Lócafocisták

A n y a n y e l v ü n k

Egy alkalommal finn barátaimmal megtekintettük a helyi futballmérkőzést. Tanultunk egymástól, no persze nem óriási dolgokra kell gondolni. Jómagam annak rendje és módja szerint elővettem egy csomag pirított magot (szotyolát), és elkezdtem magolni (makukázni). Külföldi vendégeim csodálkozva néztek rám: hiszen ez Finnországban a madarak csemegéje. Aztán megkóstolták, és annyira ízlett nekik, hogy haza is vittek belőle. Meccs közben megemlítették, hogy most mi „penkkijalkapalloilijat” vagyunk, szó szerinti fordításban lócafocisták, azaz drukkerek. A szurkolóknak nagyon sok típusuk van. A túl okos, aki a pálya széléről mindent tud, a labdába viszont aligha képes belerúgni. Aztán az ordináré bekiabálós, aki mellesleg otthon papucsférj, de szerencsére van olyan is, aki jókedvre deríti megjegyzéseivel a nézőközönséget. Ha valaki ügyetlenkedik, annak ezt a kérdést teszik fel: „Zavar a labda?” Más szóval dadog a labda, ha ide-oda pattog, és senki nem tudja lekezelni. Ha valaki úgy csúszik be, s rúgja el a játékszert, hogy „elviszi” az ellenfél játékosának a lábát is, arra azt mondják, hogy a „labda is, meg a baba is”. Ha valaki rosszul rúg a labdába, az „eltöri a labdát”, ha viszont a kapus hibázik, azaz kap potyagólt, akkor „lepkézik”.
Tavaly a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság televíziós közvetítésének sportkommentátorai nyelvi fordulataikkal időnként valóban jól szórakoztatták a nézőket. Megjegyzéseik általában szellemesek voltak, s nem erőltetettek vagy sértőek. Valóban kevésen múlott a gól akkor, amikor az egyik riporter így jellemezte a történteket: „Talán ha haja van, befejeli.” A Japán–Paraguay-mérkőzésen pedig a világbajnokság egyik legfontosabb kellékét, a darázskürtöt és a közönséget vélte a legjobb segédeszköznek a kommentátor, amikor így szólt: „Hátha be tudnak a vuvuzelával fújni egy gólt.” Egyik alkalommal ekképp meditált hangosan a közvetítő: „Vajon ki fekszik a földön? A cipőtalpáról nem tudom megállapítani.”
Néhány új kifejezést, jelentést is elsajátíthattunk a világbajnokság során, az egyik az assziszt, amelyet a gólpasszra alkalmaztak előszeretettel, a firkálás jelentése pedig kiderül a következő mondatból: „A két szélső játékos meg fogja firkálni a németeket.” A kissé bizalmas stílushatású szót tehát abban az értelemben használták, hogy könnyen átveri, kicselezi. Nem fapados gól volt – jellemezte az egyik riporter a brazilok gólját, amelyet a hollandoknak rúgtak az első negyeddöntőben.
Íme, még néhány riporteri mondat, sajnos nem a világbajnokságról: „És igen, itt jön a magyar zászló! A felső szín piros, a középső fehér, az alsót nem látom.” „A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert.”
Az egyik sporttelevízió kommentátora igen sajátos stílust alakított ki. Jókat nevet a saját poénjain, és mindenből humort kíván fakasztani. A futballközvetítéseihez már kisszótár is készült az interneten. A pattintás lövést jelent, a babinkó pedig általában alacsony, de ügyes futballistát. A köménymag az a kemény mag, azaz a legelszántabb törzsszurkolók, az ultrák csoportja. A fix cserebogár az állandó cserejátékos, a lócakoptatók brigádja a cserék. Ha rövid a kispad, akkor kevés van belőlük. Viszont ők nem lócafocisták.