Ha valami maradandót tervez az ember, érdemes előtte megvizsgálni a közelebbi-távolabbi helyszínt – ismerni múltját, jelenét, hogy a várható jövőt azután abba az irányba befolyásoljuk alkotásunkkal, amerre valóban érdemes. A napokban nyilvánosságra hozott ötlet a Várbazár és a Vigadó tér közé tenné azt a gyaloghidat, amelynek célja az lenne, hogy összekösse Buda és Pest turisztikai nevezetességeit: a budai Várat a Belvárossal. A hídon a terv szerint zöld felületek, bicikli- és gyalogosút, vendéglátóhelyek és házasságkötő terem található. A forma kortárs, tetszetős, lágy vonalakból építkezik, ráadásul – az alkotók szerint – véd a Duna felett uralkodó széltől. Első hallásra meggyőző az érvelés, jól néz ki a híd, olyan, mint az a bizonyos mézesmadzag, amit csak el kell húzni a gyerek orra előtt, hogy vágyjon is rá. Bár a terv még csak javaslat, a magas fővárosi önkormányzati pozícióban lévő Bojár Iván András hatására könnyen bekerülhet a budapesti fejlesztési tervbe, a Szeretem Budapestet Mozgalom (SzeBu) más javaslatai mellé.
A mozgalom korábbi és támogatóinak jelenlegi kommunikációjában talált érvek mindegyike csak igen lazán kapcsolódik a valósághoz. Hivatkoznak a Király utcára – amelynek vonalában helyezkedik el a híd – mint valamikori belvárosi főtengelyre, és kijelentik: ezt a tengelyt fel kell támasztani. Mondják ezt akkor, amikor a mai Budapestnek egyértelműen azonosítható, de nem jól működő turisztikai főtengelye van a budai Vártól a Városligetig. A Várból le lehet jönni a siklón, nem kell újat építeni, ahogy a gyaloghíd esetén a Szeretem Budapestet Mozgalom javasolja. Át lehet menni a Lánchídon, aminek a városképet meghatározó látványát az új híd zavaróan befolyásolná. A Szent István-bazilika, az Andrássy út, a Hősök tere és a Városliget van még ezen a tengelyen. A hidaknak Budapesten ritmusa van, az összes valamikor volt és tervezett, de meg nem valósult híd helyét még a 19. században kijelölték. Egy biztos: az Erzsébet híd és a Lánchíd között városképi okokból nincs még egy hídnyi hely.
Persze nem a gyalogoshíd ötletével van baj. Csak meg kell találni számára azt a helyszínt, amivel ötven-száz év múlva is azonosulni tudunk. Hirtelen ötletekkel nem szabad várost tervezni. Nyilvánvaló, hogy most nem ez az igazán égető kérdés. Inkább azt kellene megvizsgálni, hogyan lehet ezen a valóban létező főtengelyen egyszerű és olcsó eszközökkel megoldani az idegenforgalmi közlekedést, hogy vonzóbbak lehessünk a komoly bevételt hozó turizmus számára. Valószínű ugyanis, hogy Budapest azért vonz csak tizedannyi turistát, mint Prága, mert nem igazán vagyunk felkészülve az érkezésükre, egyszerűen nehézkes végiglátogatni a várost. A SzeBu támogatói hivatkoznak arra, hogy a Lánchídból nem lehet gyalogoshidat csinálni, mert az úttest és a mostani járda között végigfut másfél méter magasságban a híd tartószerkezete, így nem lehet miatta – középről – rendesen kilátni. Ezen azonban már annyi is segítene, ha fél méterrel megemelnénk a járószintet. Valamivel olcsóbb megoldás, mint fluid formájú szobrot építeni egy ügyesen lobbizó érdekcsoport kedvéért a Duna közepén.
(A budapesti kerékpáros-gyalogos híd terve, Szeretem Budapestet Mozgalom, 2011)
origo.hu
Kiadták a riasztást, hatalmas szélvihar jön
