Ha azzal kezdem a cikket, hogy terjed az erőszak a televízióban, több nyájas olvasó továbblapoz, mondván, nem kíváncsi egy ezerötvenegyedik ilyen témájú cikkre. Írt már erről boldog-boldogtalan, de nem ment általuk a világ előrébb egy tapodtat sem. Az erőszak, köszöni szépen, jól van, minden este csurog, bugyog kifelé a készülékekből. De ha azt vetem számítógépre, hogy újabb territóriumokra lopakszik be a mindent elöntő horror-terror, sikerülhet valami újat mondanom. Eddig tudniillik főként az akciófilmnek álcázott szado-mazo produktumokban kellett hozzászokni, hogy egyre rafináltabb effektusokkal akarják kiváltani a néző elborzadását. Az életszerűtlenül fantáziátlan párbeszédeket követő szemkinyomó jelenetek, testrészlevágások után fröcsögő patakvér látványához hozzászokhatott, aki olyan önkínzó vágyakkal van megverve, hogy öt percnél huzamosabb ideig képes lehorgonyozni egy-egy szörnyülködtetésre szakosodott adón. De immár nem lehetünk biztonságban akkor sem, ha egy jámbor természetfilmet pécézünk ki idegnyugtató kikapcsolódás gyanánt. Midőn feltűnik egy zebracsikó vagy gazellaborjú, mérget vehetünk rá, hogy hamarosan ráveti magát egy oroszlánfalka vagy egy krokodil ólálkodik, hogy legott lecsapjon a prédára. Gondoljunk bele, milyen hatással van a gyerekekre ez a grand guignol, akiket a tévé elé csalnak az aranyos állatkák, hogy aztán a kedvencek valamely ragadozó karmai között, majd a bendőjében kössenek ki. Innen már csak egy lépcsőfok, hogy a gyermekcsatornákon is domináljanak a sokkolás technikái. Jöhet a Hupikék törpikék horror változata, amelyben Hókuszpók tényleg elfogyasztja utolsó szálig a kis mesefigurákat, hogy aztán Törpapáék csak kísértet formájában járjanak vissza riogatni a képernyők előtt rémüldöző nebulókat. Ugyanígy megoldható lenne dramaturgiailag a Jancsi és Juliska, a Piroska és a farkas, a Hamupipőke és a Csipkerózsika thrilleresített variánsa. Utóbbi a nemi szerepek egyenjogúsítása jegyében már Csipke-Józsika néven is a közönség elé kerülhet. Aki azt hiszi, hogy nem csak lámpással lehet találni az esti órákban agressziómentesített filmeket, az zongorázza végig egyszer a teljes spektrumot. A lightosabb műsorok közé tartozik a Hitler és a második világháború csatái. Örülhetünk, ha vannak olyan sorozatok, amikben csinos színésznők nyomoznak. Közben azért ezekben is különböző szervek úsznak be a képbe, hogy a vérben szügyig gázoló szereplők néha el-elkapdossanak egyet-egyet mint bűnjelet. Némely epizódot alkalmassági tesztként lehetne alkalmazni az orvosi fakultáson, elég kötélidegzetű-e a delikvens, hogy a sebészi hivatást vállalhassa.
Nem jobb a helyzet a tudományos ismeretterjesztő műsorokban. A Középkori járványok, Élet az emberek után hamarosan a Háromfejű ötös ikrek, a Velünk élő atomháború és a Modern kínzási módszerek a vietnami háborúban típusú alkotások nyerhetnek bebocsátást a kínálatba. Az internetes portálokon szintén terjed a szörnyülködési láz – hiszen arra klikkelnek rá a borzongani vágyók. A legolvasottabb cikkek az Iszonyúan néz ki X híresség, a Borzalmas baleset érte a celebet és az Őszintén vall betegségéről a sztár címekkel aratnak babérokat. Ne feledkezzünk meg a Most megtudhatja, milyen súlyos bajra utal, ha nem viszket a tenyere jellegű álegészségügyi híradásokról sem.
Ne álmélkodjunk hát, ha erkölcsileg alultáplált egyénekben elmosódik a virtuális világ és a valóság közötti határ és nem érzik: ha verekednek, az már nem csak film. Mégsem állja meg a helyét, hogy az emberek igénylik a szadista etűdöket. Egy drogkereskedő sem hivatkozhat arra, hogy a kuncsaftok megszerették az árut, így humanitárius szolgálat a kiszolgálásuk jóféle kolumbiai portékával. Színre lépnek a képmutató médiaesztéták is. Elmagyarázzák: a fogyasztók tehetnek a tévémocsárról. Azok, akiket erőnek erejével szoktattak rá a thrillervilágra, úgy adagolva nekik, mint a szteroidokat. Legyen még lelkiismeret-furdalása is az átvert tömegnek, mert jobb híján, fáradtan megnézi a brutális képsorokat. Holott éppen a választás lehetőségétől fosztatik meg alattomosan a publikum. Úgy, mint amikor a viccben Brezsnyev beszélt a szovjet tévében. Ha valaki átkapcsolt a másik adóra, ott egy rendőr csapkodta gumibottal a tenyerét, baljósan kérdezve: Kapcsolgatunk, kapcsolgatunk?
origo.hu
Orbán Viktor a diplomáciai csúcsról: Mindenki úgy megy innen el, hogy egy nagy népnél járt
