Tejet, kenyeret

Szerencselovag, jöttment, politikai kalandor. A szótár szerint ezek az angol carpetbagger szó jelentései. Etimológiája alapján a carpetbagger (tükörfordításban: „szőnyegtarisznyás”) pejoratív kifejezés: az Amerika déli államaiban élők illették vele azokat az északiakat, akik a polgárháború után, 1865 és 1877 között délre áramlottak. Sokan közülük a felszabadított rabszolgákat támogató miszsziós hevülettel, mások az olcsó földek kedvéért, a jó üzlet reményében. Elnevezésüket az akkor sokak által használt, kiszolgált szőnyegből varrt rongytáskájukról kapták.
Carpetbagger. Ez volt az április 22-e óta egyesek által a hazai romák megmentőjének kikiáltott, ám mások szemében Magyarország rágalmazójának, sőt mindjárt CIA-ügynöknek számító Richard Field zenekarának neve. Az amerikai ingatlanvállalkozó mellett magyar tagokból álló (1999-ben alapított) együttes honlapjának tanúsága szerint 2003 táján még aktív volt, ha minden igaz, ekkor jelent meg Wake up!, vagyis Ébredj fel! című második albuma. Rajta olyan számokkal, mint az instrumentális Global warming (Globális felmelegedés), az amerikai demokrácia visszásságait soroló Open your eyes (Nyisd ki a szemed!) vagy a kapzsi nagyvállalatokat ostorozó Driven by Greed (Mohóságtól hajtva).
Bár a Carpetbagger színvonalas rockot játszott (korábban az Edda előzenekaraként is fellépett), Field végül nem a túlnyomórészt általa írt daloknak köszönhetően lett híres. A szélesebb közönség nálunk 2010-ben ismerte meg a nevét, amikor a választások előtt összesen 11 millió forinttal támogatta az LMP-t, majd rövid, ám annál hevesebb sajtópolémiába keveredett a jobbikos Morvai Krisztinával, kétségbe vonva a képviselő asszony és „követőinek” igaz magyarságát. Ekkor még szívesen nyilatkozott a lapoknak; az egy éve megjelent cikkekből tudhatjuk, hogy az idén 44 éves férfi, miután New York-i lakásában a televízióban látta a vasfüggöny leomlását, 1990-ben Magyarországra utazott, mert sokat hallott hazánkról a Columbia Egyetem magyar származású történészprofesszorától, Deák Istvántól, akinek két éven át hallgatta a Monarchiáról szóló előadásait. Szegeden nyelviskolát nyitott, és megismerkedett későbbi feleségével. A rendszerváltás kori Magyarország meglepte: „Kezdetben sok minden furcsa volt itt – nyilatkozta tavaly márciusban a Napi Ásznak. – Akartam venni egy cipőfűzőt, de a cipőboltban nem lehetett kapni.”
A nyelviskola nemsokára tönkrement (Field a Népszabadságnak azt mondta, azért, mert minden adót és járulékot rendesen befizettek), s 1992-ben az azt üzemeltető Lingvárium Oktató Kft. Amerikai Ház Ingatlanforgalmazó és Befektető Kft.-vé alakult.


Kézenfekvő a váltás, hiszen hősünk édesapja, Robert E. Field a pennsylvaniai Lancasterben működő Manor Group ingatlanfejlesztő vállalkozás vezetője. A lábát hazánk mellett Horvátországban is megvető Amerikai Ház azóta húszmillió eurónyi ingatlanfejlesztést hajtott végre Magyarországon, és részt vett többek között a ferencvárosi tömbrehabilitációban is. Öt éve azonban nem fűződik a nevéhez újabb épület, és a Hír Tv Célpont című műsorának múlt pénteki adása szerint cégei nem termelnek hasznot. Field a jótékonykodás mellett – Amerikai Ház nevű alapítványa többek között a Vöröskeresztet támogatta kilencvenmillió forinttal – 2006 óta egyetlen gigaprojektre koncentrál: a Park City lakó-, iroda- és kereskedelmi központ a cég honlapja szerint 2010 és 2016 között épül fel az újpalotai lakótelep melletti területen.
Ha felépül. Az újpalotai Hartyán általános iskolában 1998-ban rendezték az első lakossági fórumot az azóta többször átnevezett (sokak által parkvárosként emlegetett) és áttervezett, az ugyancsak Fieldhez köthető Manor Hungary Kft. által meghirdetett beruházásról. Ám tizenhárom éve egyetlen kapavágás sem történt a 80 hektáros területen. Fieldék szerint a fővárosi önkormányzat, a főváros szerint pedig Fieldék miatt.
Hajdu László, a XV. kerületet 1996 és 2010 között vezető exszocialista polgármester (az MSZP-ből tavaly zárták ki, miután szembekerült Hagyó Miklóssal és kerületi embereivel) valamivel kevésbé határozott. 2009 márciusában az önkormányzat honlapján még Fieldéket kárhoztatta, amiért késlekednek megállapodni a fővárossal egy – a több mint 200 milliárdos projekt összköltségvetéséhez képest bagatell – hárommilliárd forintnyi infrastrukturális fejlesztésről, ma azonban már úgy látja, az amerikaiak eddigi kudarca inkább a főváros hibája. Mint lapunknak telefonon elmondta, a kerületben minden párt kiállt a beruházás mellett, ám annak a fővárosi szabályozási tervbe is bele kell kerülnie, csakhogy Demszkyék éveken át nem voltak hajlandóak napirendre tűzni az egyébként három perc alatt elintézhető kérdést. Hajdu egyébként szimpatikus embernek ismerte meg Fieldet, ám azon csodálkozik, hogy ennyi huzavona után „még mindig magyarnak vallja magát”.
A volt polgármester, akinek velünk ellentétben sikerült bejutnia Field irodájába, azt mondja, az amerikainak „még a zsebkendője is magyar”, ráadásul a kerületben két általános iskolában évek óta több száz gyermek ebédeltetését finanszírozza.
– Évekig húzódott az egyeztetés az infrastruktúra kiépítésének feltételeiről, ám Field és csapata nem vállalta a Szentmihályi út és a rákospalotai Határ út megfelelő kapacitásúra bővítését, a szenny- és csapadékvíz elvezetését, a buszkiszolgálás és a környezetvédelmi szempontok figyelembevételét, ezért az előterjesztés nem kerülhetett a közgyűlés elé – világítja meg a történteket más oldalról egy névtelenséget kérő, a főváros építészeti adminisztrációjában korábban magas pozíciót betöltő forrásunk. – A főváros nem kívánta vállalni, hogy kifizeti Field beruházásának infrastruktúra-fejlesztési költségeit. Ő egy idő után elkezdett a médiában és minden más módon nyomást gyakorolni, mert úgy gondolta, a főváros előbb-utóbb enged. Nem így történt.
Informátorunk szerint annak ellenére, hogy Fieldék „amerikai típusú” projektről beszélnek, amelynek lényege, hogy az egy bizonyos lakóhelyen élők munkahelye és az őket kiszolgáló minden szolgáltatás ugyanott csoportosul, megkímélve a lakókat és a várost az utazással járó kellemetlenségektől, a Park City csak egy újabb lakópark lenne.


– Tudom, hogy van intézményi övezet is a tervben, de épp az változik adott pillanatban lakássá. Field egyébként egészen addig szimpatikus volt, míg tárgyalás helyett el nem kezdte bemocskolási stratégiáját. Nem akarta megérteni és elfogadni a magyar jogrendet, úgy tűnt, hogy nagyon biztos magában és abban, hogy ő most amerikaiként megváltja Budapestet.
Az „elefánt a porcelánboltban” mentalitást több más megszólalónk is említette Field jellemzőjeként. Az ügyet ugyancsak régóta figyelemmel kísérő XV. kerületi, Fideszhez kötődő forrásunk szerint az ingatlanfejlesztő egyáltalán nem érzékeli, mi van körülötte. A kerületi önkormányzatnál dolgozó férfi egyébként úgy véli, a Field család kivár, mert most úgysem tudna belevágni az építkezésbe.
Természetesen ezzel kapcsolatban is feltettük volna kérdéseinket Fieldnek, ám annak ellenére, hogy az utóbbi két hétben kis túlzással csak Oszama bin Laden minapi likvidálása tudta leszorítani a hazai lapok címoldaláról, Richard Field lényegében eltűnt. Csütörtöki lapzártánkig, ha jól számolunk, ötször hallatta hangját Gyöngyöspata-ügyben: a buszos menekítés napján, április 22-én röviden nyilatkozott az Indexnek, aztán megszólalt a Népszabadságban, nyílt levelet írt Kocsis Máténak, koncepciós tárgyalásnak nevezve az ügyben összehívott parlamenti vizsgálóbizottság tervezett ülését, tisztázónak szánt nyilatkozatot tett közzé az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-oldalán, majd a Hírszerző című portálon publicisztikában fejtette ki a hazai cigányság problémáinak megoldásáról vallott nézeteit.
Természetesen mi is megpróbáltuk elérni Fieldet, ám irodájában úgy tájékoztattak bennünket, hogy külföldön tartózkodik, e-mailjeinkre nem reagált, édesapjának küldött üzenetünk ugyancsak válasz nélkül maradt, de még egy Budapesten élő amerikai barátján keresztül is hasztalanul próbáltunk a közelébe férkőzni.
Így nem tudtuk neki feltenni azt a kérdésünket sem, nem tartja-e aggályosnak, hogy miközben a demokrácia elszánt védelmezőjeként lép fel (az LMP-nek tavaly nyújtott támogatását rendre „a magyar demokráciába történő befektetésként” aposztrofálta), több itthoni vállalkozásának tulajdonosai között is az offshore-paradicsomként ismert Delaware államban bejegyzett cégeket találunk. A (gazdaság)földrajzban kevésbé járatos olvasóink kedvéért: az egyesült államokbeli Delaware – azontúl, hogy ott ratifikálták először az ország alkotmányát (amiért First State-nek, vagyis első államnak is szokás nevezni) – elsősorban roppant barátságos cégtörvényéről ismert. Ebben az szerepel, hogy a szövetségi államban alapított cégek, amelyek ott semmiféle tevékenységet nem folytatnak, nyereségadót nem, csupán évi száz dollár szövetségi adót fizetnek. Ebben az esetben a tulajdonosokat, akiktől azt sem várják el, hogy helyi lakosok legyenek, még éves könyvviteli, mérlegkészítési vagy nyereségbevallási kötelezettség sem terheli. A tulajdonosok adatai nem nyilvánosak, így a cégekkel szembeni követelések behajtása, a felszámolás gyakorlatilag lehetetlen.
Richard Field magyarországi vállalkozásai közül legalább négyben van a tulajdonosok között delaware-i cég. Az Amerikai Ház Kft.-t például 2010. január 14-e óta két offshore cég, az American House Llc. és az MHL Europe Llc. birtokolja, de ugyanez a két cég (az Llc. a limited liability company rövidítése) tulajdonolja a Manor Hungary Ingatlanfejlesztő Kft.-t is. A Mezőholding Kft.-ben a Manor Holding Ltd. és egy magánszemély mellett a delaware-i Doverben bejegyzett Germanicar Llc. neve tűnik fel a tagok között, míg az RF Ingatlanforgalmazó és Befektető Kft. az American House Llc. érdekeltsége.
Mindez persze nem okvetlenül kérdőjelezi meg Field társadalomjobbító szándékainak őszinteségét, az idézett Célpont című adásban elhangzott számos furcsaság azonban legalábbis kérdéseket vet fel. Például, hogy miért az Associated Press amerikai hírügynökség szerzett tudomást először a patai „mentőakcióról”. Vagy hogy az egész történetben milyen szerepet játszik a Vöröskereszt főigazgatója, Selymes Erik, aki korábban egy, az amerikai nagykövetség által is foglalkoztatott biztonsági cég ügyvezetője volt. Illetve, hogy pontosan mit keres Field környezetében Rátkai Tamás, akit – saját elmondása szerint – a tavalyi választások előtt az instabil magyarországi helyzetre hivatkozva a Bundeswehr tanácsadójaként delegáltak hazánkba.


„Én jóindulaton és lelkes segíteni akaráson kívül mást nem látok a tevékenységében, legfeljebb néha túlzott lelkesedést, néhány át nem gondolt cselekvést és időnként túl sok önbizalmat, valamint feltűnési ingert – fogalmazott e-mailben elküldött kérdéseinkre adott válaszában Deák István, Field egykori professzora, akinek hatására az üzletember Magyarországot választotta lakhelyéül. – Richard Fieldet olyan embernek látom, aki minden ellenszolgáltatás nélkül kenyeret és tejet szállít a legelesettebb roma és nem roma magyaroknak. Az effajta, Magyarországon kevéssé ismert spontán jótékonysági tevékenység kitüntetést érdemel, nem gyűlöletet.”
Lehet, hogy igaza van a Fieldre kiváló diákként emlékező, tevékenységét ma is figyelemmel kísérő professzornak. A Field által – ahogy az amerikai fogalmazott Kocsis Mátéhoz írt levelében – „őszintén és mélyen szeretett Magyarország” polgárai viszont legalább egy épkézláb magyarázatot érdemelnének a mai Kelet-Európát némileg talán az egykori, felvilágosításra váró amerikai Délhez hasonlónak látó carpetbaggerüktől.
Mit és miért tesz, amikor hite szerint az igazság és az egyenjogúság magasztos eszméi mellett áll ki? És nem zavarja-e, ha egy ilyen akciója nem éppen a felvetett probléma megoldását segíti elő?