Sziszifusszal a jövőbe

Forró kása Gyöngyöspata, mivel a politikai deklarációk mellett kellene az őszinte társadalompolitikai, szociológia megközelítés is, amihez szükség lenne a tények kimondására. Olyan tényekére, amelyeket húsz évvel a rendszerváltozás után már nem merünk kimondani. Megfontoltabb vagy inkább óvatosabb lett a közbeszéd, miközben nem változtak meg a szívekben az érzelmek, a „politikai korrektségről” pedig kiderült, hogy cukormáz. Itt az idő új módszereket keresni, melyek azonban nem fognak látványos eredményt produkálni, mert ami húsz év alatt ment tönkre, az húsz évnél gyorsabban nem építhető újra, lelket, társadalmi tudatot építeni pedig lassabb, mint toronyházat.
Az ember mégis azért kezdi hallgatni a Jelenlét című roma közéleti magazint, mert szeretné tudni, hogy most mi a helyzet Gyöngyöspatával. Sikerül-e néhány felelőtlen vagy tudatosan felelőtlen baromnak kirobbantania a helyi polgárháborút, vagy sem. Ki melyik oldalon áll? Vannak-e még józan és bölcs, ugyanakkor befolyásos cigány és magyar vezetők, akik azt tudják mondani: megálljatok! És attól lesz is megállás. Ehhez képest a problémaérzékeny Domány András a stúdióban két szociológussal beszélget, akik a gyermekszegénység elleni program résztvevői. Előbb mindannyian meghallgatják a Balázs Bea szerkesztő által készített riportot, amelyen rövid üdültetésen lévő gyermekek beszélnek a sorsukról, elsorolják, hogy sokan vannak testvérek, hogy mennyi pénzből élnek. Értelmesek, szabatosan fogalmaznak, az összeállítás nyilván rádióképes válogatás, és nem a rögvalóság.
Kun Zsuzsa és Farkas Zsombor sorolja a megtett lépéseket, miután leszögezte, hogy a helyzet roszszabb, mint akár csak egy éve is volt. Kun Zsuzsa csak egy mondatban tér ki arra, hogy a segélyezési rendszer és a közmunkaprogram átalakítása is az oka ennek. A hallgató itt megint elmereng, mert ha már Gyöngyöspata csak két mondat erejéig merült fel Domány András felvezetőjében, akkor legalább ezt a kormányzati szegénységcsomagot lenne jó szétszedni egy kicsit, amivel olyan sokan elégedetlenek. Lehet, hogy valami nem stimmel. De utazunk tovább a műsorral, mely arról tájékoztat bennünket, hogy az elindult programok a kistérségekben, a kis közösségekben jó jeleket adnak. Kun Zsuzsa azt mondja, hogy nem lesz gyors eredmény, akkor mondható el, hogy ér valamit, ha a 2007-ben születettek majd be tudnak lépni a munkaerőpiacra. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az ENSZ demográfiai előrejelzése szerint 2050-ben csak 2 és fél millió magyar ember lesz aktív, ebből 1,7 millió a roma származású, akkor a hosszú távú programokat nagyobb érdeklődéssel figyeljük. Mert persze tudjuk, hogy a mélyszegénység nemcsak a cigányság jellemzője, de azért mégiscsak elsősorban az övék. Erősen drukkolunk tehát minden Sziszifusznak, mert más esély úgy sincs. Ma legfeljebb csak annak örülhetünk, hogy kevesebb lett az iskolai hiányzás, és reménykedhetünk, hogy Gyöngyöspata kiköpi magából a mérget, amit neki kikevertek.
(Jelenlét, MR1-Kossuth rádió.)