Nem mindenki rajongott a húszas években divatos költőként számon tartott Rabindranath Tagore iránt – Szerb Antal egy-két mondattal elintézte a költőt, és a másik nagy magyar kortárs, Márai Sándor is kétkedéssel fogadta verseit, majd a személyes találkozás megváltoztatta a véleményét.
Tagore hatása valóban óriási volt a húszas évek Európájában, ez alól Magyarország sem volt kivétel. Divat volt az India-kutatás, amelynek eredményéhez a magyarok is jócskán hozzátettek. Baktay Ervin monográfiát is írt Tagoréról, a Brunner festőpáros pedig kitelepült Indiába; ott készült Tagore-portréik közül az Országos Széchényi Könyvtárban is kiállítottak néhányat. A rajongás nem csak a tudományt és a művészvilágot jellemezte. Egy Tagore magyarországi látogatásakor íródott újságcikk arról számol be, hogy a magyar közönség által agyonzaklatott költőóriásnak gyógyfürdőket kellett vennie, hogy megrendült egészsége helyreálljon. Virágcsokrokról, autogramért tülekedő fiatal lányokról, díszvacsorákról számolnak be a korabeli tudósítások.
Az érdeklődés a sokak meglepetésére Nobel-díjat nyert költő egzotikus szülőhazájának, Indiának is szólhatott, s ezenkívül szerepet játszhatott benne az első világháborút követő megrendülés is, a hit elvesztése az európai civilizáció fejlődésében. Ezt a civilizációt sokat és szívesen ostorozta Rabindranath Tagore, szavait pedig szorgalmasan jegyzetelték az a újságírók, így szinte minden Tagoréról szóló korabeli cikkben visszaköszön Európa hanyatlásának látomása, az értékek elcsökevényesedése, az erőszak, a transzcendencia és a lélek visszaszorítása a tudás és az anyagi értelemben vett haladás javára. Érthető, hogy a világháborút megszenvedett nemzedék kapott ezen a kritikus tanításon.
Másfelől, ahogy az egyik tudósításban olvashatjuk, Tagore nem csak kritizált, megoldást is kínált Európa problémáira. Úgy vélte, hogy az európai kultúra egyetemességének felismerése, az egység tudata és megteremtése, a határok felszámolása az elzárkózó nemzeti kultúrák között az egyetlen lehetőség, amely biztosíthatja a kontinens fejlődését és fennmaradását.
Érdekes száz év elteltével viszszaidézni ezt a tanítást, amely Európa akkori állapotában sokkal inkább tűnhetett utópiának, mint kézzelfogható célnak. A kiállítás látogatói ma már a tagorei víziót zászlajára tűző Európai Unió polgáraként gondolkodhatnak el azon, vajon valóra vált-e az indiai költő idealisztikus látomása.
origo.hu
A közösségi médiát ellepték a kommentek, amelyek Orbánt és Trumpot éltetik
