Serena Williams sérült, nővére, Venus Williams szintén, Justine Henin a szezonnyitó Australian Open után újra visszavonult. Összesen huszonhat egyéni Grand Slam-torna-diadalt aratott ez a trió, amely távol maradt az idei francia nemzetközi teniszbajnokság női mezőnyétől. A többi menő? A világelső Caroline Wozniacki pályafutásából még mindig hiányzik a GS-verseny trófeája, ezúttal is idő előtt elvérzett. Az utóbbi két nagy viadalon (2010-es US Open, 2011-es Australian Open) győzött Kim Clijsters szintén. Ana Ivanovics, Jelena Jankovics – a szerb vonal egyre halványabb, a tavalyi finalista Samantha Stosur sem sok salakot zavart. Az oroszok közül legjobban Marija Sarapova tartotta magát, az elődöntőig, számára Párizs meghódítása – csak itt nem nyert még Grand Slamet – egyelőre várat magára. Jellemzően a négy legelöl rangsorolt játékos (Wozniacki és Clijsters mellett Vera Zvonarjova és Viktorija Azarenka) közül csak utóbbi került a nyolc közé, de ő se tovább.
Hát akkor ki maradt a végére? Az ötödik és a hatodik kiemelt, vagyis a címvédő Francesca Schiavone és az ausztrál bajnokságon döntőzött Li Na. Egy harmincéves olasz és egy huszonkilenc esztendős kínai hölgy. Túlzás lenne állítani, hogy ifjú titánként törtek be a legjobbak közé, viszont helyette szépen kivárták a sorukat. Schiavone ideje tavaly jött el, Lié idén, miután vákuum keletkezett az élbolyban, s a női tenisz gyakorlatilag fejetlenné vált. Ez persze semmit sem von le az érdemükből, s aki látta a múlt szombati fináléjukat, annak a színvonalra, az izgalmakra sem lehetett panasza. Az ázsiai játékos tudatosan, magabiztosan hozta az adogatójátékait, s egy brékelése azonnal vezetéshez juttatta. A második szettben elhúzott 4:2-re, de Schiavone férfias erővel fordított (4:5), ám tovább már nem ment, a rövidítésben pontot sem tudott szerezni. Li Na lett a történelem első kínai, s egyben ázsiai egyéni Grand Slam-bajnoka, a legnagyobb kontinenst, valamint a földkerekség legnépesebb országát felrajzolta a tenisz térképére. De miért történne másképp itt, mint egyéb sportágakban (lásd például az olimpiai számokat), vagy – tágítva a horizontot – a világpolitikában, -gazdaságban? Kína nagyhatalmi ambíciói egyre több helyen öltenek testet. A teniszpályán is.
Pontosabban a teniszpályán, amikor a nők játszanak, mert az ténykérdés, hogy velük mindig mindenhol könnyebb eredményt elérni. Az uraknál nehezebb, ráadásul manapság náluk szó sincs fejetlenségről, sőt, a fejesek köszönik, de magabiztosan őrzik pozícióikat. Ennek jeleként a tökéletes papírformának megfelelően az első, a második, a harmadik és a negyedik kiemelt került a négy közé. Közülük Andy Murray azért kilóg lefelé, hiszen egyedüliként még nem nyert GS-tornát, viszonylag simán le is győzte őt a címvédő világelső, Rafael Nadal. A másik elődöntőt még napok távlatában is nehéz feledni, mint ahogy azt sem mindennapos leírni, hogy a 16 GS-diadalával csúcstartó Roger Federer esélytelenebbnek számított. Fantasztikus csatában mégis lezárta Novak Djokovics összesen 43, idén 41 mérkőzéses veretlenségi sorozatát, így tegnap délután a 2006-ból, 2007-ből és 2008-ból ismert klasszikus párizsi finálé valósult meg.
A felek a „jubileumi” 25. mérkőzésüket játszották, s a korábbiak közül Nadal éppen dupla annyit nyert meg (16), mint Federer (8), salakon mindössze kétszer kellett gratulálnia a svájcinak. Ehhez képest utóbbi kezdte jobban a nagy derbit, 5:2-re elhúzott, ám ezt követően a spanyol világelső (marad is az, mert Djokovics nem került döntőbe) zsinórban öt játékot nyerve, bő egy óra múltán vezetést szerzett. Lendületben maradva ezúttal ő lépett meg, ám Federer utolérte, miközben egy kis esőszünet – az első az idei Roland Garroson – is színesítette a küzdelmet. A rövidítés aztán Nadalé lett, s mivel 2-0-s vezetésről még egyetlen GS-versenyen sem kapott ki, lassan lehetett készülni újabb párizsi megkoronázására. Riválisa azonban nem így gondolta, a harmadik szettet 2:4-ről visszakapaszkodva megnyerte, s így szépített. Aztán mégsem lehetett meghazudtolni a statisztikát, a címvédő elképesztő védekezéssel, s hatékony támadással 5:1-nél a meccsért adogathatott, s a játékot semmire hatodik párizsi, összesen tizedik GS-diadalát aratta. Előbbivel beállította Björn Borg rekordját, de érzésünk szerint túllép majd a svéden.
Nadal bizonyította, hogy ő a legjobb, főképp salakon, Federer azt, hogy hiba lenne még leírni, Djokovics azt, ezen a talajon is klasszis. Szerencsénk, hogy láthatjuk őket így, együtt.
Francia nemzetközi teniszbajnokság, döntők. Női egyes: Li Na (kínai, 6.)– Schiavone (olasz, 5.) 6:4, 7:6 (7-0); férfi egyes: Nadal (spanyol, 1.)–Federer (svájci, 3.) 7:5, 7:6 (7-3), 5:7, 6:1; női páros: Hlavacková, Hradecká (cseh)–Mirza, Vesznyina (indiai, orosz, 7.) 6:4, 6:3; férfi páros: Mirnyij, Nestor (fehérorosz, kanadai, 2.)–Cabal, Schwank (kolumbiai, argentin) 7:6 (7-3), 3:6, 6:4; vegyes páros: Dellacqua, Lipsky (ausztrál, amerikai)– Srebotnik, Zimonjics (szlovén, szerb, 1.) 7:6 (8-6), 4:6, 10-7.
origo.hu
Mi történt, miután Magyar Péter ellopta egy szemtanú mobiltelefonját?
