Irányvesztés a Felvidéken

Szakértők szerint nem kérdés, hogy a fejlődő gyereknek szüksége van egy nyelvre, amelyben magabiztosan mozog, amelyet bármilyen helyzetben képes használni, s az anyanyelv az, amelyen az iskolai feladatok megoldása közben gondolkodik

Félig üres, vagy félig tele a pohár Szlovákiában? A tavaly nyári pozsonyi kormányváltás hajszálon múlt ugyan, az új koalíció pártjainak sokat hangoztatott Fico-ellenessége mégis radikális váltást ígért minden olyan kérdésben, amelyet a magyarellenes szélsőjobboldal és a nacionalista baloldal egyvelege képviselt négy éven át. A felvidéki magyarokhoz való viszonyulást illetően mindenképpen nagy előrelépés, hogy eltűnt a soviniszta lemez a kabinet repertoárjából, az egyes nyilatkozatokkal a magyar kormányt célzó bírálatok pedig apró csipkelődésekként értékelhetők az előző esztendők gyűlölettirádái után. Robert Fico két hírhedt – az állampolgárságról és az államnyelvet „védő” – törvénye viszont részben, illetve teljes egészében magán viseli az előző vezetés ideológiáját. A jobbközép kormánykoalíció pártjai nem tudtak megegyezni az állampolgársági törvény módosításának mikéntjéről, az egyeztetést időlegesen fel is függesztették, így előreláthatólag őszig az a Fico-féle jogszabály marad érvényben, amely alapján megfosztják szlovák állampolgárságától azt, aki bármilyen más állampolgárságot szerez. Módosították a hírhedt államnyelvtörvényt, aminek eredményeként a parlament ötezerről kétezer-ötszáz euróra csökkentette a kiszabható pénzbüntetés felső határát, és szankciókat a jövőben csak állami és önkormányzati szervek kaphatnak, olyan esetben, ha közigazgatási információkat, valamint az állampolgár biztonságát, egészségét, vagyonát veszélyeztető információt nem közölnek államnyelven. A büntetés kiszabása nem kötelező ugyan, de a szankció, mint elrettentő elem továbbra is része a törvénynek.
A most lassan enyhülő sovinizmus ugyanakkor csak részben okolható a felvidéki magyarság immár évek óta létező legnagyobb problémájáért, a magyar iskolák elnéptelenedéséért. Míg 1996 előtt évfolyamonként mintegy ötezer tanuló látogatta az anyanyelven tanító intézményeket, idén csak 3559 gyerek iratkozott be magyarul oktató iskolába. A statisztikai kimutatások szerint az utóbbi években a felvidéki magyarok gyermekeinek nagyjából egyharmada jár szlovák iskolába. Szlovákiában a magyarság részaránya nagyjából tíz százalék, ám a beiratkozási statisztikák sokkal rosszabbak, és az utóbbi években a gyermekek 7-7,5 százalékát íratják be magyar intézménybe. Az okok sokrétűek. Továbbra is tartja magát az a tévhit, miszerint a szlovák iskolába íratott gyerekek könnyebben érvényesülnek a társadalomban. Aztán ott van a demográfiai hullámvölgy, az elöregedés, az asszimilációs hatások különböző fokú megnyilvánulásai, a kivándorlás, a vegyes házasságok. Szakértők szerint nem kérdés, hogy a fejlődő gyereknek szüksége van egy nyelvre, amelyben magabiztosan mozog, amelyet bármilyen helyzetben képes használni, s az anyanyelv az, amelyen az iskolai feladatok megoldása közben gondolkodik. Ha ennek a nyelvnek a szerepébe két nyelv kerül, az nyelvi bizonytalanságot okozhat. Szociológiai felmérések azt mutatják, hogy a szlovák iskolába járó magyar diákok egyharmada élete későbbi szakaszában szlováknak vallja magát.
Bár jelszavaiban a magyar–szlovák együttműködést hirdeti, a pozsonyi kormánykoalícióban tevékenykedő Most – Híd párt már létével is az asszimilációs folyamatokat legitimizálja. Jóindulatú megközelítéssel nem feltételezhető, hogy Bugár Béláék a magyarok elszlovákosodását segítik elő, de megalakulásukkor azokra a szavazókra mindenképpen tudatosan építettek, akik érzelmi vagy nyelvi szempontból már ráléptek a többségi nemzettel való azonosulás útjára. Mindeközben a Most – Híd politikai szinten sem tudott igazi áttörést elérni, az eddigi lassú pozsonyi elmozdulás a Fico-féle nyílt magyarellenességtől valószínűleg a vegyes párt nélkül is megtörtént volna. Az összmagyar együttműködésnek ugyanakkor kifejezetten ártanak azok a nyilatkozatok, amelyek főgonoszként igyekeznek beállítani a Fideszt és az Orbán-kormányt csak azért, mert az nem enged elvi álláspontjából, miszerint nemzetpolitikai ügyekben stratégiai egyeztetéseket kizárólag magyar pártokkal folytat, így a Most – Híddal nem. Bugár Béla nemrég már olyan vádakat fogalmazott meg Orbán Viktor ellen, amelyeket korábban Ficótól is hallottunk: Magyarország miniszterelnöke beavatkozik a szlovák parlament munkájába. „Most, amikor a kisebbségek nyelvéről tárgyalunk, ami úgy gondolom, fontosabb, mint a választási törvény vagy bármi más Magyarországon, mert a Szlovák Köztársaság állampolgárait érinti, mit tesz Orbán Viktor? Kijelenti, hogy választójogot adunk. Mintha ily módon be akarna avatkozni a parlamenti vitába. És be is avatkozott, mert abban a pillanatban, amikor ezt kimondta, minden ellenzéki felszólaló ezt vágta az arcunkba, mintha erről mi tehetnénk” – fejtegette néhány héttel ezelőtt a TA3 pozsonyi hírtelevízió vitaműsorában a Most – Híd párt elnöke, „problematikusnak” minősítve a kettős állampolgárságú külhoni magyarok választójogát. „A magam részéről nem kívánom, hogy Orbán Viktor ily módon beavatkozzon akár a mi (Most – Híd – a szerk.), akár a parlament törvényalkotói kezdeményezéseibe” – mondta Bugár, aki egyetértett a Fico vezette szociáldemokratákat képviselő vitapartnerével, Pavol Paskával abban, hogy a kettős állampolgárság és a választójog kérdését európai szinten kellene rendezni.
A Most – Híd eredménytelensége és a pártvezetés nyílt Orbán-ellenessége már önmagában elég lehet a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) a szavazók visszaszerzéséhez. Az MKP jól szerepelt a tavaly novemberi önkormányzati választáson, vagyis a magyar párt kiheverte a pozsonyi parlamentből való kibukás sokkját. Az áprilisi kongresszuson Berényi Józsefet megerősítették elnöki posztján, várhatóan ő próbálja majd visszavezetni az MKP-t a törvényhozásba. Elemzői vélemények szerint addig a pártnak sok mindenben erősíteni kell, a kisebbségi kérdések mellett például eredeti és érthető üzeneteket kell megfogalmaznia a szlovákiai lakosság egészét érintő szakpolitikai területeken, az egészségügytől egészen a mezőgazdaságig.
Az mindenképpen jó hír, hogy a Most – Híd és az MKP egyaránt az identitás, anyanyelv felvállalására buzdítják a felvidéki magyarokat a most zajló népszámláláson. Ugyancsak a nemzetiség vállalására szólított fel Rudolf Chmel kisebbségi miniszterelnök-helyettes, igaz, eközben Ján Slota ellenzékben lévő Szlovák Nemzeti Pártja magyarellenes kampányt folytat országszerte. A népszámlálás adatainak feldolgozására érdemes alaposan odafigyelni minden arra illetékesnek, de főleg a kormánykoalícióban szerepet vállaló Most – Hídnak. Északi szomszédunknál ma sem riadnak vissza a kisstílű módszerektől, ha a magyarok bosszantásáról van szó. Pitiáner ügy, mégis üzenetértékű, hogy az eurovíziós dalfesztivált követő szavazáson a Magyarországot képviselő Wolf Katira leadott SMS-eket felvidékiek tájékoztatása szerint az alábbi szlovák nyelvű hibaüzenettel dobta vissza a rendszer: „tisztelt ügyfél, a választott számról ilyen tartalmú szöveg küldése önnek nincs megengedve”. Szakértők a magyarok számának csökkenését valószínűsítik abban az esetben is, ha a népszámlálás rendben zajlik le. Mintegy negyvenezer fős fogyásra lehet számítani, ami viszont azt jelenti, hogy a továbbiakban már nem beszélhetnénk félmilliós magyar közösségről Szlovákiában. Természetesen szempont lesz az is, arányaiban csökken-e a magyarok létszáma, hiszen a szlovákok demográfiai mutatói sem túl biztatók. Bármi legyen is a népszámlálás végeredménye, azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a jövőt nem az önsajnálatra, hanem a világos, biztató stratégiákra kell építeni.