Az együtt éneklés ma is csoda

Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország – Kodály Zoltán 1956-ban megfogalmazott intelme sok zeneiskola jelmondata. Kodály tanítványainak köszönhetően ma is sokan tudják: nincs botfülű gyerek, a muzikalitás tanulható. Az idén február 16-án hunyt el a magyar zenepedagógia egyik legnagyobb alakja, Szabó Helga. Tiszteletére éneklő emlékezést tartottak négy kórus részvételével.

Emelt óraszámú énektanítás: egykor forradalmi tett volt – a liberális oktatáspolitika évei után ma újra annak számít. Talán nem véletlen, hogy mindennek egyik első helyszíne, a Hunyadi János Általános Iskola épp a forradalom évében, 1956-ban kezdte meg működését. Itt emelte magas színvonalra a zeneoktatást, őrizte a hitet és a magyarságtudatot Kodály két tanítványa, Szabó Helga és Sebestyénné Farkas Ilona. A hatvanas-hetvenes években szinte heti rendszerességgel adták itt a kilincset egymásnak a – Japánból vagy az Egyesült Államokból érkező – külföldi delegációk, hogy csodájára járjanak a Kodály-módszer működőképességének, s lássák, valóban nincs botfülű gyerek, a muzikalitás tanulható. Szabó Helga több élvezetes tankönyvet szentelt az ének tanításának, tanítványai pedig a világ számos pontjára eljutva ma is elevenen tartják Kodály örökségét.
Szabó Helga február 18-án hunyt el. Emlékére kedden koncertet adtak egykori diákjai és azok tanítványai. A hangverseny előtt a zenepedagógus alakját egykori munkatársa, Sebestyénné Farkas Ilona idézte meg, többek között Arany János Széchenyiről írt soraival: „Nem hal meg az, aki milliókra költi, / dús élte kincsét, ámbár napja múl: / Hanem lerázván, ami benne földi, / Egy éltető eszmévé finomul.” Hogy ez menynyire így van, két és fél órás koncert bizonyította. Az Árpád Gimnázium kórusának népdalosai, az arany minősítésű Virágszálak énekegyüttes elsőként népdalcsokorral kedveskedett Sebestyénné Farkas Ilonának, majd a kórusok életéből elmaradhatatlan művek következtek Dowland, Morley és Bárdos Lajos repertoárjából – tiszta szívből, Orosz Erzsébet lelkes vezényletével. Purcell ünnepélyessége külön öröm volt a hallgatóságnak. Az ország különféle helyeiről, odaadó zenetanárok szárnyai alól érkeztek a fővárosba a gazdasági főiskola pénzügyi-számviteli karos hallgatói, akik maguk alapították kórusukat. Rábai és Farkas Ferenc művei mellett egy ír népdal popos feldolgozását is megszólaltatták, némi szabadkozást követő örömmel. Szabó Helga tanítványa, Kádár György karnagy a finnországi Vaasa város egyetemi és ifjúsági kórusát hozta magával, a kalevalai pentaton daloktól Sibeliuson át Veljo Tormisig megmutatva, milyen óriásit fejlődött a Kodály-módszer megismerése óta a finn énektanítás. Velük és nélkülük is énekelt a Szabó Helga egykori tanítványaiból is álló Hunyadi Véndiák Kórus. Több évtizede vannak együtt, ami önmagában kisebb csoda. Az együtt éneklés öröme még nagyobb.
(Emlékhangverseny Szabó Helga zenepedagógus tiszteletére – Polgárok Háza, május 17.)