Királyok, bohócok és szimbólumok

Különös bohócok a főhősei a lengyelországi One Poem Theatre magyarországi vendégjátékának. A társulat hatvanperces, Királyság című darabját a Merlin Színházban mutatták be a teátrumot alapító Krzysztof Zylinski rendezésében.

Különös indulóra vagy himnuszra emlékeztető dallamot harsog három fiatal férfi – talán még csak kamaszok. Danolás közben koporsó és öltözőszekrény keverékére emlékeztető ládát vonszolnak. Az utolsó, igazi kölyökképű ostorral üti meg időnként a ládát – tréfásra maszkírozott rutinnal. A Merlin kisszínpadára stilizált cirkuszparádé aztán ciklikusan, gyakorlott bohóctréfával, némi Fellini-reminiszcenciával keverve variálódik. Az első percek vidám bolondozása után Cesaria Evorára emlékeztető melankolikus dallamokat hallhatunk. Mintha a rokokó festő, Antoine Watteau szomorú komédiása, Pierrot modern kiadása tűnne elénk három példányban. Az egykori, XVII. századi francia némajátékok műfaji folytatói, a némafilmkorszak Chaplin- és Buster Keaton-figuráinak utódai ők. A három hős a darab legnyomasztóbb jelenetében önmagába visszavonulva három ócska ládában ül. Lehangoló muzsikával kísért tompa fényű szín. A kölyökképű fickó felett kék világításban úszó miniatűr hajó, három árboca a Golgota három keresztjét formázza. Ki tudja, milyen tudatalatti asszociációs rendszeren fut végig villámgyorsan az emberi elme… Nem csak nekem jut eszembe a pokol. Észt említeni talán túlzás: megérzés ez, valami atavisztikus emlék előhívása. Az itthoni közönségnek szokatlan teátrális színházi hagyomány virágzik ki a Merlinben.
A lengyelországi Opoléból érkező One Poem Theatre-t (Egy Vers Színháza), a darabot is rendező Krzysztof Zylinski alapította épp húsz esztendővel ezelőtt. Színészei többször megfordultak már Magyarországon, a Bárkában a bohócjáték egyik szereplője, Krzysztof Wodzinski rendezte meg három évvel ezelőtt az Istentelen komédiát, a Budakeszi Kompánia Társulattal közülük többen felléptek már.
Az Istennek való önfeláldozás szertartásának, vércserének mondja rendezését Zylinski. Ez az út vezet a címben idézett királysághoz; mindez azonban nehezen megfogható – a néző számára is, igaz talán nem függetlenül Zylinski szándékától. A szimbólumok keltette kavalkád arra alkalmas, hogy ellentétes érzelmeket keltsen. Talán ezt a túlságosan nagyra mért látvány- és motívumgazdagságot sokallhatja meg a néző. Hangulatától függően olykor néhány perccel előbb, mint ahogy az előadás véget érne.
(Királyság. Az One Poem Theatre vendégjátéka a Merlin Színházban. Rendező: Krzysztof Zylinski. Május 20.)