Tisztelt Szerkesztőség!

Dr. Révész Andor (Budapest): Az új alkotmánytervezetet már annyian bírálták (külföldről is, ami elég megdöbbentő), hogy kifejezetten üdítően hatott rám Mezei Balázs filozófus cikke (A nemzeti hitvallás jogi-filozófiai tartalmai, MN, április 9.). Írását azért díjazom, mert végre valaki észrevette, hogy ez a preambulum egészen más hangütésű, mint az előző. Egy új kezdet ígérete és akarása van benne. Az alaptörvényt bevezető hitvallás valóban értékes és szép szöveg. Egyáltalán nem mindegy, hogy miként kezdődik egy alkotmány. Igen, engem is megkapott a „valljuk” és a „büszkék vagyunk” kitételek ismétlődése. De hát miért is ne lehetnénk büszkék? Egy fél évszázad telt el azzal, hogy próbálták az országnak bemagyarázni: nekünk lesunyt fejjel kell járnunk. Utasítsuk ezt végre el! Igaza van a cikkírónak abban is, hogy a hitvallás bevezető szövegében valóban „szó sincs nemzeti elfogultságról”, ellenkezőleg, hangsúlyosan benne van a más nemzetiségek, a más vallásúak stb. abszolút tisztelete. A bőségesen folyó (hogy ne mondjam, bő lére eresztett) vitákat olvasva, hallgatva sokszor az volt az érzésem, mint ami a Nemzeti Színház megépülése idején folyt: ma már senki nem beszél a Nemzetiről, hanem egyszerűen odajár, elfogadta az épületet. Mit műveltek a sajtóban megjelent bírálatok annak idején a tervezővel! Szakmailag meghurcolták, az építészkamarából kizárták, emberileg-idegileg tönkretették. Ugyanazok pocskondiázzák az alaptörvényt, akik anno a Nemzetit. Mert nem tudják lenyelni, hogy bennük nem volt elég erő, elszántság ahhoz, hogy ne csak beszéljenek a vakvilágba, hanem meg is csinálják azt, amit fontosnak tartanak az ország számára. Mindenkinek, aki az új alkotmány munkájában részt vett, csak köszönetet tudok mondani.

Dr. habil. Halmos Károly (ELTE BTK TI): Figyelemre méltó cikk jelent meg az esküdtbíráskodásról április 14-i számukban Wórum Ferenc tollából. Pokol Béla Wórum Ferenc írásával szemben jól fölsorolja a jogászi hivatásnak az esküdtbíráskodással szembeni tantételeit. Wórum professzor csak anynyit kér, hogy az alkotmányozás és a törvényhozás ne zárja el a bírósági rendszer esetleges esküdtbírósági továbbfejlesztése felé vezető utat, míg Pokol professzor alternatív javaslatként a bírákat kívánja az eddigieknél is erősebben a törvényekhez kötni. Az esküdtbírósági rendszernek van egy nagyon rokonszenves eleme: a tárgyalásvezetés és a bizonyítás különválasztása, hatalommegosztás a hatalommegosztáson belül. Ötvözi a hivatásos jogászi szakértelmet és a helyi jogszokást, jogérzületet. Wórum profeszszor nem az esküdtbíráskodás általános bevezetését javasolja, ami nagyon drága lenne, hanem a súlyos és éppen emiatt általában ritka esetekben való alkalmazását, amikor a költségek már így is, úgy is nagyok. Pokol professzor ellenérvei racionálisak, de nem csak bírál, megoldást is javasol. A bírák törvényhez kötésétől várja a jogszerűség és igazságosság közeledését. Sajnos nem vet számot végső javaslatának egy várható következményével. Miként csak úgy kerülhet minden pofon mellé rendőr, ha rendőrállammá leszünk, ahol az elcsattant pofonoknál jóval számosabb el nem csattant mellett is rendőrök strázsálnak, akként ha minden cselekedetre törvényt alkotunk, akkor a törvényhozás válik átláthatatlan monstrummá. Úgy harapódznék el az állam társadalmunkon, hogy ez már nem hogy rendőrállam, hanem kifejezetten totális állam volna. A törvények csak követni tudják a szabályozandó cselekedeteket, tehát a javaslat nem a közösségi érzületet, hanem a szabálykerülési újító hajlamot erősbítené.

Steinbach Sándor (Budapest): A Magyar Nemzet április 7-i számában olvasható rövid beszámoló (Nem lehetett kérdezni Bolgártól) Bolgár György Magyarországról tartott előadásáról inkább elkeserítő, mint dühítő. Mikor jutunk egyszer már odáig, hogy felelős értelmiségiek nem külföldön feketítik be valótlanságokkal a hazájukat? Bolgár György hajdanában a Beszéljük meg! című rádióműsorokban tárgyilagos(abb) hangot ütött meg. Mostanra ez eltűnt. Magyarországon az ellenzék megszólalhat, sajtója, médiamegjelenése biztosított. Ha Bolgár Györgynek kétsége van efelől, ezt itthon fejtse ki. A tekintélyelvűség főleg mint rezsim, nehezen megfogalmazható, jelei ellen nyugodtan felléphet bárki. Eltekintve attól, hogy egy madár sem piszkít a saját fészkébe, Bolgár György nem gondol arra, hogy ilyen megnyilatkozással nemcsak magának, hanem elvbarátainak is árt.