Hirtelen ötletekkel nem szabad várost tervezni

A Szeretem Budapestet Mozgalom, melynek alapítója a városarculati főtanácsos, Bojár Iván András, önkéntes munkában, részletes látványtervekkel elkészítette annak a gyalogoshídnak a legújabb tervét, amiért már évek óta kampányolnak a különféle médiumokban. A terv első ránézésre szép és meggyőző, így nem csoda, hogy a különféle blogokon is népszerűsített alkotásnak a Facebookon már több mint tízezer támogatója van.

Őrfi József
2011. 06. 16. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha valami maradandót tervez az ember, érdemes előtte megvizsgálni a közelebbi-távolabbi helyszínt – ismerni múltját, jelenét, hogy a várható jövőt azután abba az irányba befolyásoljuk alkotásunkkal, amerre valóban érdemes. A napokban nyilvánosságra hozott ötlet a Várbazár és a Vigadó tér közé tenné azt a gyaloghidat, amelynek célja az lenne, hogy összekösse Buda és Pest turisztikai nevezetességeit: a budai Várat a Belvárossal. A hídon a terv szerint zöld felületek, bicikli- és gyalogosút, vendéglátóhelyek és házasságkötő terem található. A forma kortárs, tetszetős, lágy vonalakból építkezik, ráadásul – az alkotók szerint – véd a Duna felett uralkodó széltől. Első hallásra meggyőző az érvelés, jól néz ki a híd, olyan, mint az a bizonyos mézesmadzag, amit csak el kell húzni a gyerek orra előtt, hogy vágyjon is rá. Bár a terv még csak javaslat, a magas fővárosi önkormányzati pozícióban lévő Bojár Iván András hatására könnyen bekerülhet a budapesti fejlesztési tervbe, a Szeretem Budapestet Mozgalom (SzeBu) más javaslatai mellé.
A mozgalom korábbi és támogatóinak jelenlegi kommunikációjában talált érvek mindegyike csak igen lazán kapcsolódik a valósághoz. Hivatkoznak a Király utcára – amelynek vonalában helyezkedik el a híd – mint valamikori belvárosi főtengelyre, és kijelentik: ezt a tengelyt fel kell támasztani. Mondják ezt akkor, amikor a mai Budapestnek egyértelműen azonosítható, de nem jól működő turisztikai főtengelye van a budai Vártól a Városligetig. A Várból le lehet jönni a siklón, nem kell újat építeni, ahogy a gyaloghíd esetén a Szeretem Budapestet Mozgalom javasolja. Át lehet menni a Lánchídon, aminek a városképet meghatározó látványát az új híd zavaróan befolyásolná. A Szent István-bazilika, az Andrássy út, a Hősök tere és a Városliget van még ezen a tengelyen. A hidaknak Budapesten ritmusa van, az összes valamikor volt és tervezett, de meg nem valósult híd helyét még a 19. században kijelölték. Egy biztos: az Erzsébet híd és a Lánchíd között városképi okokból nincs még egy hídnyi hely.
Persze nem a gyalogoshíd ötletével van baj. Csak meg kell találni számára azt a helyszínt, amivel ötven-száz év múlva is azonosulni tudunk. Hirtelen ötletekkel nem szabad várost tervezni. Nyilvánvaló, hogy most nem ez az igazán égető kérdés. Inkább azt kellene megvizsgálni, hogyan lehet ezen a valóban létező főtengelyen egyszerű és olcsó eszközökkel megoldani az idegenforgalmi közlekedést, hogy vonzóbbak lehessünk a komoly bevételt hozó turizmus számára. Valószínű ugyanis, hogy Budapest azért vonz csak tizedannyi turistát, mint Prága, mert nem igazán vagyunk felkészülve az érkezésükre, egyszerűen nehézkes végiglátogatni a várost. A SzeBu támogatói hivatkoznak arra, hogy a Lánchídból nem lehet gyalogoshidat csinálni, mert az úttest és a mostani járda között végigfut másfél méter magasságban a híd tartószerkezete, így nem lehet miatta – középről – rendesen kilátni. Ezen azonban már annyi is segítene, ha fél méterrel megemelnénk a járószintet. Valamivel olcsóbb megoldás, mint fluid formájú szobrot építeni egy ügyesen lobbizó érdekcsoport kedvéért a Duna közepén.
(A budapesti kerékpáros-gyalogos híd terve, Szeretem Budapestet Mozgalom, 2011)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.