Mindössze huszonnyolc éves múlt Richter Gedeon, amikor 1901-ben megvásárolta az Arany Sashoz címzett patikát az Üllői úton. A segédségből felszabaduló, egyébként a gyöngyösi ferences gimnáziumban szerzett érettségi után patikusnak tanuló fiatalember hatalmas ambícióval látott munkához: viszonylag hamar új és hatásos készítményekkel rukkolt elő. Organoterápiás – állati szervekből nyert – készítményei külföldön is egyedülállónak számítottak, addig szinte mindenütt csupán növényekből desztillált szerekkel gyógyítottak.
Az Arany Sasban berendezett laboratóriumban komoly munka folyt, Richter állati kivonatokból már 1902-ben előállította a pajzsmirigy hatóanyagát tartalmazó Thyrecidát és a petefészek hatóanyagát tartalmazó Ovariumot.
Jó üzletembernek is bizonyult: ebben az esztendőben forgalomba hozta a nem sokkal korábban Takamine Dzsokicsi japán professzor által izolált adrenalint tartalmazó oldatot, a Tonogent, amelyet ma is használnak a gyógyászatban. (Igaz, az ötvenes évek óta szintetikus úton állítják elő a vérnyomást növelő készítményt.)
Az Üllői úti üzlethelyiséget – ahol egyébként ma is patika működik – hamar kinőtte Richter laboratóriuma. 1907-re felépült a kőbányai üzem a Cserkesz utcában, ez lett az alapja a későbbi nagy gyárkomplexumnak. A tulajdonos szorgalmát mutatja, hogy a cégnek az első világháború kitörésekor már 24 szabadalma volt annak ellenére, hogy a felettes hatóságok sokszor gyanakodva kezelték a fiatal szakembert újszerű kutatásai miatt.
Új kutatási irányt szabott a háború a vállalatnak is. Az 1914 és 1918 között a szinte minden égtájon csatázó Monarchia katonai felszerelésébe nem véletlenül került be az 1911-ben bevezetett, napjainkban is ismert Hyperol nevű fertőtlenítő. A harcok sebesültjeinek ellátásában fontos szerepet betöltő szer a gyár első szintetikus úton előállított készítménye volt. Szinte vele egy időben jelent meg a fájdalom csökkentésére és a lázcsillapításra egyaránt alkalmas Kalmopyrin, amely máig az egyik legismertebb, vény nélkül kapható hazai gyógyszer.
A háború után továbbfejlődő vállalat 1926-ban kezdett bele az inzulin gyártásába, forgalomba hozta többek között a gyomorgörcsöktől szenvedőknek a savmegkötő hatású Magnocarbont, az emésztést elősegítő Bienzymet, az értágító hatású Myofortot és az asztma elleni Lysasthmin injekciót. Jellemző, hogy csak 1939 és 1944 között több mint 30 új gyógyszere került forgalomba.
A csendes életet élő, családot alapító, a húszas években kormányfőtanácsossá előlépő Richter Gedeon kora délutánig cége napi munkamenetét irányította, majd hazatérve a legújabb szakirodalom tanulmányozásába kezdett. A kedvezőtlen antiszemita légkörben, a zsidótörvények megszületésekor lemondott a cég elnökségéről, a vezérigazgatói posztról 1942-ben kényszerült távozni. Saját gyárából kitiltották, egy ideig otthonról, bizalmas munkatársai segítségével irányította a hadiüzemmé nyilvánított komplexumot.
Horthy kormányzó a német megszállás után mentesítette az antiszemita törvények és a Sztójay-kormány által szinte hetente kiadott rendeletek hatálya alól, így visszatérhetett egykori irodájába, igaz, csak mint tanácsadó. A svájci útlevéllel rendelkező, később svéd védelem alatt álló hetvenkét éves férfi szabadon eltávozhatott volna valamelyik semleges országba, a vállalat iránti felelősségérzete azonban itthon marasztotta. 1944. december végén a bekerített fővárosban garázdálkodó nyilas rohamosztagosok a Dunába lőtték.
Az ostrom alatt súlyos károkat szenvedett, tisztviselőinek egy részét elvesztett gyárat 1948 márciusában államosították, nevét hamarosan Kőbányai Gyógyszerárugyárra változtatták. Viszonylagos fellendülést az 1957-ben a cég élére került Varga Edit hozott, akinek a Richternél 1936-tól 2006-ig – részben műszaki igazgatóként – dolgozó Pillich Lajos a régi hagyományok felélesztését tulajdonította. A politikai megbízottként érkező Varga megújította az egykori külföldi kapcsolatokat (ezek továbbra is a régi márkanéven, Richterként futottak), bővítette a keleti országokba irányuló kivitelt. Vezetése idején olvasztották be a kőbányai gyárba a Dorogi Szénfeldolgozó Vegyipari Vállalatot, így ettől kezdve mezőgazdasági kemikáliák előállításával is foglalkoztak, sőt a hetvenes évek elején Dorogon legördültek a gyártósorokról az első Fabulon fantázianévre hallgató kozmetikai cikkek is.
Szintén a hetvenes években, 1977-ben hozták forgalomba a vállalat legsikeresebb XX. századi originális készítményét, az értágító hatású Cavintont. (A gyógyszer iránti nemzetközi érdeklődés hatására alakult ki 1982-ben az amerikaiakkal a központi idegrendszert és a keringést vizsgáló kutatási együttműködés.)
A rendszerváltozás után Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Részvénytársaság néven újjáalakult cég kritikus helyzetbe került a keleti piacok összeomlása és a külföldi gyógyszergyártók hazai megjelenése miatt. Privatizációja 1994-ben kezdődött. A kilencvenes évek közepére az állam kisebbségi tulajdonossá vált, s az 1992-től Bogsch Erik vezérigazgató irányításával működő új menedzsment lassan megfordította a kedvezőtlen folyamatokat.
Az alapító-tulajdonos szellemiségét követve a Richter mára valóságos közép-európai multivá nőtte ki magát. Csaknem harminc országban van jelen négy gyártóhellyel, tizennégy leányvállalattal. Piachálózata átfogja az Egyesült Államokat, az Európai Unió országait, Japánt és az egykori Szovjetunió utódállamait. Bővülése szinte folyamatos: tavaly a társaság felvásárolta a svájci PregLem céget és a német Grünenthal nőgyógyászati üzletágát.
Tavaly ősszel az MTA székházában tudományos ülésen emlékeztek meg az év történelmi üzletemberének megválasztott alapítóról. A kitüntetés értékét növeli, hogy Richter Gedeon volt az első, aki a kitüntető címet megkapta. Az emlékülésen Kozma Miklós közgazdász olyan újító emberként mutatta be Richtert, „aki hitt a munka, a folyamatos kutatás, fejlesztés és innováció erejében, a tisztességes versenyben, a munkatársak megbecsülésében és mindenekelőtt a magyar szellem erejében. […] Bizonyára az alapító-névadó nem gondolta volna, hogy az általa 1901-ben lerakott alapkövek olyan stabilnak bizonyulnak, hogy több mint száz év elteltével is szilárdan tartják majd életművét.”
origo.hu
Továbbra sincsenek megnyugtató válaszok a Magyar Péter-féle Diákhitel szerződésekről
