Készül az úgynevezett Országgyűlés-törvény, amely többek között a képviselői javadalmazás rendszerét is újraszabályozza. Hogyan állnak az előkészületekkel?
– Lázár Jánossal, a Fidesz frakcióvezetőjével közösen készítjük ezt a javaslatot, és mindenképpen szeretnénk, ha ez még a nyári szünet előtt a parlament elé kerülne. Az a lényeg, hogy olyan világos, egyszerű képviselői javadalmazási rendszert hozzunk létre, amely a kisebb, kétszáz fős parlamentben is megállja majd a helyét. A jelenlegi átláthatatlan, bonyolult és a választók számára is érthetetlen, ezért azt szeretnénk elérni, hogy megszűnjön a sokat vitatott költségtérítéses rendszer. Kifejezetten gondoltunk arra is, hogy ameddig nem áll fenn a polgármesteri és az országgyűlési képviselői tisztség között összeférhetetlenség, addig azt is tisztáznunk kell, hogy e két tisztség juttatásai kiegészíthetik vagy nem egészíthetik ki egymást. Nekünk az az elképzelésünk, hogy aki polgármester, az ne vehessen fel az Országgyűléstől a fizetésén kívül más juttatást.
– Ez is az összeférhetetlenség bevezetésével, várhatóan 2014-től lépne hatályba?
– Nem, ezt a szabályozást a törvénymódosítások hatálybalépése után azonnal, de legkésőbb jövő év elején bevezetnénk.
– Ön szerint kire gondolhatott Tarlós István, amikor „elrugaszkodott kerületi vezetőkről” beszélt a napokban?
– A főpolgármester úrral konstruktív a viszonyunk, de ebbe természetesen a viták is beleférnek. Azt gondolom, hogy ezeket mindig tárgyalásos alapon kell rendezni. Demszky Gáborral is együtt tudtam dolgozni, de ég és föld a különbség. Tarlós Istvánnal sok kérdésben jelentősen közelebb áll a véleményünk egymáshoz, de ettől még konfliktusok lehetnek. Nem hiszek olyan városmodellben, ahol a főpolgármester a kerületek főnöke, de az nem baj, ha a főpolgármesternek egyes területeken, például stratégiai várostervezési kérdésekben vannak erős jogosítványai. Viszont az a meggyőződésem, hogy ekkora várost csak úgy lehet irányítani, ha valaki partnerségi viszonyban gondolkodik, az ellenkezője szerintem problémákhoz vezet.
– Ezzel gyakorlatilag most kimondta azt, amiről eddig csak városi pletykák szintjén lehetett hallani, vagyis a főpolgármesterrel szemben önök erősebb kerületekben érdekeltek?
– Azt gondolom, mindenkinek komolyan kell vennie azt, hogy ma a budapesti kerületek között több olyan is van, amely országosan is a legnagyobb helyhatóságok közé tartozik. Egyrészt az embereknek van városrészi kötődésük Budapesten, másrészt vannak olyan feladatok, amiket hozzájuk közelebb egyszerűbben lehet ellátni. A főváros soha nem volt erős számos közterület-fenntartási feladatban – amin lehet változtatni hatékonyabb munkaszervezéssel –, én könnyebben el tudom dönteni, hogy a Károlyi-kertnek milyen legyen a nyitva tartása. Londonban egyaránt erősek a kerületek és a városközpont, de világosan szét vannak választva a feladatok. Demszky idejében ez szándékosan nem volt tisztázva, és Tarlós István ezt most nagy eréllyel szeretné megoldani. Például az aluljárókban rendet akar tenni, míg Demszky ott soha nem is akart rendet. Azonban nem szabad a ló túlsó oldalára esni, mert mindenhol ő sem tud rendet teremteni, jobb, ha a munka egy részét a kerületekre bízza.
– Ezek szerint önnek is erős elképzelései vannak egy város irányításáról. A következő önkormányzati választásokon elindul a főpolgármesteri posztért?
– Én akkor 42 éves leszek, és bár lesz mögöttem 16 évnyi politikai pályafutás, nem sietek sehová. Azt gondolom, az embernek ott kell bizonyítani, ahová az élet éppen rendeli. Ha nem tanul meg a feladattal azonosulni, akkor soha nem lesz boldog és elégedett. Nem kerülöm el a kihívást, de 2014-ben nem táplálok főpolgármesteri ambíciót, van az életnek számtalan más területe is, ahol bizonyítani tudok.
– Lázár János a múlt héten azt mondta a lapunknak adott interjúban, az önkormányzatoknak is meg kell tanulniuk, hogy nincsen ingyenebéd.
– Ezzel egyetértek, de kiindulóelvként azt is tisztázni kell, hogy szerintem ma az önkormányzati rendszer sok pontban hatékonyabb, mint az állam, mivel az elmúlt években jobban rá volt kényszerítve a takarékosságra, az átszervezésekre. Ne felejtsük el, hogy a baloldali kormányok irtózatos pénzt vontak el az önkormányzatoktól. 2002-ben, az első Orbán-kormány utolsó évében a belvárosi költségvetésnek majdnem húsz százalékát állami támogatások tették ki, míg 2010-ben már csak alig öt százalék volt ez az arány, és az önkormányzati rendszer ennek ellenére talpon tudott maradni. Ami az adósságot illeti, sok önkormányzat azért szorult rá a hitelfelvételre, mert az állam forrásokat vont el, és ennek ellenére fenntartotta az intézményeit. Amikor végiggondoljuk az önkormányzati rendszer működését – ez a parlamentben szeptemberben várható –, akkor kerülhet sor az adósságállomány kérdésének rendezésére. Ott is ugyanazok az alapelvek, amik a lakáshiteleseknél voltak: aki a hitelt felvette, annak azt többé-kevésbé vissza kell fizetni. Segítséget az önkormányzatok abban kaphatnak az államtól, hogyan miként tudjuk piackonform eszközökkel hosszabb lejáratúvá tenni ezeket az adósságokat. Másik oldalról végig kell gondolni, melyek azok a vagyonelemek, amiket az önkormányzatok adósságrendezésért cserébe át tudnak adni az államnak.
– Támogatja azt az elképzelést is, hogy az önkormányzati devizahitelek esetében is egyeztetés kezdődjön a bankszövetséggel?
– Természetesen. Ez közös érdek, mivel az államnak, az önkormányzatoknak és a bankoknak is az az érdekük, hogy az önkormányzati hitelpiac működőképes maradjon. Biztos vagyok benne, hogy ezt a feladatot könnyebb lesz rendezni, mint a lakáshitelesek sorsát. Ne felejtsük el, hogy az önkormányzati rendszer adósságállománya mindössze huszada az államénak.
– Milyen konkrét önkormányzati feladatok kerülhetnek állami kézbe?
– A kétharmados önkormányzati törvények módosítása előtt kell majd ezeket a kérdéseket tárgyalásos úton rendezni. Azt például elképzelhetőnek tartom, hogy az egészségügyi intézményrendszer fenntartói felelősségét szétosszák. Jelenleg a háziorvosi ellátórendszer, a járóbeteg-szakellátás nagy része az önkormányzatokon keresztül működik, a kórházaknál pedig vegyes fenntartói rendszer üzemel. Utóbbinak véleményem szerint érdemes lenne véget vetni. Elképzelhetőnek tartok egy olyan határvonalat, amely alapján a háziorvosi és járóbeteg-szakellátás az önkormányzatokhoz, a kórházak pedig az államhoz kerülnek át. Az oktatás területén egyrészt zűrzavar van abban a tekintetben, hogy települési önkormányzat és megyei szint, vagy budapesti kerület és fővárosi szint vegyesen lát el feladatokat. Ezt első körben érdemes lenne tisztázni, mert ennek nincs sok értelme. Másrészt azt is tisztázni kell, hogy vannak olyan települések, amelyek nem képesek fenntartani az iskoláikat, mivel nem rendelkeznek komolyabb adóbevételekkel, és a jelenlegi állami finanszírozási rendszerből érkező támogatásokhoz nem is tudnak hozzátenni. Ezt kétféleképpen lehet megoldani: vagy ők kapnak plusztámogatást az államtól, vagy az állam fenntartja az ő intézményeiket, másokét viszont nem. Az is egy lehetőség, hogy az iskolafinanszírozásban konkrét dolgokat vállaljon át az állam, adott esetben például a bérek fizetését. Ennek is megvan a hátulütője, ezt szeretnénk még tisztázni. Az oktatási területen inkább finomhangolásra van szükség, az egészségügyben pedig világosabb határvonalakat lehetne meghúzni.
– Érez valamifajta elégtételt amiatt, hogy a hírek szerint a kormány visszahozza az ön által tavaly javasolt, majd elvetett „tiszta lappal indulás” elvét a devizahitelesek megsegítését célzó javaslatában?
– Ha tavaly egyszerű törvénymódosítással hoztuk volna be az egyetemlegesen tiszta lappal indulást, az lehet, hogy spekulációhoz vezetett volna. Ezt a jogot most korlátosan hoznánk vissza, alapvetően azokra az adósokra, akiknél már nem nagyon maradt más megoldás, mint hogy lemondjanak a lakásukról, és bérlakásba költözzenek. Egy államilag támogatott és szabályozott rendszerben, ahol területi és időbeli kvóták is léteznek a rossz lakáshitelek kivezetésére, van arra lehetőség, hogy minden problémával külön foglalkozzunk. Az államnak ugyanakkor ügyelnie kell arra, hogy egészen más megítélés alá esnek a kis értékű lakásokra, illetve a nagyobb értékű lakásokra felvett hitelek. Szociális alapon csak 15-20 milliós határig szeretnénk beavatkozni, efölött nem. Húszmillió forint fölötti lakásnál a szociális jogosultság az emberek előtt nehezen lehetne magyarázható.
– Milyen állami kötelezettségvállalással jár majd a segítségnyújtás?
– Nehéz ezt pontosan megmondani, mivel a kiszámítható törlesztőrészletekkel segíteni akarunk annak a 85 százaléknak is, amely eddig is rendesen fizette a törlesztőrészleteket. Az ő esetükben – cserébe az állami garanciáért – viszont garanciadíjat várunk a bankoktól, így a két összeg valahol ki fogja egyenlíteni egymást. Ezenfelül a költségvetésnek valószínűleg lesz egy 15-20 milliárd forint közötti terhe, amit minden évben vállalnia kell.
– Orbán Viktor kormányfő már megkapta az ön által vezetett bérmonitoring-bizottság első jelentéstervezetét. Mit tartalmaz ez a dokumentum?
– Csináltunk egy helyzetfelmérést, és meglepetéssel tapasztaltam, hogy a gazdasági szféra 2010-ben sokkal merészebb volt a béremelések tekintetében. Tavaly közel nyolc százalékkal emelkedtek a bérek a versenyszférában annak ellenére, hogy a múlt évben gyakorlatilag negatív volt a gazdasági növekedés. Azt látom, hogy a magyar vállalatok most óvatosak, és szinte egyáltalán nem akarnak bért emelni. Ehhez képest az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) nem ezt ígérték. Ha csak a felét betartanák annak, amit a tavalyi esztendőben emeltek, akkor Magyarországon senki nem érezné ma azt, hogy nem emelkednek a bérek. Kidolgoztunk egy javaslatcsomagot, aminek vannak pozitív és negatív ösztönző elemei.
– Melyek ezek?
– Terveink szerint az alacsony- és középkeresetűek esetében a béremelésre fordított összegnél a tb-járulékot a tárgyévben nem kellene az adott vállalkozásnak befizetnie. Ha ezt idén sikerülne bevezetnünk, akkor ez visszamenőleg is érvényes lenne azokra a cégekre, amelyek ezt már január elsejétől megtették. A következő évtől viszont határozottabb büntetőintézkedéseket is alkalmaznánk. Az állam olyan szankcionálási jogot kapna, hogy az a cég, amely az átlag alatt keresőknél nem lépi meg azt, amiben az OÉT-nél megállapodás született, akkor az nem kaphat majd állami támogatást és megrendelést. Ezzel párhuzamosan konkrét javaslatokat tettünk le azzal kapcsolatban, hogy az állami szférában miként kell majd megoldani a bérkompenzációt. Szerintem idén abból adódtak problémák, hogy az ezzel kapcsolatos döntést a kormányzat viszonylag későn, december közepén hozta meg. Ha erről megszületnek a döntések legkésőbb szeptember végéig, akkor a költségvetési fedezet egyértelműen biztosítva lesz, így senki nem érezhet problémát 2012-ben.
– Mekkora kiesést jelentene a költségvetésben az, hogy a nettó bér megőrzéséhez szükséges emelés után a cégeknek nem kellene a tárgyévben járulékot fizetniük?
– Ahhoz, hogy a versenyszférában az alacsony- és középkeresetűeknél az elvárt bértömeg-növekedés bekövetkezzen, 57 milliárd forintra lett volna szükség. Ennek az egyharmada az a 19-20 milliárdos járulékvonzat, amiről beszélünk. Azt csendben hozzá kell tennem, hogy ha kifizetik ezeket a béreket, akkor egyik oldalról van személyijövedelemadó-bevétel, ha nem fizetik ki, akkor nincsen. Másik oldalról, a kifizetett bérekből más adóbevétele is van az államnak, hiszen az áfát minden boltban elköltött forint után befizetik. Ha ezeket levonjuk belőle, azt gondolom, a valós költségvetési ráfordítás nem 19 milliárd forint, hanem inkább 10 milliárd körüli összeg. Ez szerintem az államnak megéri, mert így ösztönzi a béremelkedéseket. Ez klasszikusan olyan gazdasági ösztönző, ami az állam számára kis befektetéssel nagy eredményt hoz, és ezt az adófizetők is érezhetik.
– Milyen további vizsgálatokat tervez még ebben az évben a bizottság?
– Az idei évre jutó feladatát nagyjából már elvégezte. Valószínűleg ősszel ismét elkezdünk dolgozni, mert szeretnénk együttműködni a kormányzattal a költségvetési vitában a bérkompenzáció feltételrendszerének kialakításában. Az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatoknak mindenképpen a Ház elé kell kerülniük.
origo.hu
Autónak csapódott egy motoros Nyíregyházán, meghalt
