A tandem döntésére vár az orosz politikai elit

A választásokig még majd egy év van hátra, az orosz politikai osztály köreiben azonban már most hisztérikusan ideges a hangulat. Nem véletlenül, hiszen a döntés közeledtével mind nehezebb egyszerre két urat szolgálni, a tandem két tagja pedig – a rendszer lebénulását elkerülendő – mintha tudatosan tartaná fenn a bizonytalanságot.

Sokat érhet a jövőben, ha valaki időben csatlakozik a következő orosz elnök csapatához. Ezért aztán a politikai, az üzleti és a szakértői körökben most azt találgatják izgatottan, hogy milyen is lesz a 2012 utáni felállás. A hangulat kimondottan feszült, így aztán aligha meglepő, hogy a kulisszák mögötti kép leginkább egy jósnő olcsó szalonjára emlékeztet. Megpróbálják felvázolni a jövőt a Kreml falai mögül kiszivárgó pletykákból, olvasnak Dmitrij Medvegyev nyilatkozatainak és Vlagyimir Putyin megszólalásainak a sorai között, jelentőséget tulajdonítanak minden rezdülésnek. Az elit egymás kijelentéseit is figyeli, és a megfelelő helyen jelentik is az óvatlan megfogalmazásokat. Vannak persze olyanok is bőven, akik már lecövekeltek a két tábor egyikénél. Jelentős részben önjelölt támogatókról van szó, akiket senki sem hívott. Egyszerűen az a tény terelte őket Putyin vagy Medvegyev táborába, hogy a másik csapatban szóba sem jöhettek, vagy már eljátszották az esélyüket. Ők most teli torokból harsogják, hogy a döntés megszületett, és természetesen az ő választottjuk indul harcba az elnöki posztért.
Ilyen a Hatékony Politizálásért Alapítvány vezetője, Gleb Pavlovszkij is, aki az elnöki adminisztráció tanácsadójaként egy ideje úton-útfélen hangoztatja, hogy „Putyin visszatérése a Kremlbe súlyos hiba lenne”, és ideje lenne már meghozni a döntést, hogy Medvegyev felkészülhessen a politikai elit konszolidálására. Mind nehezebben bírják a jelenlegi bizonytalanságot a másik oldalon is, és jól érezhető a zavar a hatalmi párt, az Egységes Oroszország soraiban is. Különösen Putyinnak a líbiai kérdés körül megfogalmazott, Medvegyev álláspontjával ellentétes kijelentésein felbátorodva álltak ki nyilvánosan többen is a kormányfő mellett. Azon senki sem csodálkozott, hogy éppen a dumának a FÁK térségével foglalkozó bizottságában elnökhelyettes Konsztantyin Zatulin támadt a legélesebben az államfőre, és szólította fel Putyint, hogy induljon az elnöki posztért. A rendszer stabilitását szem előtt tartó hatalom azonban a tandem egyik felének holdudvarában sem tűri az éles kijelentéseket, és a táborok gyorsan megváltak a túlságosan előreszaladóktól, egyebek mellett Pavlovszkijtól és Zatulintól. E figyelmeztető leváltások ellenére sem lepődhetünk meg azon, hogy az év végéig még bővülni fog a kétségkívül kényes politikai helyzet „mártírjainak” köre.