Ámokfutás a hegyek között

Úgy tűnik, végre véget ért a hetek óta tartó uborkaszezon a magyar mozikban. A langyos unalom holtpontjáról egy igazi fagyos film mozdíthatja ki a nézőt: néhány napja itthon is vetítik a tavalyi amerikai független filmgyártás egyik büszkeségét, A hallgatás törvényét (Winter’s bone). Egy Sundance-díjas és Oscar-jelölt bűntörténet a populáris közönségfilm és a szerzői film közötti keskeny csapáson.

Debra Garnik bűnügyi filmjének titka, hogy egy egzotikus szubkultúrát örökített meg a vásznon. A története a Missouri déli részén található Ozark hegyekben élő emberek között játszódik, akik sajátos kultúrát és dialektust kialakító XIX. századi bevándorlók leszármazottai. A film ábrázolása szerint morózus, nyers, a külvilágtól elszigetelve élő emberek zárt közössége ez olyanokkal, akik a saját törvényeik szerint élnek.
Ebbe a valóban különleges közegbe ágyaz egy hagyományos krimis alaphelyzetet a rendező.
Egy beszámíthatatlan anyját és kistestvéreit egyedül gondozó tininek le kell vadásznia rég nem látott, bűnöző apját, mert ha a bujdosó férfi nem jelenik meg a bíróság előtt, az egész családot kilakoltatják. Nyomorúságos élethelyzetük eleve nem sok kilátással kecsegtet, de fedél nélkül végleg halálra lenne ítélve a társadalom peremén élő család, így a lány nekivág. Elindul felkutatni az apát, és kérdezősködni kezd – egy olyan helyi társadalomban, ahol nem léteznek következmények nélküli kérdések.
A hallgatás törvénye (Winter’s Bone) az első pillanattól kezdve szikár, nyomasztó moziélmény; a télikabátos idő és a hideg-kék fényviszonyok még súlyosbítják is a történet fagyosságát. A néző határozottan rosszul érzi magát, amikor az éhező fiatalokat nézi, s a tehetetlenség hatalmas feszültséget teremt, ahogy tétlenül szemléljük a tinédzser lány elkeseredett szélmalomharcát. Érzelmeket még véletlenül sem látunk senkin, csak a főszereplő Jennifer Lawrence-en, neki viszont annál nagyobb a felelőssége, mert a cezúrát jelenti ebben az elátkozott világban.
A hitelességen sokat dob, hogy a rendező színészek helyett több őslakos hegyi embert kért fel statisztának, akik puszta jelenlétükkel alakítanak. A mágia működik: miközben a lány egyre mélyebbre merül az ismeretlenben, a feszültség fokozódik, a film atmoszférája pedig egyre jobban magával ragadja a nézőt. Granik filmjében a cselekményszervezés kvázi lassúsága is a hangulatteremtés működőképes része, s külön erény, hogy a hömpölygő sztori ellenére nem vész el a krimiszál feszültsége sem.
A hallgatás törvénye talán nem műfajújító munka, de remek érzékkel helyez egy klasszikus alapszituációt olyan társadalmi közegbe, amely nem csak Amerikában vált ki érdeklődést. A főszereplő Jennifer Lawrence pedig ezzel az alakítással alighanem felhívta magára Hollywood figyelmét.
(Winter’s Bone – A hallgatás törvénye – színes, feliratos amerikai film, 100 perc, 2010. Rendező: Debra Granik. Forgalmazó: Mokép-Pannónia kft.)