Több hónapos egyeztetés után megállapodás nélkül értek véget a tárgyalások a rendvédelmiek nyugdíjkedvezményeinek átalakításáról. Figyelembe vették a kormány indokait, hogy minderre az adósságcsökkentés, a nyugdíjrendszer fenntarthatósága és a foglalkoztatottság növelése miatt van szükség?
– Természetesen, hiszen tisztában vagyunk az ország gazdasági helyzetével. Az elfogadhatatlan volt, hogy a kormány erővel akarta visszakényszeríteni a nyugdíjasokat a munkaerőpiacra. Ezért jobb megoldásnak tartom, hogy a kabinet végül az önkéntesség mellett döntött. Azt viszont most is elutasítjuk, hogy az új szabályozás azokat is érinti, akik a korkedvezmény szerzett jogának lehetősége mellett vállalták a szolgálatot. Az lenne méltányos, ha az csak az újonnan felszerelőkre vonatkozna.
– Uniós viszonylatban Magyarországon a legkedvezőbb a rendvédelmiek nyugdíjkedvezménye. Ilyet még nálunk sokkal erősebb gazdasággal rendelkező országok sem biztosítanak.
– Mindenhol van korkedvezmény, igaz, eltérő mértékben. Viszont amikor külföldi kollégákkal találkozunk, és a mi béreink jönnek szóba, akkor azt mondják, ők enynyiért nem vállalnák ezt a munkát. Nekik mindemellett számos egyéb kedvezmény, a rekreációs szolgáltatásoktól kezdve, gyermekeik óvodai ellátása is jár.
– Hasonló kedvezményeket ajánlott önöknek cserébe a belügyminiszter is.
– Ez így van, szeretnénk, ha az új életpályamodellben ilyen elemek megjelennének. Egy felmérés szerint a magyar rendvédelmiek nem érik meg az általános nyugdíjkorhatárt. Mivel az egészséget nem lehet pénzzel megvenni, szeretnénk elérni, hogy jöjjön létre egyfajta kifejezetten rendvédelmi egészségügyi ellátórendszer. Reméljük, hogy a szolgálati lakások biztosítása sem csak a tervek szintjén marad, hanem valósággá is válik.
– Egy szakszervezeti követelés érvényesítése szorosan összefügg annak társadalmi támogatottságával. A felmérések szerint önök ezt nem élvezik. Még baloldali válaszolók is igazságtalannak, változtatásra szorulónak tartják a hivatásosok nyugdíjkedvezményét.
– Az az érzésem, hogy a társadalmat félretájékoztatták a kérdésben. Nem csak a korkedvezményre gondolok, azt hiszem, az emberek többsége egyáltalán nincs tisztában ennek a hivatásnak a nehézségeivel. Már a felvételi eljárásnál olyan egészségügyi, megbízhatósági feltételeknek kell megfelelni, amelyeket a legtöbben szerintem nem vállalnának, főként ha azt nézzük, hogy a vállalt nehézségekért milyen ellentételezés jár.
– Több rendvédelmi szakszervezet és az úgynevezett „bohócforradalom” szervezői burkoltan-nyíltan az erőszak lehetőségével fenyegetett. Elfogadható, hogy akármilyen valós érdeksérelem miatt törvénysértésben, rendbontásban gondolkodnak azok, akik épp annak fenntartására esküdtek fel?
– Nem szeretném egyik kollégámat sem minősíteni. Magánemberként mondom, nem értek egyet a bohócforradalommal, hogy maszkban, az arcukat nem vállalva tiltakozzanak a kollégák. Megértem az elkeseredettséget, de egyrészt rend elleni felhívást nem lehet tenni, másrészt a társadalom számára sokkal elfogadhatóbbak a követeléseink, ha nem ilyen formán tiltakozunk. A már megtörtént rendbontásoktól egyébként mindenki, így a bohócforradalom szervezői is elhatárolódtak. Az pedig még nem tisztázott, hogy ezekben az esetekben esetleg provokáció történt-e.
– A Gyurcsány–Bajnai-ciklus alatt évekig nem emelték az illetményeket, megszűnt a 13. havi bér és nyugdíj, számos kedvezményüket elvették, megszűnt a BM-kórház, mégsem fajultak eddig a dolgok. Politikai okai lennének a radikalizálódásnak?
– Nagyon remélem, hogy erről nincs szó, hiszen a rendvédelmi szervezetek nem politizálhatnak. Egyeseknek talán vannak ilyen nézeteik, de kijelenthetem, hogy a hivatásosok túlnyomó többségénél nem beszélhetünk politikai okokról. A helyzet sajátossága, hogy valóban arról van szó: hosszú évek megszorításai után, amelyek ellen valahányszor tiltakoztunk, az utolsó szerzett jogunkat most veszítjük el. Ezért lenne fontos, hogy a belügyminiszterrel hosszú távon vonzó, kiszámítható, s nem utolsósorban garantált hivatásos-életpályamodellt alakítsunk ki.
Magyar Péter bejelentette: nem mond le a mentelmi jogáról