Az olyan elmélkedésre, amely szerint az energiahordozók közül kiemelünk egyet, a villamos energiát, és ezt olyan „hatalommal ruházzuk fel”, hogy „egyedül viselje” az emberiség jövőjének talán legnagyobb gondját: az energiaellátást és -gazdálkodást, biztosan mondhatjuk, hogy irreális okoskodás (Kelen Rudolf: Világenergia hosszú távon, Magyar Nemzet, április 11.).
Bátran állítható, hogy ma a szakemberek egyike sem tud világmegváltó szakmai utakat kijelölni ahhoz az állapothoz, hogy tudjuk: a föld olaj- és gázkészletei kimerülőben vannak, szénből van viszonylag jelentős mennyiség, uránércből sem dúskálunk. Van napunk, szél is jelentős, és hazánkban vizekben sem vagyunk szegények. Az ebből a vízből termelhető villamos energia természetesen nem a leírt módon hasznosítható. A folyamokra épülő vízlépcsők komplex hasznosításúak, szolgálják a hajózást, a mezőgazdaságot, és mellesleg villamos energiát is termelnek, aminek legnagyobb előnye, hogy nem keletkezik hulladék, és a termelés elvégzése után a folyam vize ugyanaz marad, mint előtte volt (ilyen kedvező tulajdonságai vannak a napkollektoroknak és a szélerőműveknek is). A magaslatokra épülő úgynevezett szivattyús-tározós erőművek segítik a nap- és szélerőműveket úgy, hogy amikor azok nem tudnak működni, helyettük termelnek villamos energiát, hogy a fogyasztó ne vegye észre előbbiek leállását. Ez azzal érhető el, hogy az ide beépített szivattyúk, amikor a rendszerben energiatöbblet van, a magaslaton lévő tározóba vizet juttatnak, és ugyanezek a szivattyúk szükség esetén ezt a vizet leengedik úgy, hogy áramfejlesztőként üzemelnek. Egy energiarendszer, amiben sok kis alternatív energiatermelő egység működik, ilyen tározós rendszer nélkül (ami lényegében olyan, mint egy akkumulátor) gazdaságosan nem tud működni. Nekünk ilyen termelőegységünk nincs, ezért az ország energiarendszerének szabályozhatósága csak igen nagy járulékos költségekkel rendezhető.
Az energia legnagyobb fogyasztója a közlekedés, szállítmányozás. Itt akkumulátorokkal kiszolgálható energiaellátás elképzelhetetlen, nem beszélve az irtóztató mennyiségben keletkező veszélyes anyagként megjelenő hulladékról. Itt kell megemlíteni a Széchenyi-díjjal kitüntetett Oláh György professzor világhírű találmányát, a szén-dioxid és hidrogén segítségével előállítható „energiasűrítményt”, a metanolt, ami a gépjárművekbe a benzintankba beöntve közvetlenül használható energia. A háztartásokban már nagyon okosan megtalálták a módját a takarékos és főleg független energiaellátásnak. Vidéki házakban lecserélik a gáz- és olajkazánokat faelgázosítással üzemelő kazánokra, amelyekben a ház körüli hulladékok is elégethetők. Sajnálatos, hogy ezekről a problémákról ma még politikai felhangok nélkül itthon nem lehet szakmai vitákat rendezni.
Huszár László villamosmérnök,
a Magyar Mérnöki Kamara örökös tagja
origo.hu
Gyorsabb vasúti közlekedés Budapest és Bécs között
