Néha akadozik a kommunikáció, de szerdán este végre jelentkezni tudott Nepálból, az alaptáborból Kollár Lajos, a 8516 méteres Lhoce megmászására készülő, Magyarok a világ nyolcezresein expedíció vezetője. Elmondta, aznap reggel indult el a II-es táborból (6400 m) a magyar mászócsapat az úgynevezett Lhoce-falon a 7400 méteren lévő III-as tábor felé. Mivel a II-es tábor rádióárnyékban van, Kollár csak a megbeszéltekre tudott hagyatkozni beszámolójában. A lényegében 1000 méteres jégutat kora délutánra illik teljesíteni, tehát estére mindenkinek a III-as táborban kellett lennie – vázolta a helyzetet. Az időjárás tűrhető volt, csak a szél volt erős kissé. Remélhetőleg a légmozgás nem fokozódott, mert a Lhoce-fal Hallgatás Völgye felőli, szélnek kitett oldalán a mászást erősen befolyásolja.
Időközben sikerült megjavítani a korábban elromlott aggregátort is, ennek örömére boldog-boldogtalan a magyar alpinistáknál akart telefont tölteni. Mint Kollár írta: idővel „véget vetettem a karácsonynak, és elzavartam őket más táborokba töltést keresni”. Hozzátette, „a legrongyosabb kulinak is van mobilja, ami állandóan a füléhez tapad. Éles hangú helyi zenéket hallgatnak, ha éppen nem telefonálnak olyan ordítással, hogy ahhoz már készülék sem kell. Nagy üzlet a mobilbiznisz, lényegében az ötödét sem fizetik annak, mint mi otthon”.
A szállásra egyik reggel betévedt egy holtfáradt fiatal japán pár is megpihenni egy kicsit. Kiderült, hogy még nem ettek, ezért csatlakoztak a magyar kímélő reggelihez, ami szalonnás-kolbászos-hagymás-sajtos tojásrántotta volt. A könnyű fogástól olyan állapotba kerültek, hogy a vendéglátók azt fontolgatták, átszaladnak a spanyol alapítványi kórházsátorba segítségért. Végül erre nem volt szükség – ismertette a humorral fűszerezett történetet az expedíció vezetője.
origo.hu
Ez nem ellenzék, hanem vírus, amit le kell gyűrni
