes nagyságú plébániatemplomát szintén az 1700-as években építették át, abból az időből származik a Rákos-patak vize által hajtott egykori Püspök-malom is (ma egyik részében szálláshelylyel). Az utóbbi években felvirágzott soproni és Fertő-melléki szőlészettel-borászattal a Patak soron a Jandl pincében, a Balfra vezető út mentén a Luka Enikő vezette családi pincészetben kerülhetünk bensőséges kapcsolatba.
Rákostól öt percre fekszik Fertőmeggyes (Mörbisch), itt azonban csak gyalog és biciklivel lehet átmenni Ausztriába. A határ előtt a Kr. utáni III. században épült barlangszentély védőépülete vonja magára a figyelmet, a kultikus építmény a Mithrász istennek áldozó római katonáknak készült. Kerülőt kell tennünk a klingebachi határátkelő felé, hogy folytathassuk utunkat a Fertő tó (Neusiedler See) nyugati oldalán. Első megállónk a két és fél ezer lakosú Sankt Margarethen, azaz Szentmargitbánya. A római felső pannon provincia egyik állomáshelye volt, a község keleti határában található híres Römersteinbruch Európa legrégebbi és legnagyobb kőbányája, lefejtett sziklafalai elérik a tizenkét emeletnyi – 40 méter – mélységet. E miocén kori Lajta-mészkőből épült a bécsi Stephanskirche és sok jelentős középkori templom, vár a környéken, majd a császárváros meganynyi hatalmas palotája, múzeuma és színháza. Állandó kiállítás látható az itt készült szobrokból, húsvétkor passiójátékot mutatnak be a lenyűgöző díszletek között. A XIII. században Mayád néven említett település a Gut-Keled nemzetségé volt, birtokukat vár védte, ennek helyén épült a Keresztelő Szent János titulusú, többnyire gótikus stílusú plébániatemplom. Mellette áll a dombon a helység legérdekesebb építészeti emléke, az 1300-as években készült Szent Margit-kápolna: hatszög alaprajzú, boltozatos, kőtornyos építmény, amelynek pincéjét egykor a temető csontházaként használták. Az Esterházy család udvarháza – a barokk Burghof – 1654 után nyerte el mai formáját.
A romantikus Ruszt
Ódon kápolnák, jámbor kőkeresztek – és jókora szőlőtáblák – szegélyezik a keletre, Ruszt felé vezető, alig öt kilométeres utat. A Fertő-parti hegyvonulat tövében, közvetlenül a tó partján fekvő, kellemes klímájú és hangulatú település a történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városa volt 1681-től 1876-ig. Írásbeli históriája 1317-ben kezdődik, ekkor adományozta a községet Károly Róbert király Hédervári Dénes fia Dezső lovagnak. A XV. században Zsigmond és Mátyás király kiváltságokkal lendített Ruszt fejlődésén: 1470-ben piactartási engedélyt nyert, kilenc évvel később és 1524-ben kizárólagos jogot kapott a környékbeli bor eladására. 1920 óta tartozik Ausztriához Sopron vármegye négy egykori járásával együtt. A fénykorában is csak másfél ezer (ma: 1860) lakosú helység régi házsorai 2001-től a világörökség részei, az ősi Piactér fölé magasodó, XIII–XV. századi Halásztemplom (Fischerkirche) Burgenland tartomány legszebb, legépebben megmaradt gótikus műemléke. Ruszt ideális hely a szép régiségek, az üdítő – olcsón kapható – fehérborok, a családi és természetbarát programok kedvelőinek. A fél Balaton nagyságú Fertő tavon itt lehet a legjobban strandolni és vitorlázni, a város határát ilyenkor százával (!) veszik birtokba a gólyák, s hogy mit jelent a papának, mamának egy kancsó zöld veltelini hideg szódával, azt a gyermekek a közeli Meseország parkban (Marchenland) érthetik meg.
A birodalom Pannónia tartományának végvidéke a Bécsi-medence volt, határa a Duna jobb partján Vindobona (Bécs) és Flexum (Magyaróvár) között húzódott. A Brenner-hágó újkori megnyitása előtt Itáliát kerülő út kötötte össze az Alpoktól északra lévő területekkel az antik Savarián át, ez magyarázza a Dunántúl nyugati szegélyén található római kori települések, épített emlékek nagy számát. „Inter Sabariam et Carnuntum” – olvasható IX–X. századi salzburgi évkönyvekben a latin szöveg, az érsekség ősi krónikája így határozta meg a Szombathely és Németóvár (Carnuntum) közötti határterületet. Másként az avarok földjének – „terra avarorum” – is nevezték a határvidéket. László Gyula és más régészek temetőásatásainak leletei megerősítik az írott forrást.
Hainburgtól
Deutsch-Altenburgig
A Fertő tó mellől a Budapest–Bécs autópálya – és a Lajta folyó – fölött Brucknál átvezető 211-es országúton, gyenge félórányi autózással jutunk el a Duna-parti római limeshez. A régi Moson vármegye felől nézve az első jelentős település: Hainburg. A honfoglalás után egy ideig a magyarok kezén volt, a 900-as évektől ez lett a németség előretolt végvára. Dévénnyel szemközt épült a folyóparti vár, amelynek keleti kapuját – az Ungartort – masszív bástya védi. Nem ok nélkül, egyébiránt a szintén nem jó hírű III. Henrik császár az 1040-es években innen kiindulva zaklatta eleinket. A kaputól az Ungargasse vezet be a város piacterére, ahol a sok szép középkori épülettel körülvett, Szent Fülöp és Jakab apostolok templomát vehetjük szemügyre. A Bécsi kapun keresztül hagyjuk el a várost. Közép-Európa legnagyobb épen maradt középkori kapuvédő művét éppúgy a római Carnuntum köveiből építették, mint Hainburg várfalait, tucatnyi bástyáját és szinte mindent a környéken. Az ókori tartomány székhelye, Carnuntum a mi óbudai Aquincumunkhoz hasonlítható, csak kisebb és jelentéktelenebb. Viszont igen tetszetős Duna-parti környezetben fekszik, nem pedig tízemeletes lakótelepek erdejében. Deutsch-Altenburg kicsiny fürdőváros, a 28 fokos jódos-kénes gyógyvízzel már a római 14. carnuntumi légió katonái is kúrálták mozgásszerveiket. A temetődombon egy szép, faragott kapuzatú, román kori kerek kápolnát – ősi csontházat – találunk, mellette egy szintén az 1200-as években épült, a gótika korában jelentősen továbbfejlesztett, háromhajós Szűz Mária-templom pompázik. Nyolcszögletű, vízköpő figurás tornya földszinti falában egy LEG XIIII C feliratú tégla látható. A Duna-parti út mentén a Kr. utáni II. és IV. század közt 50 ezer lakosú kolónia létezett itt katonai és civil létesítményekkel, két nagy amfiteátrummal. Feltárt emlékeit terjedelmes régészeti parkban mutatják be; az úgynevezett Pogány kapu (Heidentor), egy 14 méteres diadalívtorzó a szántóföld közepén, Petronell község határában magasodik. A település Szent Petronilla titulusú templomát 1125-ben alapították, közelében egy másik román kori kerek kápolna érdemel különös figyelmet.
origo.hu
Orbán Viktor: Egymillió forint lehet az átlagjövedelem
