Kopcsány (Kopcany) két és fél ezer lakosú község a régi Nyitra vármegyében, Szlovákia nyugati határán. A Morva folyó partján fekvő település régészeti emlékei a történelem előtti korokról és a „nagymorva birodalomról” mesélnek, hitelt érdemlő forrásként III. Béla király XII. század végi adománylevelében szerepel első ízben „Kopchan” falu neve Konstanca leányának jegyadományaként. Egy 1392-ben kelt levél a Stibor vajda birtokában lévő szomszédos holicsi vár tartozékai közé sorolja a falut, a család kihalása, 1434 után a birtok tulajdonjoga Zsigmond királyra szállt vissza. Három év múlva a luxemburgi uralkodó helyébe lépő Habsburg Albert idegeníti el a Morva menti birtokot Slik Gáspár kancellárnak, aki hamarosan továbbadja a szentmiklósi Pongrácz grófi családnak. Innen került zálogként a Czobor família kezére 1489-ben. A vámszedés jogával is felruházott Kopcsány földesurának, Czobor Gáspárnak 1532-ben egy majorsága és kilenc portája volt, a jobbágyporták közül egy szegényként, a másik elpusztultként szerepel az összeírásban, a harmadik gazdája adómentességet élvezett.
Mindössze fél mondatban annyi olvasható XIX. század végi helytörténeti forrásunk középkorra vonatkozó adatai között, hogy „a község határában fennálló úgynevezett Mária-kápolna nagyon régi épület, amelynek eredetét homály fedi”. Ezt a kis kápolnát kerestük meg több mint száztíz esztendő elmúltával. A hosszú főutcás falutól északra, a folyó mellékágai és a régi, mesterségesen kialakított csatornákkal szabdalt tágas mezőn nagyot kerülve, három kilométer földúton autózva bukkanunk a kicsiny rejtőzködő templomra. Látványa kárpótol minden fáradságért, tengelyszakasztó zötykölődésért. Szabadban álló, keletelt tengelyű épület. Négyszögű, szabálytalan trapéz alaprajzú, egyenes záródású szentélyből áll, teljes hossza kilenc méter – ebből 6,5 méter a hajó, 2,5 a szentély –, szélessége öt méter. Különböző nagyságú és vastagságú lapos kövekből készített falát kemény mészhabarcs köti egybe. A szentély magas dongaboltozatú, a hajót sík mennyezet fedi, bejárata a nyugati oldalon nyílik – ez az eredeti, elkészülte óta meglévő állapota. Az ásatás során napvilágra került két kis falszakasz arra utal, hogy a nyugati homlokfal előtt valamikor egy rövid, csupán három méter hosszú előcsarnoka is volt, ez ismeretlen időben elpusztult. Tiszta román stílusú az apszis keletre néző keskeny ablaka és a nyugati oromfalon látható félköríves világítóablak, eredeti helyzetűek és formájúak a hajó és a szentély déli ablakai, ezek félköríves keretébe azonban utólag bájosan egyszerű, lóhereíves kőbélleteket illesztettek a kora gótikus stílus jegyében. A nyugati bejárat körüli falszövetben látható nagy ívű kőkeret szintén a csúcsív korának tanúja, és az említett előtérrel állhatott kapcsolatban. Hogy az újkorban falazták be, azt a szegmensívű kapukeret bizonyítja.
Az épület keletkezése tehát, ismérvei alapján, a magyarországi román stílusú falusi kőépítészet korai időszakára datálható, a XII. század eleje és az 1200-as évek első fele – a tatárjárás előtti évtizedek – közé. A hivatalos szlovák történet és építészettörténet a IX. századra keltezi az elkészültét, amint az a műemlék épület melletti demonstrációs táblán is olvasható. Sem tudományos alapja, sem valós történelmi háttere nincs annak, hogy valamikor a 800-as (!) években ilyen formájú és szerkezetű templom épülhetett volna a Morva folyótól keletre, a „visszadátumozás” egyetlen oka és célja, hogy a magyarok megérkezése előtti időből „származzon”, és a „nagymorva birodalom” kulturális előbbrevalóságát demonstrálja – amint az a táblán olvasható is. A templom titulusa – Antiochiai Szent Margit – különösen erős érv a XIII. századi keletkezésre: II. András az 1217–18. évi szentföldi keresztes háborúból hozta magával a keresztény mártír ereklyéit, a segítő szent kultusza gyorsan és széles körben elterjedt Magyarországon. A Morva menti határvidék a XII. században királyi birtok volt a közeli Holics és Szakolca váraival együtt, az udvar szem előtt tartotta ezt a fontos területet. III. Béla ajándéka leányának már templomos falu lehetett, később újraszentelhették a parókiáját a gyakori Szűz Mária-patrocíniumról Szent Margitra.
Sebaj! Mindenki úgy „csinál” magának történelmet, ahogy tud, akinek rövid az ideje, hosszú a képzelete. Tény, hogy Kopcsány a török időkben és még sokáig a Czoborok kezén maradt, az 1500-as évek végén habán menekültek telepedtek le a községben, és a XVIII. században megnőtt a hely gazdasági jelentősége. Különösen, amikor a Czobor famíliától a császári és királyi udvar birtokába került Kopcsány: Mária Terézia uralkodása idején (1740–1780) nagy kastélyt építettek, és országos hírű méntelepet alapítottak a faluban, több mintaszerű iskola, sör- és szeszfőzde működött a köz és az udvar javát szolgálva. A település déli határában látható a hatalmas négyszög alaprajzú, igényes barokk stílusú téglaépítmény, amelyet újabban ismét istállóként és lovardaként használnak.
„Érdekes”, hogy csak ekkoriban építettek új, nagyobb templomot is maguknak a kopcsányiak, addig plébániai egyházként használták a „nagymorvát”. A ma is látható neogót ízlésű katolikus templom 1862–63-ban épült Szent István király tiszteletére. Kopcsánynak a tíz évvel ezelőtti népszámláláskor 2536 lakosa volt, közülük 61-en cseh, 21-en cigány nemzetiségűnek vallották magukat, egy fő volt magyar. Az idén megint lesz népszámlás Szlovákiában, a „helyi magyarság” aránya akár 100 százalékkal csökkenhet.
origo.hu
Gyermeknapra üzent a miniszterelnök
