Hajnalban rézfúvós zene hangjaira ébredtünk Spitzben, ahol az Úr napját köszöntötték. Elegáns népviseletbe öltözött hölgyekkel és urakkal találkoztunk, panziónk háziasszonya is ünnepi ruhában szolgálta fel a bőséges reggelit. A meredek szőlőhegyek tövében, Bécstől 90 kilométerre nyugatra, a Duna melletti wachaui kisváros kitűnő kiindulópont csillagtúrázásra hajóval, autóval, vonattal, gyalog, vagy ahogyan mi tettük, kerékpárral. Jól kiépített bicikliúton biztonságosan lehet közlekedni a Duna mindkét partján mindkét irányban.
Már a kisvárosban is sok látnivaló akad. A XV. századi, késő gótikus plébániatemplom és a régi polgárházak mellett érdemes ellátogatni az erlahofi barokk kastélyban lévő Hajózástörténeti Múzeumba. Korhű, életnagyságú lovas bábukkal mutatják be, hogyan történt a hajóvontatás a Dunán a sodrás irányában és ellenkezőleg. A vezető lovas ügyességén múlt, hogy a süppedő parti talajon úgy vezesse a lovakat, hogy a hajó elkerülje a zátonyokat, a zúgókat. Spitztől nyugatra Strudengau vagy Örvényvidék volt a hajósok rémálma a folyó szabályozása előtt. Már a rómaiak is hajóztak a Dunán, főleg katonai célú szállításokat végeztek. Később Ulm és Bécs között működött heti rendszerességgel a személyszállítás sok bizonytalansággal és késéssel. A XIX. századi gőzhajózás kiszorította az addigi fahajókat és evezős gályákat. Mária Terézia idején kezdődött meg a folyamszabályozás – az első világháború idején már biztonságosan hajózható volt a Duna ezen a szakaszon is.
Spitz szomszédságában találjuk Willendorf falut, ahol 1908-ban a vasútépítésnél egy 11 centiméteres szobrocskára leltek. A terrakotta mészkőből készült, nagy mellű, széles csípőjű, modern frizurájú „gömböc” világhírűvé tette a helyiséget; a lelet huszonötezer éves, és a kőkorszaki Európa egyik legjelentősebb lelete, amelyet willendorfi Vénusznak neveztek el. Az eredeti szobor a bécsi Naturhistorisches Museum féltett kincse, s büszkeség a tudat, hogy egy magyar nevű régész, Josef Szombathy volt az ásatások vezetője.
A Duna ellenkező oldalán, Willendorffal szemben, egy sziklacsúcs tetején találjuk Aggstein vár romjait. A XII. században épült várhoz sok monda fűződik, főként a Kuenringekkel kapcsolatban, akik láncot feszítettek ki a két part között, és így sarcolták az arra járó hajókat. Nem messze tőle nyugatra igazi fotótéma a schönbüheli várkastély a szervita kolostorral a folyó egyik szűkebb szakaszán.
Wachau-vidék legjelentősebb látnivalója a melki apátság, de ez már külön beszámoló témája lehetne. Spitztől keletre, azaz Bécs felé Dürnstein vára eredetileg szintén a Kuenringeké volt; Oroszlánszívű Richárd itt raboskodott. Gazdag mondavilág kötődik a helyhez, többek között Mátyás király is ostromolta, és később el is foglalta a várat. A vidéken virágzó sárgabarackfákból egész ligeteket látni, a Marillen-ünnepet július közepén tartják. A gyümölcsből sok finomság készül, likőr,
snapsz, desszert, testápoló, olaj, vitaminkészítmények s persze sárgabaracklekvár is. A kalandozó magyarok a Duna mentén egészen az Enns folyóig jutottak el, a monda szerint ezen túl, illetve az „Óperencián”, azaz Ober-Enns vidékre már nem szívesen mentek.
Mankó. Jó, ha a kalandozó biciklisták, akik már most tervezik a Duna menti túrájukat, a wachaui szakaszra elegendő időt szentelnek. A kastélyok, várromok közül csak néhányat említettünk, számtalan templom, értékes oltárkép, festmény is rejtőzködik ezen a vidéken, s a műélvezet közben ízletes helyi borokat is kóstolgathatunk. Nem túl drága parasztházakban vagy panziókban jó szállásra is könnyen lehet akadni a www.spitz-wachau.at oldalon.
origo.hu
Magyar Péter telefont lopott: Brüsszelben meg akarják menteni
