Már a címből is ki lehet találni: az Énekek éneke fő témája a szerelem, mégpedig a beérett szerelem. Amikor elkezdjük olvasni, döbbenten vesszük észre, itt nem a szokásos kiábrándult, cinikus kortárs hang beszél hozzánk a szerelem és a házasság lehetetlenségéről. Éppen ellenkezőleg. A szöveg vállaltan és egyáltalán nem kellemetlenül szentimentális. Király Levente sok hagyományt ötvöz szerencsésen: az említett zsoltáros feltárulkozást, a lovagregények fokozott érzelmességét, az ókori görög szerzők, főleg Platón eleven párbeszéd-dramaturgiáját. Ezenkívül egy elfeledettnek vélt hangvételt: a régi magyar szerzők széphistóriáinak báját, amelynek mélyén ott lappang a népmesék elemi ereje is.
A palotában már mindenkit elnyomott az álom, egyedül a toronyszobában van ébren a királyfi és a királylány. A történet ott kezdődik, ahol a mesék véget érnek: boldogan éltek, míg meg nem haltak. Na, de kérem, hogyan éltek boldogan? Ennek az egy mondattal elintézett végtelenségnek az első éjszakáját meséli el az Énekek éneke, betekintést adva abba, hogyan lehet boldogan élni. A királylány lenyírja a királyfi haját, lakomáznak, isznak egy üveg bort, telik az éjszaka, közben végig szerelmesen beszélgetnek, felidéződik a múlt, egymásra találásuk, az őket körülvevő világ.
Király eléri, hogy a könnyed játék, a humor, a mesevilág mögött felfedezzük mai világunk fonákságait. Miközben a páncél nélküli lovag-királyfit beszélteti, keserű bolyongásairól és megtalált boldogságáról tudósít, s korábbi novelláiban ugyanilyen érzékenységgel tárja fel a női lélek problémáit is.
Jó szívvel ajánlható széplelkeknek, irodalmi kísérletek iránt érdeklődőknek s mindenekelőtt a szerelmeseknek. Konyhagép helyett ideális nászajándék.
(Király Levente: Énekek éneke. L’Harmattan Kiadó, 2011.)
Boldogan éltek, míg meg nem
Király Levente már korai művével, az Így írtok én című kötettel bizonyította stílusérzékét – kortárs íróinkat, költőinket szólaltatta meg Karinthy szellemében. Azóta számos vers- és prózakötettel jelentkezett, az idei könyvhétre pedig a L’Harmattan kiadónál napvilágot látott újabb érdekes irodalmi kísérlete, az Énekek éneke, amely műfaját tekintve leginkább vallomásos meseregény.
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!