Elbocsátó, tényleg szép üzenet

A legjobb magyar férfi kézilabdázó után tegnap a talán legkiválóbb pólós, Kásás Tamás – mindketten a világ legerősebb klubja, a Barcelona, illetve a Pro Recco légiósai – is lemondta a válogatottságot. Döntése mégsem vethető öszsze Nagy Lászlóéval, hiszen ő nem keresett ürügyeket, ellenben nyert három olimpiai bajnoki címet, további szekérderéknyi nemesfémet, harmincöt esztendős, és bizonyosak lehetünk benne, hogy soha nem látjuk viszont az olasz nemzeti együttesben.

Ballai Attila
2011. 06. 19. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kásás Tamás kapcsán visszafogott állítás, hogy a sportág emblematikus figurája, hiszen az előző évtized legjobb vízilabdázójává választották; nem Magyarországon, a világon. Csillaga Kemény Dénes szövetségi kapitányéval együtt emelkedett, a majd másfél évtizede tartó Kemény-éra első győztes világversenyén, az 1997-es sevillai Eb-n a fináléban fiaink az ő három góljával verték 3-2-re Jugoszláviát. Az első olimpiai arany ugyancsak nem kis részben az ő érdeme, a zaklatott csoportmeccsek után, a negyeddöntőben négy gólt vágott az olaszok feletti 8-5-ös diadal alkalmával.
Azelőtt és azóta válogatott és klubszinten, kölyökként és felnőttként, itthon és külföldön mindent megnyert, legutóbb a Pro Reccóval Rómában az Euroligát. Tegnap viszont – egy nappal azt követően, hogy édesapjával, Kásás Zoltánnal nem hosszabbítottak szerződést Szegeden – egészen más töltetű hírrel szolgált, és elhatározását a Vlv.hu honlapon így indokolta: „Hónapok óta rágódom magamban a dolgon. Úgy érzem, annyira elfáradok a klubszezon végére, hogy egyszerűen nincs energiám a munka nyári folytatására. Tavaly szeptember 1. óta edzek megállás nélkül. Természetesen huszonévesen nem jelentett problémát, de 35 táján már sokkal nehezebb a regenerálódás. Úgy gondolom, csak az legyen magyar válogatott, aki képes teljes önmagát adni, mind fejben, mind testben. Én ebben a pillanatban ehhez nem érzem magamban az erőt. Nem lenne korrekt sem Dénessel, sem a játékosokkal és nem utolsósorban a szurkolókkal szemben, ha az imént kifejtett érzéseimet eltitkolva futnék neki a nyári felkészülésnek egy esetleges siker reményében. Ebből nem csinálhatok hiúsági kérdést! Rengeteget kaptam a magyar válogatottól ezekben az években, és ami az utóbbi hónapokban egy-egy pillanatra kibillentett a meggyőződésemből, az az emberek felénk irányuló feltétlen szeretete volt. De sajnos a hétköznapok visszahúztak a földre. Úgy gondolom, amennyit kaptam, annyit adni is tudtam a magyar válogatottnak. Nincs hiányérzetem. Dénessel megosztottam érzéseimet, sokszor beszéltünk az utóbbi időszakban. Nagyon szerette volna, ha folytatom, de megértett, és ez jólesik.”
Kemény Dénes – ugyancsak a Vlv.hu-n – így reagált: „Az utolsó pillanatig reméltem, hogy Tamás játszik nyáron, természetesen nagyon sajnálom, hogy így döntött. Köszönhetően a tehetségének, a bátorságának, na és persze a játékostársainak, világklasszissá érett. Köszönöm mindazt, amit a csapatért, a szurkolókért tett!” A július második felében rendezendő sanghaji vb kapcsán Kemény kijelentette, Kásással a csapat legalább 2-3 góllal erősebb lenne, de az új helyzet remélhetőleg extra energiákat szabadít fel mindenkiben.
Ami jövőre, a londoni olimpián is szükséges, hisz Benedek, Molnár és most már Kásás hiányában csupán három háromszoros olimpiai bajnok, Kiss Gergely, Biros Péter és Szécsi Zoltán lehet tagja a keretnek. Ha csak valaki meg nem gondolja magát – de erre Benedek esetében nagyobb esélyt érzünk, mint Kásáséban.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.