Szürreális érzés a szentesi Árpád-Agrár Zrt. tizenkétezer négyzetméternyi üvegházvilágában sétálni, mert az emberbe mélyen beleivódott természeti törvény, hogy a növények földből nőnek ki. Itt erről szó sincs. A famagasságú paradicsom- és paprikatövek speciális vulkáni bazaltból húzott, leginkább üveggyapothoz hasonlító vattában gyökereznek, és számítógéppel adagolva kapják a tápanyagokat.
Ott tehát, ahol földnek kellene lenni, kristálytiszta fehér fólia fedi a termesztőközeget, rajta öntöző- és fűtőcsövek. Csikai Miklós, az Árpád-Agrár Zrt. elnök-vezérigazgatója azonban meggyőződéssel állítja, hogy a patikapontos termesztés nem jelent fantáziátlan ízeket: a szentesi artézi kutakból származó locsolóvízben oldott ásványi anyagok és az alföldi nap jellegzetes magyar, szentesi ízt ad az itteni zöldségnek, egyes üvegházszakértők szerint a világon a legjobbat.
Ennek a termesztésnek minden kétséget kizáróan van egy hatalmas előnye, mégpedig az, hogy talaj híján a fertőzések elkerülik az üvegházakat, ezért semmiféle vegyszeres növényvédelemre nincs szükség. A beporzást kimondottan erre a célra tenyésztett fürkészdarazsak végzik. Ezek az apró rovarok megmámorosodnak a paradicsomillattól, és rövid életüket a paradicsomvirágok között cikázva beporzással töltik. Az üvegházi molyok ellen például a zöld mezei poloska betelepítésével védekeznek. Az épületeket nyolc termálkút segítségével fűtik, három szinten: futnak fűtőcsövek a növények gyökerei alatt, térdmagasságban és a növények felett is. Ez utóbbinak dupla funkciója van: leolvasztja télen a havat az üvegház tetejéről, szabaddá téve a napfény útját, és felfelé áramoltatja a levegőt, ezért a növények szárazak és gombafertőzés-mentesek maradnak.
Furcsa érzés az is, hogy ezeket az üvegházi növényeket mosás nélkül, a tövekről lecsípve meg lehet enni, mert se kosz, se vegyszermaradvány nincs rajtuk. Sajnos a multinacionális áruházláncok, amelyek a szentesi zöldségnek is a legnagyobb felvásárlói, saját márkás csomagolásukon nem tüntetik fel, hogy a zöldségeket csak és kizárólag biológiai védelemmel termesztették. Az eladónak még arra sincs lehetősége, hogy megakadályozza, hogy az áruját összeöntsék a gyanúsan olcsón behozott külföldi paprikával, paradicsommal. Csikai Miklós keményen dolgozik azért, hogy a szentesi áru megfelelő feliratozást kapjon a hipermarketekben, a vásárlók tudjanak arról, hogy az ő terményük vegyszermentes. Jelenleg azonban bármi megtörténhet… Bonyolítja a nagy áruházláncok igényeinek kielégítését az is, hogy még a legfegyelmezettebb körülmények között nevelt paradicsomtövek sem „tudják”, hogy pontosan félkilós fürtökben szabad csak teremniük, ezért sokszor éppen a legszebb fürtökből is le kell csípni – és olcsóbban, kimért áruként értékesíteni egy-egy szem paradicsomot.
Szentesen az első hévízkutat 1958-ban fúrták a városi kórház kertjében, kőolaj után kutatva. A Föld középpontja felé haladva Magyarország területe alatt ötvenméterenként egy fokot melegszik a talaj, vagyis a közel két kilométer mélyen lévő vízzáró rétegekből kinyert víz csaknem százfokos. (A gyógyfürdőkhöz ennél alacsonyabb hőfokú, más víztároló rétegből származó, más összetételű vizet használnak, ez a termálvíz nem gyógyvíz.) A közhiedelemmel ellentétben nem a Kárpát-medencében, hanem Kalifornia és Mexikó határán a legvékonyabb a földkéreg, nekünk viszont kimeríthetetlennek tűnő termálkincs van a talpunk alatt: szinte minden egykori olajkereső kútból tör fel forró víz. Sajnálatos, hogy nincs is igazán megbízható adat arról, hány lezárt, használaton kívüli, negyven-ötven éve fúrt olajkereső, termálvízzel teli kút állhat az Alföldön lezárva. Szakértői becslések szerint akár ezernél is több, mert új fúráshoz könnyebb 150 milliós pályázati pénzt szerezni, mint pár tízmillióért kitisztíttatni és rendbe hozatni a már meglévő kutakat.
Az Árpád-Agrár Zrt. üvegházait nyolc kút látja el termálvízzel. Van olyan kút, amelyiknek a vize nem tartalmaz káros anyagokat, vízkővel sem fenyeget, de akad olyan hévíz is, amely csak vízlágyító anyag adagolásával használható, és kizárólag fűtésre. Egy holland számítógépes rendszer irányítja az üvegházak fűtését-szellőztetését. Az a víz, amely az üvegházak fűtőcsöveiben kering, még elég meleg ahhoz, hogy háztáji fóliasátrakat fűtsenek vele. Szentes város távfűtési rendszere szinte teljes egészében a termálvízre épül, pulykakeltetőtől kezdve a télen-nyáron meleg vizet igénylő afrikaiharcsa-nevelő medencéig számtalan mezőgazdasági vállalkozást alapoztak a térségben erre a megújuló energiaforrásra.
Igen ám, de az energiacélú felhasználásra kiemelt termálvíz – összetételétől függetlenül – szennyvíznek minősül! A jelenleg érvényben lévő, 2010 áprilisában elfogadott rendelet értelmében az energetikai célú termálvíz-hasznosítások engedélyei 2012 végén lejárnak. Ha a vízfelhasználó folytatja tevékenységét, új engedélykérelmet kell benyújtania, amelyet csak abban az esetben kaphat meg, ha 2013. december 3-a után a lehűlt termálvizet maradéktalanul visszasajtolja abba a talajrétegbe, ahonnét kinyerte.
„A termálkutakat be fogják zárni. A termelőüzemek tönkremennek, a piacról hiányzó termékeket külföldről kell megvásárolnunk. A dolgozókat elbocsátják, a vidék népességmegtartó képessége csökken” – vázolta véleményét Szita Gábor, a Magyar Geotermális Egyesület elnöke egy konferencián. Magyarországon jelenleg kilencszázötven termálkút működik, ebből kétszáz vizét hasznosítják a mezőgazdaságban. A víz visszasajtolását több dolog is nehezíti. Nem áll rendelkezésre olyan technológia, amelynek segítségével az alföldi porózus homokkőből álló vízzáró rétegen keresztül gyorsan és hatékonyan vissza lehetne sajtolni a vizet az eredeti helyére. Bár folynak kísérletek bizonyos repesztéses technikák kidolgozására, valószínűtlen, hogy ezek a módszerek néhány év alatt bárki számára elérhetővé válnak. Arról nem is beszélve, hogy körülbelül kétszáz visszasajtoló kutat kellene a törvényi előírások maradéktalan teljesítéséhez működésbe állítani, mindez pedig mai árakon megközelítően harmincmilliárd forintba kerülne. Az Árpád-Agrár Zrt. esetében négyszeres-ötszörös költségemelkedéssel kellene számolni, ha a fűtővizet visszasajtolnák, vagyis többe kerülne az üvegházi növénytermesztés, mintha gázzal fűtenének.
Az Európai Unió vízkeretirányelve szerint nem kötelező, hanem indokolt esetben megengedett megoldás a visszasajtolás. Sokan egyszerű félrefordításnak tartják azt, hogy a magyar vízgazdálkodási törvénybe bekerült az ipari célra használt termálvizekre vonatkozó visszasajtolási kötelezettség.
A geológusok azt mondják, százszázalékos vízzáró réteg nincs, csak lassú visszaszivárgás. Vagyis a legmélyebb vízzáró rétegekben is van természetes visszatöltődés. Abban minden érintett egyetért, hogy a Pannon-tenger mélyen a felszín alatt hagyott vízkincsét óvni kell, és nem lehet korlátok nélkül felhasználni, de azért azt is tudni kell, hogy erről jelenleg szó nincs. A feltételezett termálvízkészletnek csupán a tíz százalékát használják ipari célra. Ennél lényegesen több vizet szoktak leereszteni nyaranta a Sió csatornán a Balatonból, még érzékletesebben: a folyóinkon ennyi víz egy átlagos napon alig több, mint 39 másodperc alatt hagyja el az országot.
Nehéz elhinni, hogy az az öblítőrózsaszín, zavaros langy víz, amely az egyik Szarvas melletti ülepítőtóban hullámzik, nagyon jó állapotban van, örülni kell annak, hogy ilyen. A rózsaszín színét tudniillik a tisztulását segítő kékmoszatoknak köszönheti: a víz és a növények együtt rózsaszínre festik a vizet. Nemcsak a valószínűtlen szín, hanem az átható olvadtaszfalt-szag és a befolyó víz gőzölgése is elárulja: nem természetes körülmények között került ide ez a tó. Azért az is jól látható, hogy a természet azonnal visszanyer minden négyzetcentiméternyi használható életteret, a tavat jelen állapotában is kezdi benőni a sás és a nád. Nemrégiben azoknak a szentesi termálvíz-ülepítő tavaknak a környezetében, amelyeket évtizedek óta használnak, 190 madárfaj jelenlétét számolták össze. Pekár Ferenc vízökológiai szakember a termálvizek felszíni ülepítésének kérdéseit vizsgálja évtizedek óta a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézetben (Haki). Vizsgálatai bizonyítják, hogy a kihűlt termálvizek nem szennyező anyagok, éppen ellenkezőleg, olyan vegyületek, amelyeknek nagy hasznát lehetne venni a kommunális, illetve egyes ipari szennyvizek tisztítása során. Ugyanis a kétféle víz más-más anyagokat tartalmaz, amelyek egymással keveredve biológiailag hasznos, tiszta, élő vizet adnának.
A jelenlegi gyakorlat szerint a felhasznált termálvíz döntő többségét ma úgynevezett hűtőtavas átmeneti tárolás után valamilyen felszíni vízfolyásba engedik, leginkább télen (nyáron nem kell fűteni, nem használják a termálkutakat). Miután ezt a vizet semmiféle tisztító eljárásnak nem vetik alá, többnyire nem felel meg a környezetvédelmi előírásoknak. A több ezer méter mélyről kinyert forró vizek többsége ugyanis nagyon sok sót tartalmaz, magas a nátrium-karbonát-, vagyis a szódatartalma, ezenkívül gyakran környezetszennyező fenolt is tartalmaz. Ahhoz, hogy ezek az anyagok lebomoljanak, rengeteg oxigénre van szükség, amelyet a környezetükből vonnak el. A Hakiban végzett laboratóriumi vizsgálatok szerint a hévizek kémiai szerekkel való megtisztítása csak részben volt sikeres, ellenben a biológiai módszerek, vagyis az élő vízzel történő beoltás kitűnő eredményeket hozott. A laboratóriumi kísérletek is igazolták azt, amit az úgynevezett szentesi modellben a természet létrehozott. Itt ugyanis a természetes vizes élőhelyek élővilága „oltotta be” a termálvizeket. A természetes vizekben élő apró planktonszerű élőlények és a vízinövények biológiailag megtisztítják a termálvizet, amelynek fenoltartalma is a határérték alá csökken. A kommunális szennyvizek még tisztítás után is rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaznak, amelyek táplálékul szolgálnak a hévíztisztítást végző élőlényeknek. Ezeknek az elszaporodását úgy is segíteni lehet, ha hatalmas üvegmosó keféhez hasonlatos, nagy felületű tárgyakat helyeznek a vízbe. Ezeken megtapadnak a vízinövények, ráadásul ez a folyamat gyors, akár egy nyár alatt is megtisztulhat egy-egy ülepítőtó vize. Ezzel az eljárással a mostaninál sokkal nagyobb mennyiségű kihűlt termálvíz tisztulhatna meg minimális költséggel, hiszen az Alföld tele van a folyószabályozások miatt kiszáradt, egykori vizes élőhelyekkel, ezeket csak újra fel kellene tölteni.
Szeptemberre születhet döntés arról, hogy a termálvíz-hasznosítóknak kell-e visszasajtoló kutat létesíteniük a telephelyükön. Sajtóhírek szerint a kormány kompromisszumos megoldás elérésére törekszik.
origo.hu
Ha Magyar Péter valóban elkövette a bűncselekményt, akkor nincs helye a közéletben
