Az államadósság növekedésének okait vizsgáló albizottság ülésén azt mondta, hogy a szakadék széléről rántották vissza 2009 tavaszán az országot. Mi vezetett ehhez az állapothoz a válság hatásain kívül?
– Nem volt ilyen kiszolgáltatott helyzetben a válsággal szemben minden ország. Magyarország az elmúlt egy évtizedben nem a legsikeresebb gazdaságpolitikát folytatta, ez régiós összehasonlításban különösen élesen látszik. Belföldi gazdaságpolitikai hibák okozták, hogy a térségben a legsérülékenyebb államok közé tartoztunk.
– Mennyiben az ön elődje, Veres János felelőssége az, hogy ilyen legyengült állapotban találta hazánkat a krízis?
– Nem szeretnék egyetlen személyre mutogatni, mert például a nagymértékű adósság több cikluson keresztül halmozódott fel. Tény azonban, hogy a 2006-os költségvetési kiigazítás szerkezete rosszul lett összeállítva. Bizonyos politikai tabukhoz nem mertek hozzányúlni, nagy arányban szerepeltek adóemelő intézkedések a csomagban. Mindez lerontotta az ország növekedési, jövedelemtermelő és versenyképességét, miközben az adósságállománynak csak a bővülési ütemén sikerült lassítani.
– Rendjén van az, hogy eddig még egyetlen pénzügyminiszter vagy miniszterelnök sem vállalta magára a felelősséget azért, hogy nyolc év alatt csaknem harminc százalékponttal nőtt a hazai államadósság?
– Ezt szerencsétlen dolognak tartom. Magyarországon olyan paranoiás politikai hangulat uralkodik, hogy mindenki borzasztóan fél a személye elleni támadásoktól, s a kérdésekre rögtön védekezéssel és felelősségáthárítással reagál. Pedig igenis ki lehet és ki kellene jelenteni bizonyos döntésekről, hogy hibásak voltak, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a tévedéseket. Ma már nincs olyan szakember, aki a 2005-ről 2006-ra végrehajtott áfacsökkentésről azt állítaná, hogy volt gazdaságpolitikai értelme.
– Mindenki arra hivatkozott az albizottsági meghallgatáson, hogy elődeitől örökölte az államadósságot. Melyik időszakban született a legtöbb eladósító határozat?
– Ha rangsorolni akarunk, akkor 2002 és 2006 között. Ilyen döntések természetesen születtek 2002 előtt is, de jóval kisebb mértékben.
– Úgy fogalmazott a meghallgatásán, hogy ez a kormány nehéz örökséggel látott hozzá feladatához. Mire gondolt pontosan?
– Egy év alatt nekünk annyit sikerült elérni, hogy a szakadék szélén táncoló országot az azonnali lezuhanás veszélye ne fenyegesse. A rendszerváltozás óta húzódó problémák megoldása azonban a választásokat megnyerő politikai pártra maradt. Egyrészt azért, mert az ilyen jellegű intézkedések hosszú éveket vesznek igénybe, másrészt széles körű politikai egyetértést is igényelnek, amivel egy ideiglenes kormány nem rendelkezik. A súlyos örökség része az államadósság mértéke, az egészségügy, az oktatás és az önkormányzati rendszer halogatott problémái, de ide sorolhatjuk a közösségi közlekedést is. Ezek a rendszerek nemcsak finanszírozási, hanem szakmapolitikai szempontból is jelentős átalakításokra szorulnak.
– A kormány is nehéz örökségről beszélt, azonban az önök által készített költségvetésbe rejtett aknákra is célzott.
– Fenntartom azt, hogy kismértékű kiadási korrekcióval egyensúlyba lehetett volna hozni a költségvetést, ha a kormány az adócsökkentést nem hajtja végre. Az, hogy a korrekciós igény ekkora lett, annak a következménye is, hogy jelentős bevételekről mondott le az állam.
– Tudjuk, hogy a magán-nyugdíjpénztári intézkedésekkel, a különadókkal nem értett egyet. Mi az, amit jónak tart az eddig ismertetett lépésekben?
– Messzemenően egyetértek azzal, hogy a kormány a költségvetési egyensúly tartós biztosítását a kiadási oldalon elérhető megtakarításokkal kívánja elérni. Vannak még tisztázatlan kérdések, de most már lassan abba az irányba alakul a kormány gazdaságpolitikája, hogy elkezd foglalkozni a húsz éve halogatott problémákkal. A nagy kérdés jelenleg az, hogy miként sikerül kivitelezni az intézkedéseket.
– A Deloitte könyvvizsgálónál és saját vállalkozásában is foglalkozott nemzetközi adótervezéssel, ami egyesek szerint a törvényesített adóelkerülés fogalmát meríti ki. Mit gondol erről?
– Általános adótanácsadással foglalkoztunk, s ezt a politika bélyegezte meg. Abban segítettünk cégeknek eligazodni, hogy a törvényeket fölösleges adókockázat vállalása nélkül értelmezzék. Nem hinném, hogy ez a jogalkotó akaratával szembemenne. Fontosnak tartanám itt megjegyezni: ha valaki a rendszerváltozás óta szabályozási beavatkozásban korlátozta az offshore-adózási technikákat, az én voltam.
– A könyvvizsgáló cégek mindegyikére igaz, hogy partnereik a jövedelmük jelentős részét osztalékként veszik fel egy kedvezőbb adófeltételeket kínáló országban. A törvény nem tiltja, de erkölcsi értelemben ez nem adóelkerülés?
– A partner tulajdonosok nyereségrészüket valóban osztalékként veszik ki a holdingon keresztül. Minden nagy tanácsadó cég úgy épül fel, hogy az egész régióban jelen van, s az teljesen természetes dolog, ha egy ilyen nemzetközi cégcsoportnak nem Magyarországon van a központja. Nem a könyvvizsgálók ügyfélköre az, ami a vad offshore-technikákra épülő adómegtakarítási praktikákat kihasználja.
origo.hu
Orbán Viktor hamarosan bejelentést tesz Ursula von der Leyennel
