A gyermekek erkölcsi nevelése – finoman szólva – hézagosnak mondható. A társadalom egészében terjedőben van az a felfogás, amelynek értelmében „az élethosszig tartó kamaszkor” ideája a legnépszerűbb – magyarázta lapunknak Sárik Eszter, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa. Hozzátette: már az egészen fiatal gyermekek is a tinédzserek szabadosabb életét szeretnék élni, illetőleg az idősebb generációk sem szívesen vállalják fel a felnőttkorral járó felelősséget.
Sárik Eszter szerint a fiatalok valóságos viselkedésének értelmezésével kapcsolatban azonban fontos utalni a valódi bűnelkövetési adatokra. Hozzátette: az Országos Kriminológiai Intézet 2006-ban vett részt egy nemzetközi felmérésben, az úgynevezett ISRD–2-ben (International Self Reported Delinquency–2), ami 12–17 éves korúak között vizsgálta – önbevallás módszerével – a gyermekek és fiatalok kötődését a szülőkhöz, lakókörnyezethez, iskolához és baráti társaságokhoz, illetőleg rákérdezett a felmérésben részt vevő 2200 tanuló szabadidős tevékenységeire, valamint az általuk tanúsított deviáns magatartásokra.
A vizsgálat eredményeiből az derült ki, hogy a gyermekek jelentős része (57,7 százaléka) hetente legalább egy közös programon vesz részt a családjával, illetőleg a megkérdezettek 48,8 százaléka mindennap együtt vacsorázik a szüleivel, ami azért arra utal, hogy az érintett korosztály tetemes hányadában valódi kapcsolat van a gyermek és szülők között – tette hozzá a szakértő. Hangsúlyozta azonban, hogy az együtt töltött időből automatikusan nem lehet következtetni az együtt töltött idő minőségére, valamint a családi légkörre, így a gyermek valódi érzelmi kötődése szempontjából a kutatás nem volt informatív.
Jó tanuló, rossz tanuló
Lényeges következtetés volt az is, hogy az iskola mennyiben jelent védelmet a deviáns magatartások (alkohol- és drogfogyasztás, bűnelkövetés) szempontjából. Az iskolai teljesítmény és a decens viselkedés (nem lógott, nem kellett évet ismételnie), valamint aközött, hogy mennyire szereti az iskoláját, szignifikáns összefüggés volt kimutatható, azonban nem abban az irányban, ahogyan azt feltételeztük – magyarázta a szakember.
– Hipotézisük az volt, hogy minél jobban teljesít a diák, annál jobban szereti az iskoláját. Ehelyett azonban a kutatásból az derült ki, hogy az átlagosan vagy átlag alatt teljesítő tanulók inkább kötődnek az iskolájukhoz, mint azok, akik az átlagot felülmúlják – mondta. Mint fogalmazott: az iskola szeretete így nem elsősorban attól függ, hogyan teljesítenek a diákok, hanem hogy van-e olyan közösség, ahová a gyermekek kötődhetnek. A kutatásból kiderült az is, hogy az iskolához való kötődés viszont egyértelműen csökkentette az erőszakos magatartásokban való részvételt, illetve az erőszakhoz való pozitív viszonyulást is.
– Az a kérdést azonban nem mellőzhető ebben a problémakörben, hogy valóban az iskola intézménye a releváns tényező a gyermek életében, vagy pedig az iskolai kortárscsoport az, amelyik befolyásolhatja a fiatalt pozitív vagy negatív irányban – fűzte hozzá. Rámutatott, a nemzetközi vizsgálathoz csatolt kérdőív adatai alátámasztották azokat a kutatási eredményeinket, amely szerint a gyermekeknek van egy jól körülírható csoportja, aki veszélyeztetett a deviáns magatartások megvalósítása tekintetében. Ezek a gyermekek nem kötődtek a családjukhoz, elsősorban a baráti társaságukkal töltötték szabadidejüket, jellemzően rosszul érezték magukat az iskolában és a lakókörnyezetükben, ami alapján egy – alapvetően – egoista és hedonista értékrend alakult ki bennük, amelyben az előnyös külső, a gazdagság, a hatalom jóval előkelőbb helyet kapott értékrangsorukban, mint a családhoz való kötődés vagy a kiegyensúlyozott társas kapcsolatok fontossága.
Tanulságos kutatás
Sárik Esztert a Kaposvári Egyetem pedagógiai karának hallgatói által elvégzett felmérésről is kérdeztük, amit érdekesnek és tanulságosnak nevezett. Az egyetem kutatása során 1400, 8–15 éves korú gyermek körében végeztek felmérést, ami szerint a gyerekek 65 százaléka nem tartja elítélendőnek a kisebb értékű lopást, 53 százalékuk 12–15 éves korban már nemi életet akar élni, 13 százalékuk pedig bizonyos helyzetben a gyilkosságot is indokoltnak tartja. Sárik Eszter szerint: a felelősségvállalás, a kötelesség, a munka és a család fogalmai nem nevezhetők „trendinek” a mai magyar társadalomban.
– A kaposvári felmérés értékelésekor nem mellőzhető azonban annak a ténynek kiemelése, hogy a kérdezés elvont helyzetekre vonatkozott, ami nagyon távol áll attól, hogy a tinédzser mit tenne, mit tesz a valóságban, ha szembekerül egy kritikus szituációval. Tudjuk, hogy a fiatalok válaszadását – minden felmérésben – nagyban befolyásolja a kérdezési helyzet, illetőleg a tinédzser iránt tanúsított elvárások is – mondta az OKRI kutatója. Hozzátette: az ideák és a valóság, az elvárt és a tanult erkölcsi normák sokszor távol kerülnek attól, amit konkrétan megteszünk. Sárik Eszter elmondta, a hazai adatokból képet kaphattunk arról, hogy noha a gyermekek – a kaposvári felmérés szerint – nagyon megértők például a lopás bűncselekményével kapcsolatban, a tinédzserek valójában korántsem ennyire aktívak a deliktum megvalósításában. A kaposvári felmérésben szó volt az emberölés erkölcsi megítéléséről is. Sárik Esztertől azonban megtudtuk, hogy az ISRD–2 kutatás nem terjedt ki az emberölések és a nemi bűncselekmények vizsgálatára, tekintettel arra az alapvető kriminológiai összefüggésre, amelynek értelmében a nagyobb súlyú bűncselekmények kisebb eséllyel maradnak látenciában, így nehezen képzelhető el az a helyzet, hogy egy gyermek vagy egy fiatalkorú úgy valósítson meg emberölést, hogy a gyilkosság ténye ne kerüljön napvilágra.
origo.hu
Autónak csapódott egy motoros Nyíregyházán, meghalt
