Ártatlanságra ítélve

Amerika a példa. Kiderül, hogy nem kifejezetten a Big Mac vagy a Miki egér hazája, és a csendes európai gőgös nagyképűség füstté válik, amikor újra és újra kiderül, egy ország, ahol nagyjából működnek a dolgok, és ez adhat polgárainak biztonságérzetet. A világ közvéleménye kitátotta, majd hangosan becsukta a száját, amikor semmi perc alatt letartóztatták a Nemzetközi Valutaalap mindenható vezérigazgatóját, Dominique Strauss-Kahnt. A tett és a letartóztatás között szédületesen rövid idő telt el. Az amerikai rendőrség nem volt rest, a Párizsba tartó menetrend szerinti gépről szedte le az erőszakoskodó vezért. Sőt hogy a magyar képzeletet még tovább csigázzák, nem kellett hatvan tanú, nem írtak 46 ezer oldalas kihallgatási jegyzőkönyvet, nem küldték előbb DSK-t házi őrizetbe lakhelyelhagyással egyetemben.
Amerikában a szexuális zaklatás komoly vétség, és ezzel nem azt akarom sugallani, hogy Magyarországon még az ország és a közvagyon legnagyobb kirablóinak tetteit sem veszi az igazságszolgáltatás komolyan. A világért sem, de Dominique Strauss-Kahnnak, bármilyen nagy hatalmú pénzember, a karrierje véget ért, és feltehetőleg egy börtönben fog elmélkedni arról, hogy a pénz mégsem kizárólagosan boldogít. A polgár felsóhajt: győzött az igazság, a jog előtt mindenki egyenlő, még egy ilyen hatalmasság is. A világsajtó már kitárgyalta DSK szexuális étvágyát. Minket ez azért rendít meg, mert ha a szexuális zaklatást szigorúan büntetnék, az RTL ValóVilág elő- és utószereplői már dutyiban csücsülnének. Ettől azért jobban érdekli a közvéleményt a folyó bűnügyek állása. Közhely, hogy a Fidesz győzelmének beváltandó csekkje az elszámoltatás volt, hogy senki nem ússza meg, aki lopott, csalt és hazudott. Nem ússzák meg a hirtelen milliomossá vedlett pártpolitikusok, a lopott pénzzel kihizlalt közhivatalnokok, a kisebb-nagyobb és még nagyobb csalók csatlósaikkal egyetemben. Egy év múltán elmondhatjuk, hogy a helyzet, ha nem is siralmas, de rendkívül lehangoló. A bíróságokat bírálni nem lehet, mert az igazságszolgáltatás olyannyira független, hogy egy műhibát hamarabb megbüntetnek – ami szintén ritka –, mint hogy egy bíróról bebizonyosodjon: megvesztegethető, vagy politikai ellenszenv vezeti a döntéseit. Ilyenre gondolni sem szabad. Nyilván a véletlenek szerencsétlen összjátéka, hogy nagy hirtelen lakhelyelhagyási tilalomra, illetve házi őrizetre változtatták Hunvald úr és Gál György úr előzetes letartóztatását. De távozott az előzetesből Fekszi Márta volt államtitkár, Székely Árpád volt moszkvai nagykövet és Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezetője is. Otthon eszi kiló párizsiját Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettes vagy Bakonyi Zoltán, a Mal Zrt. ügyvezető igazgatója, akinek igazgatása alatt több falut nyeletett el a cég vörös iszappal, halottakkal kikövezve a szabadon bocsátásához vezető utat. A bíróságok dolgoznak, dolgozgatnak, néha látjuk a tárgyalást vezető bírókat, bírónőket: halk, bocsánatkérő hangon, monoton darálással vagy akadozva vezetik a tárgyalásokat, kevés a határozott, magabiztos bíró. Mintha csak le kéne tudni a verdiktet, mintha nem lenne igazi tétje annak, hogy kiderüljön az igazság. A nép meg nem érti, mi történik itt. Nem elég a számszerűen kimutatható meggazdagodás, a csodaautók, az illetéktelen lakáskiutalások, az ingatlanok átjátszása, a barátok és rokonok állami pénzekhez juttatása, a sikkasztások, a csalások, az okirat-hamisítások, a luxuslakások, a megvesztegetések, az áfacsalások?
A sajtó naponta hozza az új és még újabb botrányos eseteket. És mi történik? A közvélemény szemében érthetetlen maszatolás, időhúzás. Valakiknek igen jövedelmező a növekvő kiábrándulás és a harag.