Kékfestőminták és kortárs művek

Csaknem egy évtizeddel ezelőtt indította el Polgár Csaba textilművész A tradíció jelene és jövője – Quasi kékfestő-oktatási programot a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, amely most a Nyugat-magyarországi Egyetem hallgatóinak bevonásával folytatódik. A programban született művekből a Szombathelyi Képtárban rendeztek a hónap végéig nyitva tartó kiállítást.

Az egyik legősibb textilmintázási technológia és a kortárs textilművészet legfiatalabb képviselői találkoznak Polgár Csaba Ferenczy Noémi-díjas textilművész-egyetemi tanárnak, illetve az általa szervezett oktatási és kiállítási programnak köszönhetően. Ahogyan Polgár Csaba fogalmaz, abban az időszakban, amikor a magyar textilművészek lába alól kihúzták a talajt, a művészeknek kell kitalálniuk a jövő felé mutató megoldásokat, különben kihasználatlanok maradnak azok a szellemi energiák, amelyekre a világ bármely országa előtt büszkék lehetünk. A Quasi-kékfestőprogramban a tradíció és az újszerűség találkozik. A kékfestés több évezredes technikája egyszerű, ugyanakkor az alkalmazásával létrehozható minták szépsége az ezredforduló utáni években is vonzza az alkotókat.
Polgár Csaba 1972-ben készítette első olyan munkáját, amelynek anyaga feketére festett klottvászon volt, s amelyen a fény hozott létre kékfestő hatású mintázatot. A mintázás már nem dúcokkal, hanem szitanyomással történik, de éppen a tradicionális technika, valamint a szita és a szabad-kreatív mintaképzés találkozása teszi lehetővé egy új, sajátos textilkarakter megjelenését. A múltból merítő művészi technika alkalmazásának időszerűségét bizonyította a 2009 szeptembere és 2010 februárja között Japánban rendezett kiállítássorozat; a tárlatok a high-tech országában is sikert arattak. Fontos eredmény, hogy a múlt év őszétől a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Művészeti Intézete kézművescraft szakos hallgatóit is sikerült bekapcsolni a programba.
(Quasi-kékfestő – a hagyományok újraértelmezése, Szombathelyi Képtár, május 31-ig.)