Kína: jobb a másolat, mint az eredeti

Kínáról gyakran állítják, hogy minden sikeres terméküket másolták valahonnan. Sok jel mutat arra, hogy az egész gazdaságátalakítási modelljük is külföldi példákat követett – és ezek közt Magyarország is szerepelt. Amikor Kína gazdasági sikereinek okát és eredetét kutatják, ritkán emlékeznek arra, hogy a hetvenes évek végétől a kilencvenes évek elejéig Magyarország még mintául szolgált a kulturális forradalom zűrzavarából kilábalt ázsiai ország számára. Miután 1979-ben Teng Hsziao-ping meghirdette a „négy modernizálást”, kínai szakértők kezdték járni a világot azt kutatva, hogy milyen módszereket lehetne átvenni a sikeres gazdaságfejlesztés érdekében. Legalább két modell hatott a kínai gazdaságra: az erőteljes állami beavatkozást alkalmazó távol-keleti kis tigrisek tervezett nemzeti kapitalizmusa, amely Tajvant, Malajziát és Dél-Koreát naggyá tette, valamint – és erről keveset beszélünk ma –, a magyar új gazdasági mechanizmus, amely az állami tulajdont igyekezett fokozatosan a piacgazdasági irányban nyitni.
A különleges gazdasági övezetek rendszerét, valamint azt, hogy a külföldi beruházókat beengedik az országba, de csak abban az esetben, ha teljesítik az állam előírásait a foglalkoztatás, a technológiaátadás és az exportarány tekintetében, elsősorban Malajziától vették át a kínaiak, míg a piacra is termelő, feldolgozóipari tevékenységet is folytató önelszámoló mezőgazdasági szövetkezetek modelljét Magyarországról importálták.
A nyolcvanas években a magyar Tervhivatalban gyakori vendégek voltak a kínai szakemberek, akik alaposan tanulmányozták a „fokozatos átmenet és a fokozatos modernizáció” magyar útját. Ekkoriban a magyarok jóindulatú lekezeléssel tanították a kínaiakat a piacgazdasági nyitásra, de már ekkor jelentős különbségek voltak a közt, ahogy ők és ahogy a kínaiak látták ezt a kérdést. A magyar közgazdászok számára ugyanis a fokozatos átmenet csak kényszerű jelszó volt, mivel – mint az IMF és az amerikai neoliberális közgazdasági iskola titkos hívei – meg voltak győződve arról, hogy csak a gyors és mindenre kiterjedő liberalizáció és privatizálás fogja a magyar gazdaságot sikeressé tenni. A kínaiak azonban komolyan gondolták, hogy az elmaradottságból csak a piac és az állami tervezés egysége vezetheti ki Kínát.
A kínai vezetők a nyolcvanas években megértették, hogy az akkoriban uralkodó neoliberális közgazdasági elmélet, amelyet washingtoni konszenzus néven fogalmaztak meg, és amely az elmaradott országok számára gyors liberalizálást és privatizálást, valamint a külföldi tőke korlátlan beengedését javasolta, csak a multinacionális vállalatok uralmát fogja eredményezni azokban az elmaradott országokban, ahol ezt a receptet alkalmazzák.
Míg a magyar közgazdászok 1990 után szigorú módon követték a washingtoni konszenzus előírásait, és a még gyorsabb sokkterápiát sürgették, addig a kínaiak gyakorlati megközelítéssel éltek és inkább lassabban, helyi szinten kikísérletezve alkalmazták vagy vetették el az egyes gazdaságfejlesztési módszereket.
A kínaiakról gyakran lenézően mondják, hogy mindig csak másolnak. Ez bizonyos mértékben igaz is – bár ne feledkezzünk meg azért az elmúlt pár ezer év kínai találmányairól sem, kezdve a papírtól, a puskaporon át a porcelánig. A gazdasági modernizáció módszereit 1979 után azonban valóban leutánozták, és nem kis részben éppen Magyarországról. De most, utólag azért bevallhatjuk, hogy a másolat jobban sikerült, mint az eredeti.
A kínaiak sikere nagyrészt azon múlott, hogy úgy másolták a magyar, a maláj vagy a koreai modellt, hogy elemezték a példaországok sikereit és kudarcait és csak azt vették át, ami működött. Hazánkban a neoliberális modell javaslatait gondolkodás és mérlegelés nélkül alkalmaztuk, elfeledkezve arról, hogy e módszereket idomítani kell a magyar valósághoz. A kínaiak példát mutattak abban, hogy a másutt alkalmazott módszereket úgy tudták átvenni, hogy mindig jobb lett a másolat, mint az eredeti – mert minden esetben a kínai valóságot tartották szem előtt. Ez az, amit nekünk is el kellene tanulni a kínaiaktól végre.

A szerzők egyetemi oktatók