Jean Paul Belmondónak ítélte a zsűri a mustra idei Arany Pálma-életműdíját

Jean Paul Belmondo életműdíja mellett fajsúlyos versenyfilmek bemutatkozásának tapsolhatott a szakma az elmúlt napokban Cannes-ban. Az eddigi versenyfilmek alapján korai volna még győztest kiáltani. Miklauzic Bence és Lengyel Ferenc A parkoló című filmterve szerdán a legjobb kelet-közép-európai forgatókönyvnek járó Krzysztof Kieslowski-díj kiosztásán különdíjat kapott.

Kárpáti György
2011. 05. 28. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lassan a hajrához érkezik a 64. cannes-i filmfesztivál, ahol igazi csúcsforgalom volt az elmúlt napokban: a közönség felhőtlenül ünnepelte A Karib-tenger kalózai negyedik részét promótáló Johnny Deppet és Brad Pittet, aki Terrence Malick Tree of Life című mozijának főszereplőjeként osztogatta az autogramokat. Vetítették már Lars von Trier filmjét, a Melancholiát is, a filmszakma pedig még mindig nem tette túl magát Kim Ki-duk megrázó expozéján. Megható pillanatból keddre is jutott: ekkor adták át az életműdíj Arany Pálmát, amelyet a francia filmgyártás fenegyereke, Jean Paul Belmondo kapott. A meghatódott 78 éves színészlegendát hosszú percekig tartó tapssal ünnepelte a közönség.
A 2008-ig a fesztiválok kedvencének számító, évente egy-két filmet készítő Kim Ki-duk morális és szakmai válságba került, és most ezt az állapotot igyekezett vászonra adaptálni legújabb, Arirang című dokumentumfilmjében. A digitális kamerával rögzített, egyszemélyes stábmunka egy megcsömörlött és talajt vesztett rendezőt ábrázol, amint visszatekint karrierjére. A legtöbb kritikus a premier óta azt találgatja, vajon van-e visszaút a roppant tehetséges dél-koreai direktor számára a filmszakmába, s képes lesz-e felülemelkedni belső válságán.
Az esélyek a versenyprogramban az eddigi vetítések után nem változtak: továbbra is Terrence Malick The Tree of Life című alkotása tűnik befutónak, bár a film nem mindenki számára váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az ötvenes években játszódó történetben Brad Pitt egy olyan apát játszik, akinek fia ártatlansága elvesztésével kell szembesülnie. Malick grandiózus vállalást tett, amikor a nyitójelenetben az ősrobbanástól indulva jut el az ötvenes évekig – mindezt a tőle az eddigi filmjeiben (Az új világ, Az őrület határán) megszokott költői, morális nézőpontból szemlélve. A kritikusok egy része szerint a rendező egyszerűen túl sokat markolt. A Hollywood Reporter kritikusa úgy fogalmazott, hogy bár Brad Pitt élete egyik legjobb alakítását nyújtotta, a mozi nemzetközi forgalmazójának nem kis kihívást fog okozni, hogy a filmet eljuttassa a szélesebb közönséghez.
Eközben Lars von Trier Melancholia című mozija tegnap hangos sikert aratott. Trier filmjének főszereplője két lánytestvér, akiknek a kapcsolata egy közeledő világvége folyamán változik meg. A Telegraph kritikusa szerint az idő múlásával a film egyre inkább egy, a világvégéről szóló tragikomikus operára emlékeztet.
A legnagyobb nevek között ma vetítik Pedro Almodóvar La Piel Que Habito című alkotását, amelyben hosszú évek után először szerepel Antonio Banderas. Almodóvar a hírek szerint új filmjével méltó maradt hírnevéhez: bizarr történetében Banderas olyan plasztikai sebészt formál meg, aki lánya erőszaktevőjén nemátalakító műtéttel áll bosszút.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.