Kísérteties csönd

A hír látszik a világon. Az összeesküvés-elméletről tudnak. A hírhez nem kell jól értesültnek lenni, az öszszeesküvés-elmélet viszont eleve beavattatás. Az összeesküvés-elméletért kissé meg kell dolgozni, a hír viszont adja magát. Az összeesküvés: tuti tipp, a hír viszont: bingó. Oszama bin Laden halott. 2011. május 2-án ez volt mindenhol a vezető hír. A terroristavezér váratlanul kilépett az összeesküvés-elméletek homályából, és belépett a történelembe. Nélkülem. Mert – Murphy törvényének engedelmeskedve – aznap nem néztem tévéhíradót.
Összeesküvés-elméletekben persze eddig sem volt hiány. Annyi jól tájékozott ember annyi mindent vélt tudni tíz év alatt… Jómagam is olykor eltöprengtem a kóbor évek alatt, hogy hol is rejtőzhet Bin Laden. Mi lehet vele? Kísértett a bölcsesség, míg május másodikán meg nem talált a hír. És akkor átéreztem, hogy mennyire más az összeesküvés-elmélet, és mennyire más a hír.
Ma már akkor sem biztos egy hír persze, ha közzéteszik. Nincs akkora bizonyosság, amely gátat szabna az újabb és újabb összeesküvés-elméleteknek. A terroristavezér halálát is sokan kétségbe vonják. Nem is ő halt meg, csak egy hasonmása. Barack Obama újraválasztásához kellett a sztori. Jól értesült portálok, tuti tippek. Aki ragaszkodik az összeesküvés-elméletekhez, aki a hírek ellenében szeret jól tájékozott lenni, imigyen a megvezetettek, félretájékozottak fölé kerekedni, az változatlanul tobzódhat a jobbnál jobb verziókban. Én még mindig inkább a híreknek hiszek. A hírekben hiszek. Zorán módjára hiszek a lézersugárban. Hiszek abban, hogy Oszama bin Ladent megölték, és abban is hiszek, hogy Oszama bin Ladent ölték meg, nem valaki mást helyette. A holdra szállásban is hiszek. Hiszem, hogy nem egy stúdióban forgatták le az egészet.
A hír látszik, az összeesküvés tudott. Nos, ami Katynt illeti, az ottani tömeggyilkossággal kapcsolatosan évtizedeken keresztül az volt a látható hír, hogy a németek tették. Ez volt a hivatalos verzió, ugye. Összeesküvés-elméletnek, ellenzéki porhintésnek minősült az ellenkezője. Úgy tudni, hogy a szovjetek tették. Ma már közhely, hogy az összeesküvés-elmélet volt az igaz. Nemzedékemet és az előzőt, azt a híradófüggő és újságolvasó nemzedéket, amelyiknek még tényleg szent volt a hír, sokszor vezették félre tudatosan. Kolbászból kerítés, hazugságból vár épült évtizedeken át. Ilyen előzmények után igencsak nehéz megőrizni a hírekbe vetett hitet.
Szép az, ami érdek nélkül tetszik. Hír az, ami látszik a világon. És akkor most következzék egy kérdés. Mikor fog látszani a világon a földön kívüli civilizáció jelenléte úgy, mint ahogy látszott a világon Oszama bin Laden halálhíre? Azt, hogy kis szürkék márpedig vitathatatlanul vannak, mikor mondja be az RTL-híradóban Erős Antónia? Mikor értesülök arról a híradó összefoglalójából, hogy boszorkányok márpedig nincsenek, ufók márpedig vannak? A rendszerváltás idején – akárcsak boldog emlékezetű Déri Jánost – engem is foglalkoztatott az ufókérdés. Úgy gondoltam, az ufókérdés, akárcsak a paranormális fizika, el van nyomva. Ellenzéki. Nagy-nagy titok. Kozmikus, globális nagy-nagy Katyn. Eddig rejtegették, de most felszínre kerülhet végre. Roswell és Katyn, így egymás mellé rendelve? Miért is ne?
Ma, húsz év múltával nemiképp szkeptikusabb vagyok. Most már a megerősítést várnám. A hírt, igen. És a hír késik az éji homályban. A hír a világűr sötétjében rekedt. Ott vesztegel. Hiába nyílnak meg újabb és újabb dossziék, X-, Y- és Z-akták, Rajkin szállóigéje nem avult el: „Válámi van, de nem az igázi.” Ez még nem az. Nagyon nem az. Valami valószínűleg van, Shakespeare szavatossága sem járt le: „Több dolgok vannak földön és egen” – de úgy tűnik, az ismeretlenség nem egy földön kívüli civilizációt jelent köreinkben, hanem valami mást. A fura fények és az értelmezhetetlen élmények ellenére is meglehet, egyedül vagyunk.
Paul Davies könyve, A kísérteties csönd most jelent meg magyarul. Paul Davies a SETI Felfedezés Utáni Teendők Munkacsoportjának elnöke, amúgy elismert fizikus, kozmológus, asztrobiológus és tömérdek magasröptű ismeretterjesztő munka szerzője. Egyébiránt, miheztartás végett, aki nem tudná, SETI az a hivatalos társkereső program, amely rádiótávcsövekkel a világmindenség sugárzását fürkészi, a mondhatatlan adathalmazban az értelem jelére várva. Eddig nem akadt ilyen jel. Olyan jel, amelyből hír válhatott volna. Melynek nyomán életbe léphettek volna a felfedezés utáni teendők. Egyelőre a felfedezés előtt vagyunk, és az sem kitárt, hogy ez így is marad. Hogy sohasem fogjuk felfedezni, lévén, hogy nincs mit. Paul Davies szerint elképzelhető, hogy azért oly kísérteties a csönd, mert az egész világon, világban tényleg senki sincs rajtunk kívül. A sok nyitott kérdés mellett most az is kérdés, hogy egyáltalán lesz-e módunk, lehetőségünk belátható időn belül a válaszra, mivel az amerikai kormányzat felfüggesztette a SETI támogatását. Ha egyéb szponzor nem akad, akkor a tudományosan is elfogadott társkeresés leáll. Mindez beleillik a hidegháború utáni, földközelbe szűkült űrkutatás világába, hol a műholdak a földi kommunikáció segédeszközei és nem a földön kívüli világ előhírnökei.
Az evangélium szó szerinti fordításban jó hír, örömhír. Nem tudom, jó hír lesz-e majd egy nap arra ébrednünk, hogy többé nem kell sem bátornak, sem jól tájékozottnak lenni az idegenek elfogadásához. Ha egy szép napon az ufókérdés, a földön kívüli értelem ügye kitör az összeesküvés-elméletek és az áltudomány önmagát jól tájékozottnak feltüntető félhomályából. A nem emberi értelem bizonyossága ugyanis azt jelentené, hogy a történelem egyszer s mindenkorra kikerült a kizárólagos emberi felségjog, fennhatóság alól. Ez amennyire fölemelő, olyannyira riasztó perspektíva. Fenyeget-e vagy sem? Paul Davies szerint jobb őszintén bevallani: fogalmunk sincs jelenleg. A helyzet az, hogy nem tudjuk. Jobb híján tehát maradnak az összeesküvés-elméletek. Marad az ember. Jobb híján. Más hír nincs. Mi újság? Semmi. Ha csak az nem újság, hogy a legújabb sláger most a Mizu-mizu. Így értelmezve Fluor Tomi a mi kis házi ufónk.