Álságos tábori drámaterápia

Jó alapötlet, helyenként irodalmi igényű szöveg, kiváló szereposztás: Almási Réka első játékfilmje, a Team Building mégsem működik. Szatírának ritkán humoros, drámai műnek nem elég mély. Nagy kár.

Tölgyesi Gábor
2011. 05. 27. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy multi térerőmentes övezetben csapatépítő tréninget szervez a középvezetőinek. A tréner egy enyhén arrogáns brit, asszisztense pikkelős tanárnőket idéz. A résztvevők tipikus figurák: akad görcsös stréber, felszínes hiú, igyekvő félénk, az élet előtt meghajló, középkorú bölcs és közösségbomlasztó elem is. Kicsit sablonos karakterek, ami önmagában nem baj. Ha komédia a cél, az egyéniségek árnyalása másodlagos.
Tény, a csapatépítő tréningek számos vonása komédiára kívánkozik. A lojalitás és az együttműködés erősítésére kitalált feladatok olykor a nevetségesség határát súrolják, és ha ráadásul a cég szűkkeblű, kesernyés röhögésbe fulladhat a közösségépítés. Ám a 41. Magyar Filmszemlén a legjobb elsőfilmesként kitüntetett Almási Réka nem találta meg a megfelelően változatos, fonák történetet, ráadásul több célt is kitűzött magának. Egyfelől azt vizsgálná, kiszolgáltatott helyzetben meddig mennek le az emberek kutyába, másrészt egy megszakadt barátság esélyének történetét rajzolná meg.
A csapatépítést görbe tükörben megmutatni szándékozó Team Building szinte a néző arcába üvölti: a kapitalista játékszabályok elembertelenítik világunkat. Mondanivalónak elnagyolt, ráadásul az időnként önelemzésre kényszerített résztvevők inkább idézik az egykori állampárt- és tsz-tagok önkritikának álcázott megalázását: nincs új a nap alatt. A szatirikus él is kicsorbul: a melodráma hamar felüti a fejét. A szereplők egyes pillanatokban hihetetlenül pontosan osztják meg egymás között, hol rontották el az életüket – ilyen nagyfokú őszinteség szinte a szemérmetlenség határát súrolja működő közösségekben. Meglehet, pszichodráma-foglalkozásokon megesik az ilyen, de a Team Building nem erről szól.
Érdekes lehetne a filmben, hogy a helyenként inkább büntetőtábort idéző közeg eseményeit egy videós rögzíti, ám a hivatalos események és a kulisszatitkok közötti különbség nem lényeges. Izgalmas lehetne a videós és a lázadó figura között tíz éve megszakadt barátság történetének megrajzolása is, ám erre nem sok idő jut az események monotonitásában. Nagy kár az is, hogy a meglepetés is elmarad, a mű egyetlen csavarját már az elején megmutatják a nézőnek. Akinek egyetlen vigasza a kiváló szereposztás lehet. Pontosabban: Blaskó Péter, Nagy Zsolt (képünkön) és Vasvári Emese túlzásoktól mentes játéka.
(Team Building – magyar–német játékfilm, 90 perc, 2010. Rendező: Almási Réka. Forgalmazó: Vertigo Média.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.