Első pillantásra mégsem a hang- és zenekutatók utópiái uralják a látványt az OSA Archívum Centrális Galériájában rendezett kiállításon, hanem az a másik utópia, amelyik végül is a Z generáció pusztulását okozta: hatalmas kivetítőn rajzolódik ki előttünk a szovjetek palotájának 1934-es terve, vadászrepülők húznak felette végtelenített sorokban. Ez a monstrum, amely a rendszer jelképe lett volna, az építők akaratán kívül tényleg szimbólummá vált azzal, hogy a Szovjetunió legpazarlóbb és egyik legértelmetlenebb beruházása lett. Bár az alapokba is hihetetlen pénzt öltek, végül mégis uszoda épült a piramisokkal versengő építmény árkaiban.
Ekkorra már régen felszámolta a diktatúra az úgynevezett Z generáció tevékenységét. A „Z” az energia, a szikra, a villám és a rádióhullám jelképe. Olyan a művészekről és tudósokról van szó, akik az 1910 és 1930 közötti időszakban alkottak. A zavaros ideológiák és a forráshiány talaján csak a kreativitás virult, az viszont elképesztő kilengésekre is képes volt.
A Z generáció utópiáinak hallatán elfogja az embert az ijedelem: tökéletesített ember, univerzális nyelv, gépimádat. Ha mindez nem is ébreszt bennünk szimpátiát, érdemes megnézni a kiállítást, mert a méltatlanul elfelejtett kísérletezők találmányaival ma már természetes módon élünk együtt anélkül, hogy tudnánk, kinek köszönhetjük őket. Például a grafikus hang kutatójának, Jevgenyij Solpónak sikerült először a filmszalagra átvinni, „lerajzolni” a hangot a variofon segítségével és ez a generáció az elektronikus zene „feltalálója” is. Az első elektronikus hangszer a zenész-fizikus-mérnök Leon Theremin tereminje: anélkül szólaltatható meg, hogy a zenész hozzáérne a hangszerhez. Ezt egyébként ki is próbálhatjuk a tárlaton.
Persze az ügynek nem csak praktikus vonulata van, elsősorban kísérletező művészek voltak a Z generáció tagjai. A kiállításon ízelítőt kaphatunk a húszas évek projekciós színházának működéséből, ahol kizárólag testmozgással és szöveg helyett beszédhangok ismételgetésével, pontos kotta szerint jelenítették meg a cselekményt. A gépimádók zaj-zenekari előadásain pedig az ipari hangzavarból próbáltak meg teljesen új zenei nyelvet teremteni.
A diktatúra nyilván nem nézte jó szemmel ezt a propagandaművészettel közel sem rokon, határokat feszegető tevékenységet, ezért a harmincas években gyakorlatilag eltűnt a föld színéről a Z generáció. Kutatásaikat megakasztották, sok alkotó áldozatul esett az üldöztetésnek, vagy beállt a sorba. Leon Theremin például a KGB ügynöke lett a börtönévek után, thereminjének technológiáját lehallgatógépek tervezésére használta. Egyikük éppen az a nevezetes darab volt, amellyel hét éven át hallgatták le az Egyesül Államok nagykövetét.
(Z generáció, Centrális Galéria, OSA Archívum, július 20-ig.)
origo.hu
Medvét láttak Hajdú-Biharban
