Hiszi a „píszí”

A multikulturális nyomulást okkal érezzük izzadságszagú erőlködésnek. A mozgalom bukóra áll. Néhány éve bemutattak egy rajzfilmet, amelyben a patkány éttermi séf akart lenni. És lett is. Már odaképzelni a konyhába is frászos, mert a vándorpatkány terjeszti a pestis lehetséges fajtáit, a tífuszt, a kiütéses tífuszt, a vérzéses lázat, a baromfipestist, a tularémiát, a fonálféreg-fertőzést vagy az iszaplázat. Mindezekkel meglephet minket, a vécéken keresztül a lakásunkban is. Hogy nincs járvány, azt Bábolna mellett a szerencsének köszönhetjük. A patkány ösztönös irtózást kelt, a megszerettetésére irányuló „művészi” törekvések ott tanyáznak az undor ingerküszöbén. Úgy látszik azonban, egyes meseíróknak ugyanarra a srófra jár multikulturális fantáziájuk. Ezzel példálózva vezeti be igazi mondókáját Viczián Zsófia a „Miért nincs roma kissrác a magyar gyermekkönyvekben?” címmel írott röpiratában. A hollandok kiadtak egy mesekönyvet, ahol a patkányt ugyan nagy ellenérzéssel fogadják az erdő lakói (mocskos és büdös), de a béka „afféle nyitott értelmiségként – jellemzi Viczián – túllép az előítéletein, majd a végén az egész közösség rájön, hogy valójában a patkány az erdő érdekes és hasznos tagja lehet”.
Ez legalább akkora baromság, mint az emberevő krokodil mint óvónő, mert igaz, hogy felfalja a gyermekeket, de lépjünk túl ezen, mert érdekes, és barátkozzunk vele. A Babe-nél még lenyomható volt a torkon az, hogy aki disznónak született, még lehet terelőkutya, ha kitartóan akarja, a holland állatmeséknél azonban már tetten érhető a multikulturális erőszaktevés. Viczián Zsófia megvizsgálta az idei gyermekkönyvtermést, és megállapította, hogy a magyar gyermekkönyvek nem „píszí”-k. Aki nem tudná, ez a politically correctet jelöli, azt a ránk erőltetett mérget, ami állandó hazugságra kényszeríti a közéletet, terrorizálja a véleményszabadságot, és elfojtja a kibeszélést a társadalmat feszítő kérdésekről. A mesekönyvek, illetve a gyermekeknek szánt könyvek Viczián szerint kirekesztők, mert nem szerepel bennük sem cigány, sem kínai, sem kerekes székes, sem homoszexuális házaspár. Mert ezt Angliában – már megint Angliában – milyen jól intézik, és más nyugatias országokban kínosan ügyelnek arra, hogy minden kisebbség megjelenjen a nyilvánosságban. Megint csúnyán leszerepeltünk. A mi meseíróinkat kizárólag a fantázia vezérli, ami nagy baj, mert szereplőik csakis „fehérekkel” érintkeznek, és nincs „semmilyen nem europid jelleggel bíró tündér vagy kisgyermek a szintén népszerű Berg Judit könyveiben sem”. Milyen tündér kellene a magyar mesékbe? Mongol, perzsa vagy tálib? Továbbá a gyermekkönyvek hősei közül hiányoznak a cigányok meg a kínaiak. Úgy van, de nincsenek bunyevác, sváb, de tirpák és sokác tündérek sem. Van viszont határozottság. A multikulturalizmus és liberalizmus nevében kötelezhetnék a szerzőket bizonyos kvóták betartására. Magyar írók, ne meséket írjatok, hanem agitációs propagandafüzeteket gyártsatok! Később tételesen meghatározhatnák, hogy a kvótában legyen legalább egy cigány, egy fogyatékossággal élő, egy szexuális deviancia, egy pedofil pap, egy nem europid tündér vagy kínai piacozó gyermeke.
Mi ennek az értelme? Látszólag semmi, szerencsére még mindenki olyan mesét ír, amilyet akar, és Móra Ferenctől az Illyés Gyula gondozta 77 magyar népmeséig bőven találkozunk cigány szereplőkkel, ha ragaszkodunk a tárgyszerűséghez. Ezt azonban erőltetni, számon kérni akkor, amikor méretes erőszak árnyékolja be a cigányok és magyarok együttélését, a tanárverésektől az iskolai fosztogatásig és zsarolásig, ostobaság volna. A PC-t meg ki kéne hajítani méltó helyére, a szemétre.