A XXI. század első évtizedében láthattuk, miként működik a demokratikus átmeneteknek nyújtott amerikai támogatás. Menynyire támogatta hatékonyan az Egyesült Államok a demokratikus mozgalmakat a vasfüggönyön túl a nyolcvanas években, különös tekintettel a Szovjetunióra ?
– Mind erkölcsi, mind anyagi támogatás is volt. Emberi jogi aktivistaként nekünk nem volt szükségünk anyagi támogatásra, de Lengyelországban a rendkívüli állapot túléléséhez sok pénz kellett az aktivistáknak, hogy kinyomtassák, teríthessék anyagaikat. Minden vajdaságban működött kiadó, az én könyvemet is a Szolidaritás adta ki. A Reagan-adminisztráció ezt nagyon okosan oldotta meg. Nem közvetlenül, kormányzatként nyújtottak támogatást, mert ezt felhasználták volna a Szolidaritás aktivistái ellen mint felforgató tevékenységet, hanem az amerikai szakszervezeteknek adták, amelyek aztán eljuttatták lengyel partnereikhez. Más országokban a kommunistaellenes harchoz fegyvereket is szállíthattak, például Afganisztánban és Nicaraguában. Néha azt kértük Reagantől, avatkozzon közbe börtönben ülő barátaink érdekében, s amikor találkozott Gorbacsovval, ő minden alkalommal segített is.
– A titkosszolgálatok központi szerepet játszottak a kommunista rezsimek hatalmának megtartásában. Mi a szerepe ezen hatalmas nemzetközi hálózatok maradványainak abban, hogy a modern kori Oroszország megőrizhesse befolyását a kelet-közép-európai térségben?
– Először is, tíz-tizenegy éve létrehozták hatalmukat Oroszországban. Megkaparintották a kormányzást, saját emberüket ültették az elnöki székbe, s rövidesen a kormányzatot telerakták egykori KGB-sekkel. Aztán átvették az irányítást a nagy vállalkozások felett, különös tekintettel az olaj- és gáziparra, majd ezeket felhasználva behatoltak Európába és máshova. Európában jól megfigyelhető, hogyan csinálták. Megjelenik a Gazprom, majd követi a KGB. Úgyhogy most gazdasági alapon tették, nem úgy, mint Sztálin idejében, tisztán katonai erővel. Meg akarták venni az önök olajkereskedelmi cégét, ami nem sikerült, de a szomszédos országokban, így Szerbiában, Szlovéniában és mindenhol másutt sikerült nekik. Nagy befolyásuk van a román olajiparban, amelynek többsége a Lukoilhoz tartozik. Európa déli részén fontos munkát végeztek, így az az orosz gázszállításoktól függ, ahogy harminc százalékban Németország is. A KGB-t pedig arra használják, hogy megerősítsék ezeket a pozíciókat, ügynököket, érdekelt vállalkozásokat találjanak. Ez okos művelet, amit természetesen folytatnak. Még Nagy-Britanniában is. Alekszandr Lebegyev üzletember, korábbi KGB-s például két befolyásos lapot is megvett az országban, és senki nem tud semmit tenni, hisz kereskedelmi lépésről van szó.
– Ön most is az orosz vezetés kemény kritikusa. Elképzelhetőnek tartja, hogy a Putyin–Medvegyev-páros modernizációs útra vezeti Oroszországot, vagy visszasüllyed a Brezsnyev-érához hasonlatos pangásba?
– Épp most süllyednek vissza. Hogy mi történik a Putyin–Medvegyev-tandemmel, senki nem tudja. Az a leginkább valószínű, hogy csak egyikük indul az elnökválasztáson jövőre. Eldöntik maguk között, ki a fontosabb, aztán folytatják. Talán bebiztosítják maguknak ezt az adminisztratív pozíciót a következő tizenkét évre, hiszen az intézmény reformjának köszönhetően az elnöki terminust négyről hat évre hosszabbították. De modernizálni nem tudnak, csak beszélni róla. A gazdaságot a kormányzat irányítja, a rendszer ugyanolyan rossz, mint a szovjet időkben. A modernizációhoz engedni kell működni a piacot, a versenyt. Most nincs verseny, csak felosztják egymás közt a piacot. Így jön a stagnálás, mint Brezsnyev alatt.
– A Bush-időszakkal összehasonlítva Obama elnöksége idején kisebb hangsúlyt fektet Washington a posztszovjet országokban, például Grúziában és Ukrajnában működő demokratikus mozgalmak támogatására. Tekinthetünk erre úgy, mint az érdekszférák elméletének győzelmére, amelyet oly sokszor emlegetnek a Kremlben?
– Bizonyos mértékben igen. Korábban, már Obama idején megegyeztek az újraindításról. Ez egyfajta amnesztiát, feloldozást jelentett, azt, hogy ami a múltban történt, elfelejtik. Embereket öltek meg, grúz területeket foglaltak el, de ez nem történt meg, és kész. Ez óriási győzelmet jelentett a Kremlnek. Mi több, érvényben marad, azaz bármit tesznek ezentúl is, elfogadják. Az amerikaiak úgy döntöttek, hogy semmilyen módon nem vetélkednek Oroszországgal, nem támasztanak feltételeket. Semmit nem tettek Grúzia érdekében. Bush ugyan megpróbálta, de elnöksége végén járt, s a területek továbbra is megszállás alatt vannak, noha a megegyezés szerint fel kellett volna őket szabadítani. Úgy gondolom, Obama teljességgel semleges marad, bármit tesz is Oroszország, nem vesz róla tudomást. Egy gyenge elnök, akit valószínűleg nem választanak újra. Most persze azzal van elfoglalva, hogy ez hogyan sikerülhetne neki , és nem foglalkozik külpolitikával. Beszédes, milyen magatartást tanúsított Líbiával és más ügyekkel kapcsolatban. Nem tudott dönteni, hogy beavatkozzon vagy sem. Egyszerűen nincs külpolitikája.
origo.hu
Újra medvét láttak Nógrádban
