Úgy tűnik, igazi alapkönyv, hisz időről időre időszerűvé válik Apor Péter munkája. Rá hivatkozva jelent meg 1937-ben Kolozsvárott az az áttekintés is, amelyet Győri Illés István szerkesztett, s amelynek a korszak jó néhány kiváló erdélyi tudósa, írója a munkatársa volt. Igaz, akkor a kincses várost egyszerűen Clujnak nyomtatták a címlapon, talán a cenzorok miatt, s egyszer így, egyszer úgy írták az Erdély változásairól beszélő cím latin eredetijét.
Nincs ez másként a Vármegye Galéria csoportos kiállításának a címével sem, amelyben i betűvé egyszerűsödik az y, jelezve, hogy latinos műveltségünknek talán örökre vége. Igaz, a magyar anyanyelv mellett most a német a közvetítő, hiszen a tavaszi fesztivál részeként a Vármegye Galériában főként olyan, Erdélyből elszármazott alkotók kiállítását rendezték meg, akik német nyelvterületen élnek. Isa Schneider Marosvásárhelyről került Aachenbe, Fazakas Csaba Csíkszeredáról Bécsbe, Kovács Dénes Temesvárról Grazba, Pallos Sch. Jutta Szászrégenből Münchenbe, Szalay Józsefnek pedig Genf lett az új otthona.
Paulovics László Szatmárnémetiből Iserhlonba telepedett ki; több mint száz darabhoz készített díszletet és hatvanöthöz jelmezt is, az utóbbi években azonban főként Magyarországon dolgozik.
Nyilván ebből is következik, hogy a galéria felhívására ő küldte be a legnagyobb, egyben pedig legszínesebb összeállítást. Magyar mondavilág és újtestamentumi töredék éppen úgy találhatók benne, mint szatmári táj és sztánai házak. Egyik grafikáján Kós Károly portréját rajzolta meg, mintha csak a 2004. december 5-i népszavazás hangulatában idézné annak sorait: „Napnyugat felé pedig ne nézzünk többé! Attól csak nehéz a szívünk, és fáj a szemünk. Ott lebukott a nap és csak az ég veresedik még, és az égen gomolygó nehéz sorsfellegek. Attól csak a könnyünk csordul ki már.”
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke a kiállítás megnyitójára megfogalmazott írásában – Erdély üzenete a nemzet tavaszán – az utóbbi évben, a kormányváltással elindult reményteljes változásokra utal, s a szándékok, erők egymásra találásából adódó további lehetőségek reményével ellenpontozza a Kós Károly mondataiban megfogalmazódó keserűséget, a közös munkálkodás fontosságára figyelmeztet.
Ez az a gondolat egyébként, amely indulása óta meghatározza a Vármegye Galéria tevékenységét is. Az első csoportos kiállítást 1988 októberében nyitotta meg Hajdú Demeter Dénes és a közreműködő Muzsikás együttes, azóta az erdélyi magyar művészet legkülönbözőbb törekvései, különböző generációkhoz tartozó, más-más műfajban dolgozó képviselői jelentek meg a kiállítóteremben. Pallos Sch. Jutta lírai realizmusa, Szalay József Mosch motívumait és a berlini fal nyomasztó látványát társító grafikája, Fazekas Csaba lírai absztrakt kompozíciója arra utal, hogy újabb és újabb nézőpontból jelenhetnek meg előttünk Erdélyország változásai.
(Metamorphosis Transilvaniae, Vármegye Galéria, május 13-ig.)
origo.hu
Orbán Viktor: Meló van! - képek
