Nagy egyetértéssel olvastam a cikket, ami a multik kelet-, illetve nyugat-európai szállításainak minőségi különbségeit ecseteli (Vasvári Éva: Kettős mérce a multiknál, Magyar Nemzet, április 15.). A vizsgálat reprezentációja nyilván hagy kívánnivalót maga után, de a következtetéseivel valószínűleg nagyon sokan egyetértünk, akik megfordultunk sokszor Hegyeshalomtól nyugatra is. Már-már bántó, hogy milyen minőségű, frissességű sajtokat, gyümölcsöket mernek nálunk kirakni eladási céllal. Néha az az ember érzése, hogy amit kelet-európai jelenlétük előtt szemétre voltak kénytelenek dobni, azt most még „vigaszágon” nálunk megpróbálják eladni.
Ez nem csak az élelmiszerekre érvényes. A látványos szórólapárak miatt olyan minőségű műszaki cikkek is bekerülnek a kínálatba, amelyek ugyan igen jó vásárnak tűnnek, de alig élik túl a garanciaidőt, s utána szerviz és alkatrész hiánya miatt dobhatók a szemétbe. Magam az egyik multinál jártam így egy Yamaha DVD-felvevővel, ami nem ötven-, csak harmincezer forint volt, két év után elromlott, a multi pedig a legnagyobb lelki nyugalommal tárja szét a karját, hogy neki semmi kötelezettsége nincs. Sokan naivan elhittük, hogy a fogyasztói társadalom tényleg a fogyasztókat kényezteti el. Ezzel szemben míg az „átkosban” minőséget kellett tanúsítani, és tízéves alkatrész- és szervizkötelezettség volt, addig most lépten-nyomon át vagyunk verve, és a Sparhoz hasonló arcátlan közönnyel viseltetnek a fogyasztóval szemben. A magam részéről csak azt tudom mindenkinek tanácsolni: szakboltban és márkás árut vásároljon, hogy elkerülhesse a vegyeskereskedők trükkös átveréseit, amihez a megváltoztatott fogyasztóvédelmi jogszabályaink remekül asszisztálnak.
További példaként hozhatom fel, hogy míg Nyugat-Európában Tisztelt Vevőnek érzem magam, addig itthon a multiknál potenciális tolvajnak, akinek még a sapkája alá is alá kell nézni a kosárban. Ez különösen annak fényében sértő, hogy mindezt teszik ott, ahol elképesztő gyakorisággal be akarnak csapni. Én gyakran vásárolok a közelsége miatt a solymári Auchan áruházban. A múlt héten háromszor voltam ott. Mindhárom alkalommal volt a vásárolt áruim között olyan tétel, amelynél több száz vagy ezer forint különbség volt a meghirdetett, kiírt és a vonalkód alapján a pénztárnál fizetett ár között. Ezt követően a vevőszolgálathoz kell menni, és többnyire 15-20 perces tortúra után jutok a pénzemhez hozzá. A múlt héten mind a három alkalommal előttem és utánam is ugyanilyen árreklamációval álltak a vevők sorba.
Ez is elképzelhetetlen lenne tőlünk nyugatra, különösen azzal fűszerezve, hogy aki rendszeresen meg akar lopni, az viselkedik az itteni vevőkkel ab ovo úgy, mint potenciális tolvajokkal.
Dr. Balatoni András
volt Domus-hálózati
vezérigazgató
origo.hu
Orbán Viktor: Meló van! - képek
