Ámokfutás a hegyek között

Úgy tűnik, végre véget ért a hetek óta tartó uborkaszezon a magyar mozikban. A langyos unalom holtpontjáról egy igazi fagyos film mozdíthatja ki a nézőt: néhány napja itthon is vetítik a tavalyi amerikai független filmgyártás egyik büszkeségét, A hallgatás törvényét (Winter’s bone). Egy Sundance-díjas és Oscar-jelölt bűntörténet a populáris közönségfilm és a szerzői film közötti keskeny csapáson.

Kárpáti György
2011. 06. 01. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Debra Garnik bűnügyi filmjének titka, hogy egy egzotikus szubkultúrát örökített meg a vásznon. A története a Missouri déli részén található Ozark hegyekben élő emberek között játszódik, akik sajátos kultúrát és dialektust kialakító XIX. századi bevándorlók leszármazottai. A film ábrázolása szerint morózus, nyers, a külvilágtól elszigetelve élő emberek zárt közössége ez olyanokkal, akik a saját törvényeik szerint élnek.
Ebbe a valóban különleges közegbe ágyaz egy hagyományos krimis alaphelyzetet a rendező.
Egy beszámíthatatlan anyját és kistestvéreit egyedül gondozó tininek le kell vadásznia rég nem látott, bűnöző apját, mert ha a bujdosó férfi nem jelenik meg a bíróság előtt, az egész családot kilakoltatják. Nyomorúságos élethelyzetük eleve nem sok kilátással kecsegtet, de fedél nélkül végleg halálra lenne ítélve a társadalom peremén élő család, így a lány nekivág. Elindul felkutatni az apát, és kérdezősködni kezd – egy olyan helyi társadalomban, ahol nem léteznek következmények nélküli kérdések.
A hallgatás törvénye (Winter’s Bone) az első pillanattól kezdve szikár, nyomasztó moziélmény; a télikabátos idő és a hideg-kék fényviszonyok még súlyosbítják is a történet fagyosságát. A néző határozottan rosszul érzi magát, amikor az éhező fiatalokat nézi, s a tehetetlenség hatalmas feszültséget teremt, ahogy tétlenül szemléljük a tinédzser lány elkeseredett szélmalomharcát. Érzelmeket még véletlenül sem látunk senkin, csak a főszereplő Jennifer Lawrence-en, neki viszont annál nagyobb a felelőssége, mert a cezúrát jelenti ebben az elátkozott világban.
A hitelességen sokat dob, hogy a rendező színészek helyett több őslakos hegyi embert kért fel statisztának, akik puszta jelenlétükkel alakítanak. A mágia működik: miközben a lány egyre mélyebbre merül az ismeretlenben, a feszültség fokozódik, a film atmoszférája pedig egyre jobban magával ragadja a nézőt. Granik filmjében a cselekményszervezés kvázi lassúsága is a hangulatteremtés működőképes része, s külön erény, hogy a hömpölygő sztori ellenére nem vész el a krimiszál feszültsége sem.
A hallgatás törvénye talán nem műfajújító munka, de remek érzékkel helyez egy klasszikus alapszituációt olyan társadalmi közegbe, amely nem csak Amerikában vált ki érdeklődést. A főszereplő Jennifer Lawrence pedig ezzel az alakítással alighanem felhívta magára Hollywood figyelmét.
(Winter’s Bone – A hallgatás törvénye – színes, feliratos amerikai film, 100 perc, 2010. Rendező: Debra Granik. Forgalmazó: Mokép-Pannónia kft.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.