Zsöllye a szemközti oldalon

Cseke Péter Jászai Mari-, Bilicsi Tivadar- és Klebelsberg Kunó-díjas színművész két és fél éve vezeti a kecskeméti Katona József Színházat, cseppet sem eseménytelenül. A hírös városban az idén már második alkalommal rendezték meg a kecskeméti országos zenés színházi találkozót, illetve a színművészeti egyetemek seregszemléjét, a Szín-Tárt. Cseke Pétert nemrégiben a Magyar Színházi Társaság elnökségébe is beválasztották.

Három éve lesz augusztusban, hogy átvette a színház irányítását. Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie?
– Művészi és gazdasági szempontból is hiszek abban, hogy egy közpénzekből működő intézménynek átláthatónak kell lennie. Pontosan, fegyelmezetten kell végeznie a feladatát. A színház jelenlegi gazdasági vezetője hozzám hasonlóan gondolkodik a színház működését illetően. Óriási munkát követelt meg tőlünk a gazdasági ügyek rendbetétele. Szabadosság jellemezte az előző vezetést. Mára a helyzet szerencsére normalizálódott.
– Milyen művészeti változásokon ment keresztül a kecskeméti színház?
– A színházunk szinte városi szellemi központként funkcionál. Réczei Tamás művészeti vezetővel közösen felépítettünk egy erős alapokon nyugvó, felvállalható társulatot. Amikor ide kerültünk, borzasztó aránytalanságok voltak; egyes szerepekre sokakat alkalmaztak, pályakezdőket viszont egyáltalán nem foglalkoztattak. Elkötelezett híve vagyok annak, hogy egyetemet végzett fiatalok kerüljenek az állami színházakhoz. Hiszem, hogy színházigazgatóként feladatom lehetőséget adni az egyetemről kikerült pályakezdő művészeknek is. Megpróbáltuk a vidéken elfogadott és általában működtetett repertoárt igényes alkotókkal újragondolni, hogy ne csak a közönség elvárásainak feleljünk meg, de a szakmai igényeknek is. Az elmúlt években többek között nálunk rendezett Béres Attila, Rusznyák Gábor, Szász János, Bagó Bertalan, akik várhatóan a következő évadban is visszatérnek hozzánk. Szerencsénk, hogy van két olyan kamaraszínpadunk, a Ruszt József Stúdiószínház és a Kelemen László kamaraszínház, amelyek otthont adnak a kísérleti nyelvet követő előadásoknak, amelyekre szintén szükség van a társulat fejlődése érdekében.
– Egyre súlyosabb elvonások sújtják a színházakat. Kecskemétet ez hogyan értinti?
– Támogatás tekintetében elég nehéz helyzetben vagyunk, a vidéki színházak közül az utolsók között kullog a teátrum. A színház költségvetése az állam, az önkormányzat finanszírozásából és a saját bevételekből adódik össze. A törvény hátulütője azonban igen erősen érint minket. Az állam minden esetben annyit ad, amennyit az önkormányzat, azonban amikor átvettem az intézmény vezetését, az állam – az előadó-művészeti törvény szinte egyidejű életbelépése miatt – nagyobb összeget vont meg tőlünk, hogy azonos legyen a két fél támogatási összege. Százhúszmillió forinttal kevesebből gazdálkodhattunk, mint korábban. Az előadó-művészeti törvénynek egyetlen használható cikkelye van, amely lehetővé teszi a cégek társasági nyereségadója egy részének igénybevételét. A cégek ezt alapesetben a nagy egészbe fizetnék be, így viszont az amúgy is egyre nehezebb helyzetben lévő kulturális szférát támogatják.
– A közbeszéd egyre inkább kritikusan szemléli a vidéki színházakban végbement igazgatói változásokat. A jobboldali színházigazgatók sokak szerint rombolják a minőségi művészeti munkát. Egyetért ezzel?
– A vidéki színházak közül a debreceni társulatot ismerem, és azonosulni is tudok azzal az irányvonallal, amelyet Vidnyánszky Attila képvisel. Hozzátenném, első olvasatra Rátóti Zoltán saját tervezésű évadja is szimpatikus. Vallom, hogy csakis komoly erőfeszítéssel, gondolatokkal, odaadással lehet minőségi munkát végezni. Ahol ez nincs meg, ott tényleg komoly bajok lehetnek.
– A kecskeméti Katona József Színház tagja a Magyar Teátrumi Társaságnak, önt ugyanakkor nemrégiben beválasztották a Magyar Színházi Társaság elnökségébe. Ezek szerint nem kívánja egyik oldal felé sem elkötelezni magát?
– A színháznak nincs, nem is lehet jobb és bal oldala. Legfeljebb a zsöllyén. Nem akarok politizálni a színházzal. Egy évet kértem azoktól, akik be akartak skatulyázni, hogy ne a politikai nézeteim miatt, amelyet én mint Cseke Péter magánszemélyként felvállaltam a nyilvánosság előtt, hanem a munkám alapján ítéljenek meg. Az elmúlt két és fél év alatt átértékelték a rólam, a színházamról alkotott képet. Azt hiszem, elfogadtak.
– Miért tartotta fontosnak, hogy csatlakozzon a Magyar Színházi Társasághoz?
– Úgy gondoltam, hogy most a színházművészet történelmi pillanatainak lehetünk tanúi. 2008-ban, az akkori kormány áterőltette az előadó-művészeti törvényt, amelynek számtalan hibája van. Most lehetőséget kaptunk, hogy módosítsunk ezen a játékszabályon. Nem szerencsés, hogy ilyen helyzetben a szakmán belül a két társaság eltávolodik egymástól. Ezzel a lépéssel magamra vállaltam, hogy közelítsem őket egymáshoz. Nagyon kicsi szakmáról van szó, amelynek muszáj konszenzusra jutnia – a saját érdekében. Ha ez nem sikerül, le fogok mondani az elnökségi tagságomról.