MI A MAGYAR?

Alsó-Fejér megye volt egyátaljában a lázadás bölcsője, hol Varga Katalin már régtől fogva bujtogatta az oláhokat. Ő a nép-lázasztók szokott modorát felhasználta, visió, álom, jövendömondással csábitotta a közönséget, s talán magát is, mert ritkán történik ilyes esetekbe, hogy ne csalja meg maga magát is a csaló, őtet ugy tudom, még akkor bezárta az osztrák kormány, de hogy mi történt későbbre vele, nem hallatszik. Magyarországon a rácok ellen, kik borzasztó kegyetlenkedéseket vittek véghez a magyar népességen, folyt a háború. Császári katonaság is rendeltetett ellenök. És valóban, talán legigazságtalanabb eljárása volt az osztrák kormánynak, midőn későbbre elitélte azon tiszteket, kik saját parancsából harcoltak a magyarok ellenségei ellen, ez által bonyolodván a forradalomba. Voltak köztek kislelkűek, kik későbbre kihúzták volna magokat belőlle, de azt se egykönnyen tehették, már a magyar kormány rendelkezése alatt lévén. Így járt szinte rútul rokonom Wesselényi Ferenc, ki mint császári őrnagy a rácok ellen lévén rendelve, de soha se vonszodván honja ügye iránt, elv vagy ész hiánya miatt, későbbre fordítni akarván köpenyét, oly galibába hozta magát, hogy csak egy kicsinybe mult, hogy fel nem akasztatott, mint áruló, a magyar kormány által.
Erdélyben, szeptemberben még mind falusi jószágaikban mulattak a nemes birtokosok családjai. Mi is itt, Beresztelkén voltunk, férjemet kivéve, kit hivatala megyéjében tartott. Azonban ő nagyon aggódott miattunk s mint előrelátó ember, tett is csendesen egy s más szükséges intézkedést, a majd netalán bekövetkező rögtöni távozásunk előmozdítására. Kész pénzünk volt 3000 v(áltó) f(orint)nál többecske, fogataink és szekereink is alkalmas állapotban. A falusi emberekkel, kiken mindég kívántunk segíteni, jó egyetértésben lévén, nem tartottam tőllek; de férjem mindég mondá, hogy majd a Mezőségről erre tódul a fellázzadt oláh csapat s akkor az idevalók is, ha nem is éppen velek tartanak, de nyugodtan elnézik rablásaikat. Ezen jóslat későbbre szórul-szóra valósult, csak hogy még megelőzte a generális Urbán bujtogatása, mi által nem csak az oláh, de a magyar népesség is felingerlődött földes urai ellen.
Az országgyűlés a Wesselényi Miklós indítványára kitűzte Szent István napját, 30 mint a robot megszűnése határidejét. Ezt némely helyt alig tudák elvárni a földmivesek, s még az előtt makacson megtagadták a robotot. Erőszakos erdő és legelő elfoglalások is történtek, úgy, hogy a föispányok a rend fenntartásáért kéntelenek voltak fegyveres erőt kérni a General Commandótól. Az adott is, mig okszerűnek tartotta az álarcot le nem vetni, s mindenütt, már csak a császári katonaság látása féken tartotta a rendbontókat. Több helységeket tudok, mint Hadad, Drág, hol rögtön megszűntek a kihágások. Csak Borsán kellett szigorú fenyitéshez nyulni, hogy a bujtogatókat kiadják, de a sok kegyetlen veretés mellett sem lehete őket határozottabb vallomásra birni, mint ilyen esetben szoktak t. i. tot száte lo fákut.
(Báró Bánffy Jánosné Wesselényi Józéfa bárónő emlékirata 1848–49-i éleményeiről)