A sütéshez, főzéshez annyi értek, mint a tyúk az ábécéhez, de azért nem szeretnék – tisztelet a kivételnek – olyan kontár lenni, mint a divatos mesterszakács. Özvegyemberként, 75 évesen egyedül élek, és az élet rákényszerít, hogy rendszeresen kotyvasszak magamnak valami egyszerű menüt. Ezért megpróbáltam a televíziós műsorokból ötletet meríteni. Azonban amiket ott láttam, azokon csak szörnyülködni tudtam. Sürgősen abbahagytam az effajta tanulmányaimat, és a döntésem helyességéről az élet rövidesen engem igazolt. Németországban ugyanis kitört a sok halálos áldozattal járó hasmenéses járvány. Az okát sokféle tévedés után még mindig rejtélyesnek tartják, pedig valószínűleg már az elején könnyen behatárolható lett volna. Az új típusú nyavalyának először a jelen gasztronómiai szokásaiban kellene megkeresni az okát. Az egészséges életmód legújabb vívmányai a leggyanúsabbak. A zöldségfélék héja istállótrágyával, műtrágyával, levéltrágyával, földdel, növényvédő vegyszerekkel közvetlenül érintkezik. Ezért alapkövetelmény, hogy a zöldségeket fogyasztás előtt meg kell hámozni!
Senki ne akarja velem elhitetni, hogy a krumplit nem kell megpucolni, az uborkát nem kell meghámozni, hogy a padlizsánt héjastól kell a tányérra tenni, vagy hogy a cukkini vagy a tök héjastól fogyasztható. A sárgarépát, fehérrépát sem elég, ha csak ímmel-ámmal megvakargatjuk. El sem tudom képzelni, hogy a zellergumó göcsörtös felszínét annyira meg lehet tisztítani, hogy héjastól együtt nyersen ehető legyen. És így tovább… Régen a bakák az étkezésükhöz mindig meghámozták a krumplit, mégpedig a saját érdekükben. Még a legszegényebb családban is hámozott burgonyából főzték a paprikás krumplit, amely kiváló eledel, héjastól viszont ehetetlen lenne. Biztos vagyok benne, hogy nekem sem lenne rendben az emésztésem, ha olyan sótlan ételeket főznék magamnak, amilyeneket az aranyérmekkel kitüntetett mesterszakácsok ajánlgatnak a gyanútlan tévénézőknek. A „teljes kiőrlésű” liszt sem való egészséges gyomorba. Senki sem tudja elhitetni velem, hogy a tisztítatlan ocsúból különb és egészségesebb lisztet őrölnek, mint az évszázadok óta bevált technológiával előkészített, tiszta búzaszemekből. A korpán megtapadó egérpiszok, bogarak, férgek, por, szemét, hulladék stb. miatt a legkiválóbb gabona is veszélyes anyaggá válhat. Az előkelő vendéglőkben a tányérra rakott étel minden darabját legalább öt-hat konyhai dolgozó puszta kézzel végigfogdossa, igazgatja, rendezgeti, díszítgeti, míg dekoratív remekmű nem válik belőle. Végül még a konyhafőnök is piszkálgat rajta valamelyest. Az egyes falatok ilyen cirógatását még képernyőn nézve is undorítónak tartom. Ráadásul a tányérokon zselatinos, ragacsos vegyes mártásból csurgatott vonalakkal színes kriksz-krakszokat rajzolnak, amelyek evés közben gusztustalan maszattá torzulnak. Az önjelölt mesterszakács 50-60 -féle alapanyagból „összeálmodott” bőségtála a valóságban gyakran a baktériumok mutánsképző laboratóriumának ideális táptalaja. Ehhez az is elég, ha mindegyik alapanyagból csak egy-két olyan baktériumtörzs kerül a tányérra, amelyik a többiben eddig nem volt jelen, de ha összehaverkodnak: kitör a járvány, még akkor is, ha külön-külön ártalmatlanok.
Előkelő dolognak számít, ha az ételek nagy részét ott hagyod a tányérodon. A rászáradt maradékot a legkiválóbb mosogatószer még az „intelligens” mosogatógépben sem távolítja el. A táptalajból itt is, ott is marad a baktériummutánsok terjesztésére. Hatásos fertőtlenítőszert pedig tilos használni, mint ahogy törölgetni sem szokás. A mikroszkóp hiába mutatja a baktériumok tobzódását a „tiszta” tányérokon. A hasmenéses járványt csak józan paraszti ésszel irányított terápiával lehet meggyógyítani.
Simon Ferenc
Budapest
origo.hu
Menczer Tamás: Hazudós vagy, Peti! - videó
